JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. november 22.
Jazz(Nagy)kanizsa 20242024. november 11.

Lemezpolc kritika:
Frisell, Bill - Epistrophy

Frisell, Bill: Epistrophy 2019. április 19., Dr. Nagy Sándor

bill-frisell-thomas-morgan-epistrophy.JPG

Bill Frisell-Thomas Morgan - Epistrophy (ECM/Hangvető)

Koncertfelvétel 2016 márciusából - az 1935 (!) óta működő New York-i Village Vanguard-ból, amely számtalan rögzített hangverseny helyszíne volt: például John Coltrane, vagy a zongorista Bill Evans korszakalkotó lemezei esetében is (mindkettő 1961-es). A tapsokból következtetni lehet a jelenlévők számára: ez a zene a kisebb klubokban él igazán. Még egy érdekesség: a borítón Charles Cajori 1980-as alkotása látható, amelynek "Epistrophy" a címe.
A 68 éves amerikai gitáros több műfajban is járatos a modern mainstream mellett - a fusion, a folk és a klasszikus is ide sorolható - viszont a játéka abszolút jellegzetes, azonnal felismerhető. A több, mint 30 esztendővel fiatalabb - szintén amerikai - bőgős Thomas Morgan a 2017-es "Small Town" után ismét duó partner.
Az április 12-én megjelent új lemez számait és a szerzőket böngészve rögtön kiderül: itt nem a bevezetőben említett, a jazz jelenét és jövőjét meghatározó, irányt mutató alkotásról van szó.

Thelonious Monk ("Epistrophy", "Pannonica"), Billy Strayhorn ("Lush Life"), Jerome Kern ("All in Fun") standard-jei mellett filmzene és sláger feldolgozásokat (is) hallhatunk színvonalas, szórakoztató előadásban. Nem akarják lejátszani a csillagokat az égről - csak lazán, kényelmesen egy jót muzsikálni. Saját maguk és a közönség, valamint a lemezhallgatók örömére. 
A megszólalás egyből megnyerő: a nyugodt nyitány kellemes hangulatot  teremt, amely mindvégig megmarad.

Frisell dallamos, szinte gyerekesen "szaladgáló", gördülékeny futamokat produkál; Morgan a kisebb testvér gyanánt folyamatosan követi a nagyobbat a játékban. Ő meg is marad  ennél a szerepnél, csak egy-egy rövid szólót villant.

Paul Motian ("Mumbo Jumbo") és később Monk szerzeményeit is hallgathatjuk sajátos felfogásban, de furcsa módon - véleményem szerint - az első csúcspont John Berry egy James Bond filmhez komponált zenéje (a negyedik tétel). 
Aztán a "Lush Life" és a záró "In the Wee Small Hours..." hangzik el hasonló hangvétellel.
A "csodát" ne ezen a lemezen (koncerten) keressük, de a jazz annyira sokféle, hogy ez az album is ott van a figyelemre méltók között. 


1. All in Fun
2. Wildwood Flower / Save the Last Dance for Me
3. Mumbo Jumbo 
4. You Only Live Twice
5. Lust Life
6. Epistrophy 
7. Pannonica
8. Red River Valley
9. In the Wee Small Hours of the Morning

Bill Frisell - gitár
Thomas Morgan - bőgő



Vissza a lemezhez