Fitzgerald, Ella: Easy Living 2011. szeptember 09., Dr. Gregorits János
Ella Fitzgerald and Joe Pass: “Easy Living“
A Concord-nál időről-időre elővesznek valamit a Norman Granz hagyatékból, digitálisan leporolják és piacra dobják, így keletkezett az “Easy Living“ is. Az album darabjai (My Ship, Don't Be That Way (két változatban is), My Man, Don't Worry 'Bout Me, Days of Wine and Roses, Easy Living, A Ghost of a Chance, Love for Sale (két változatban), Moonlight in Vermont, On Green Dolphin Street, Why Don't You Do Right, By Myself, I Want a Little Girl, I'm Making Believe, On a Slow Boat to China) mind jólismert standard-ek, Ella Fitzgerald évtizedeken át repertoárjában tartotta őket. Ezeket a dalokat Fitzgerald és Pass 1983-ban és 1986-ban vette fel, amikor az énekesnő már túl volt a fénykorán, a gitáros viszont éppen akkor volt pályafutásának csúcsán. Érdekes megfigyelni, hogy több pályatársával ellentétben Fitzgerald (1917) életének hatodik évtizedében már erős hanyatlásnak indult, hangjának szépsége – legnagyobb erőssége – megkopott, interpretációjának ereje gyengült. Ezzel szemben Joe Williams, Tony Bennett, vagy Mel Tormé művészete éppen idősebb éveikben teljesedett ki igazán, de ezt mondhatjuk el Carmen McRae-ről is. Mindeme körülmények dacára, az „Easy Living” igazi élményt nyújt, elsősorban Joe Pass (1929) extraordináris teljesítményének köszönhetően. Hogy egy lényegében intim, kamarazenére termett hangszer ilyen, zenekari szintet megütő megszólalást produkáljon - az intimitás feladása nélkül –, egyedülálló, azóta sem elért teljesítmény. A lemez minden egyes darabjában tapasztalhatjuk, hogy Pass három funkciót egyesítve, akkordozik, „bőgőzik” és melódiát játszik szinkronban, egyes-egyedül, amihez normálesetben három muzsikusra lenne szükség. Igen, normálesetben, dehát ez nem az. Pass egy-egy frázisával már majdnem túllépi a megvalósíthatóság határát. (A kitűnő Anthony Wilson is hasonló szellemben kommunikál Diana Krall-lal, produkciója nagyon figyelemre méltó!) A lemez anyagában Ella Fitzgerald kedvenc „Don't Be That Way” – jéből két változatot is hallhatunk. Érdemes elővenni az 1957-es „ELLA AND LOUIS AGAIN” albumot, ahol ez a nyitó dal. Hát ezt a felvételt tartom én „érvényesnek”. Igaz, ami igaz, ezek voltak Ella Fitzgerald arany évei.
