Corea, Chick: Two 2015. november 30., Hetessy Csaba
Chick Corea & Béla Fleck – Two (Stretch Records, Concord Jazz – Karsay)
Chick Corea – zongora
Béla Fleck - bendzsó
Egy igazi unikum, s nem mindennapi az a dupla CD, mely 2015 kora őszén a Strech Records (Chick Corea magán lemeztársasága!) gondozásában jelent meg és a Concord Jazz forgalmazza világszerte.
Az amerikai jazz virtuóz zongoristája, zeneszerzője Chick Corea (1941-) ismét egy nagyon érdekes duó lemezzel jelentkezett. A „Two” címen megjelent lemezen Corea mellett az USA-ban élő, de szlovák-magyar gyökerekkel rendelkező Béla Fleck (bendzsó) működik közre.
Corea zenei pályája során több hasonló kiváló kamara, duó összeállítású lemezt adott ki, melyek ma már a jazz-történetéhez tartoznak: a Gary Burton-nel készített Duet (1979), Crystal Silence (1972), In Concert, Zürich (1980), Native Sense (1997), The New Crystal Silence (2008), An Evening with Herbie Hancock & Chick Corea (1978), CoreaHancock (1979), Steve Kujala közreműködésével a Voyage (1984), a Hiromi-val készített Duet (2009), Stefano Bollanival az Orvieto (2011) című album. És természetesen ne feledkezzünk el a „Two” előzményéről, a The Enchantment”-ről (2007) sem, ahol szintén Béla Fleck penget.
Corea-nak - aki a jazz és kortárs-jazz mellett a crossover zene polihisztora is egyben – különös affinitása van arra, hogy olyan zenészekkel készítsen közös lemezeket, melyek mind új színt, megújuló zenei felfogást mutatnak a közönség felé. Ez részben a zenészeken, részben az előadott Corea kompozíciókon múlik.
A zongora és bendzsó két jelentősen eltérő karakterű hangszer: hangterjedelemben, hangerőben és sok másban is. Különös zenei figyelmet, koncentrációt igénylő kamara-zene ez a lemez, mely a kortárs-jazz-től egészen a 20. századi zeneszerzőket: Debussy, Bartók, Albeniz, de Falla zenéjét is érintve egészen a mai kortárs zenéig kalandozik.
De ami igazán megfoghatja a CD hallgatóját – ahogy a koncertrésztvevőit is hallhatóan – az élő, lüktető zenei show, ahogy Corea és Flack a felvezető szövegeket követően közösen előadják a darabokat. Friss zenei közlésmód mozgatja a tartalom mentén őket, ami egyszerűen elbűvölő. S teszik mindezt a biztonság nyugalmával. Zenélnek.
Az első Corea kompozíció a lemezen a „Señorita” spanyolos behatású témájával szólal meg. A két hangszer egymástól veszi át a szólamokat, igazi megírt zene ez, mely az improvizációnak is teret enged. Corea nem nyomja el a bendzsó hangját, egyenrangú zenei partnerként szólalnak meg az előadók hangszereiken. Az akkordikus építkezés, a zenei szövet: Chick Corea. S itt most felsorolhatnánk az összes akusztikus és elektric lemezét. Nekem hangulatát tekintve többször a Gary Burton vibrafonossal készített lemezek ugrottak be. De ez a „Two” mégis más. Ahogy Corea is szabadkozik a CD füzetben. Nem is fut neki megmagyarázni, hogy miért épp a zongora-bendzsó összeállítás? Erre Fleck adja meg a választ szintén a kísérőfüzetben, hogy mennyire inspirálták egymást zeneileg, amíg a közös turnékra, koncertekre készültek. Az első gondolat erre az összeállításra Corea ötlete volt.
Az első korongon a Fleck komponálta „Waltse for Abby” bevezetőjében a zongora politonális akkordjait követően szólal meg a ¾-es téma. Érdekes, színes a bendzsó játék, Corea remekül kísér és szólózik a darabban. Igazi country feeling árad a Fleck komponálta „The Climb” és a „Mountain” darabokból, melyekben a bendzsó a főszereplő.
A második CD nyitó száma a latin standard, a „Brasil”. Témája nagyon finoman jelenik meg, akkordikusan a zongorára alapozva, a bendzsó témajátékával. Zeneileg nagy ugrás, de olyan az előadásuk, mint egy Liszt parafrázis, ahol elvesztjük a fonalat, hogy melyik a fontosabb: az eredeti téma, vagy az átkomponált feldolgozás. Még a rubato és a presto tempók váltakozása sem zavaró, ha olyan zenei koncepció van mögötte, mint Corea és Fleck előadásában. Izgalmas.
A „Bugle Call Rag” egy igazi country zenei humor, ez a bendzsó igazi terepe. Chick – akit ritkán lehet ilyen zenében hallani - fantasztikusan kísér ennél a számnál is, s adják-veszik egymástól a szólókat.
Corea 1983-ban megjelent „Children’s Song” sorozatából a No.6. is megszólal a lemezen (Megj.: Ezt a darabot még a Corea alapította Return To Forever zenekara is előadta; akkor Al Di Meola (gitár) szólójával). Itt a lemezen, a zongora bevezetőjét igazi 20. századi atonális zenei struktúrával építette fel Corea. A téma így, ebben duó felállásban is gyönyörűen szólal meg. Fleck egy remek bendzsószólóval gazdagítja ezt a darabot, ahogy tette ezt az egész lemezen. A koncertfelvételt Corea kompozíciója az „Armando’s Rhumba” zárja, amit nyugodtan nevezhetünk immár jazz standard-nek.
Egy átgondolt, tematikusan felépített, kitűnő jazzlemez a „Two”, Chick Corea és Béla Fleck közös zenei anyaga, mellyel napjainkban is turnéznak közösen szerte a világban.
