Corea, Chick: Trilogy 2 2021. április 28., Gáspár Károly
Chick Corea - Trilogy 2 (Concord Records/Universal Hungary)
„Taps!”
2021. február 9-én, 79 éves korában hagyta itt a földi létsíkot a jazztörténet egyik legjelentősebb alakja, Chick Corea. A mindig energikus, rendkívül szimpatikus zongorista, zeneszerző halálhíre világszerte sokkolta a szakmát, és a műfaj kedvelőit, hiszen szinte az utolsó pillanatig hallatott magáról online oktató videók által, amelyeket látva, nem gondoltuk volna, hogy hamarosan végleg búcsúznunk kell Tőle.
Corea „Trilogy” címmel 2014-ben jelentkezett trió albummal, melyen Christian McBride (bőgő) és Brian Blade (dob) voltak partnerei. Erről a felvételről is nekem volt szerencsém recenziót írni; a kritika 2014. szeptember 26-án jelent meg természetesen itt, a JazzMa.hu-n.
Most Maloschik Róbert Főszerkesztő Úr nagy örömömre újra rám gondolt Corea kapcsán, és megkért, hogy osszam meg Önökkel gondolataimat a fenti korong újabb fejezeteként megjelent dupla lemezről, a „Trilogy 2”-ról, amely koncertfelvétel keretében mutat meg nekünk 12 dalt (kétszer hatot) a Corea-McBride–Blade Trio előadásában.
A „Trilogy 2” először 2018-ban Japánban jelent meg, majd 2019-ben már szélesebb körben elérhetővé vált.
Az idei Grammy-díj átadáson két kategóriában is megkapta az elismerést az anyag, hiszen a „Best Jazz Instrumental Album” és a „Best Improvized Jazz Solo” díját megkapta a „Trilogy 2”, illetve az utóbbi esetében, az „All Blues”-ban játszott szólójáért Chick Corea.
A dupla CD-n három Chick Corea („500 Miles High”, „La Fiesta”, „Now He Sings, Now He Sobs”), két Thelonious Monk („Crepuscule with Nellie”, „Work”), illetve egy-egy Steve Swallow („Eiderdown”), Miles Davis („All Blues”), Joe Henderson („Serenity”), és Kenny Dorham („Lotus Blossom”) kompozíció csendül fel.
Ezek mellett, a nem jazz zenészek által szerzett, klasszikus jazz standard-ek közül a következő kettőt játszotta el a trió: „How Deep Is the Ocean” (Irving Berlin), „But Beautiful” (Jimmy Van Heusen–Johnny Burke).
Egyfajta jóféle kakukktojásként a Corea által szeretett és nagyra becsült Stevie Wonder „Pastime Paradise” című munkája is a repertoáron szerepelt.
Corea-ra jellemző volt a nagyfokú precizitás, a dalok kidolgozottsága, részletekig menő összepróbálása a zenekarral. Ebből fakadóan, időnként számomra túlságosan steril, „piszok” nélküli produktumokat hallhattunk Tőle. Ezen véleményemnek hangot is adtam a „Trilogy”-ról született kritikámban. Persze ez nyilván szubjektív meglátás a részemről.
Higgyék el, nem egyfajta posztumusz tiszteletadás, amikor azt állítom: a „Trilogy 2”-n Corea jó értelemben véve elengedte ezt a „katonás rendet”, és felszabadultan, ámulatba ejtően zongorázott.
Kérem, ne értse félre senki; nem azt mondom, hogy egész pályafutása alatt nem játszott mindig zseniálisan, lenyűgözően, de a „Trilogy 2” engem valahogy jobban megfogott, magával ragadott, mint néhány másik albuma.
Ennek a lemeznek a kisugárzása, az aurája maga a nagybetűs JAZZ, annak minden értékét magába foglalva! A pompás ritmusszekció, és egy géniusz szólista közös munkájának finom gyümölcse, amit mindenkinek meg kell ízlelnie, aki szereti a műfajt!
Köszönet mindenért Chick Corea Mesternek, nyugodjon békében!
Chick Corea: Trilogy 2 (Concord Records 2018-19)
CD 1
1. How Deep Is the Ocean
2. 500 Miles High
3. Crepuscule with Nellie
4. Work
5. But Beautiful
6. La Fiesta
CD 2
1. Eiderdown
2. All Blues
3. Pastime Paradise
4. Now He Sings, Now He Sobs
5. Serenity
6. Lotus Blossom
Chick Corea – zongora
Christian McBride – bőgő
Brian Blade – dob
