Gazarek, Sara: Thirsty Ghost 2019. szeptember 25., Kolta Péter
Sara Gazarek – Thirsty Ghost (Szerzői kiadás 2019)
Sara Gazarek – ének
Stu Mindeman - zongora, Fender Rhodes
Alex Boneham – bőgő
Christian Euman – zongora, dob
Josh Johnson – altszaxofon
Danny Janklow – altszaxofon
Ido Meshulam – harsona
Brian Walsh – basszusklarinét
Erin Bentlage, Michael Mayo – vokál
Keita Ogawa – ütőhangszerek
Aaron Serfaty – ütőhangszerek
Larry Goldings - orgona
Kurt Elling – ének
A kétezres évek elején feltűnt, Los Angeles-ben élő énekesnő hatodik albuma a „Thirsty Ghost”.
A kristálytiszta énekhang kivételes intelligenciával párosul, melyet nagyon érdekes zenéjében kiválóan kamatoztat. A művésznő az írásból, hangszerelésből is jócskán kivette részét. Nem utolsósorban pedig elsőosztályú zenészekkel vette körbe magát.
Gazarek hangja lágy, selymes, tiszta, kissé fátyolos, mégis konkrét. Első gondolatom az volt, hogy musical-be illő hangszíne van.
Az eklektikus, izgalmas albumon találunk funky fusion lüktetést, akusztikus balladát, elektrik-funk fűszerezte soul stílust, Stevie Wonder szerzeményt, afro groove alapú dalt, és mindennek az egyvelegét. A dalokat a művésznő hallhatóan nagyon tudatosan választotta, hangszerelte és rakta sorrendbe. Pályáját sem bízza a véletlenre, lassan, de megfontoltan építkezik a jazz színpadán és ennek meg is van az eredménye.
Nagyon érdekes például Dolly Parton klasszikus country balladája (Jolene) Gazarek előadásában. Erőteljesen indul, ami egyre jobban fokozódik, a dal végén Gazarek már szinte kiabál. A lemez vége felé közeledve egyre inkább higgadt, filozofikus hangvétel a jellemző.
Gazarek hangja mögött egy érett, tapasztalt, sok mindent megélt művésznő rejlik. (Pedig még csak 37 éves!)
A dalok különböző irányba indulnak, a lemez mégis egységes. Van mélysége, kendőzetlen mondanivalója művészi minőségben. Az albumra jellemző a tudatosság. Nagyon ki van találva minden, semmi sem szól véletlenül ott és akkor és úgy. Nagyon jók az arányok. Ízléssel, jó helyen szólalnak meg a fúvósok a háttérben. Izgalmas a sokszor használt zongora osztinátó. A dobos játéka telitalálat: feszes, határozott, rendkívül ötletes, kicsit pimasz, de nem tolakodó. A dalok elsősorban nem a hangszeres rögtönzésre építenek. Többnyire a könnyűzenében bevált versszak, refrén, versszak, refrén majd szóló és refrén szerkezetet követik.
Mindent egybevetve a lemez lágy, ötletes és nagyon intim. Modern, ízléses, kifinomult. Nem véletlenül van a jazz listák élén. Érzésem szerint Sara Gazarek pályafutásában is meghatározó anyagot tett le az asztalra.
