Corea, Chick: The Vigil 2013. október 03., Gáspár Károly

Szeretem Chick Corea játékát, mert precíz, pontos, mert majd minden kompozíciójából "kicsordul a latin vér" és biztosak lehetünk benne, kitűnő szólót hallunk Tőle, legyen az stúdió vagy koncertfelvétel.

Nem szeretem Chick Corea játékát, mert túl precíz és pontos, mert majd minden száma latin hangulatú és soha nincs meg az a jó értelemben vett borzongás, hogy ma vajon, milyen formában van.

Ezen ellentmondásos gondolatokkal telve kezdtem hallgatni a zongorista új, 2013-as albumát, amely a "The Vigil" címet viseli.

Corea hosszú évtizedek óta egyik legmeghatározóbb alakja a jazzvilágnak. Azon kiválasztottak egyike, aki beléphetett a Nagymester által saját kézzel épített templomba, sőt még szolgálatot is teljesíthetett ott. Az az Miles Davis (a "Nagymester") zenekarában billentyűzött a 70-es évek kezdetén, ami bizonyítja hatalmas tudását és talentumát. Aztán jöttek jobbnál jobb saját formációi és lemezei. Személyes kedvencem a Miroslav Vitous (bőgő) és Roy Haynes (dob) közreműködésével készült "Now He Sings, Now He Sobs". Szoktam volt mondani: azon a felvételen jobban zongorázik McCoy Tynert, mint maga McCoy Tyner! Return to Forever, Acoustic Band, Electric Band, hogy csak néhányat említsek Corea legmeghatározóbb együttesei közül. Az Acoustic Band sajátos stílusa, hangzása, zseniális partnerei (John Patitucci - bőgő és Dave Weckl - dob) segítségével forradalmi változást hozott a klasszikus jazz zongora trió területén és a standardek (újra)értelmezésében is.

Friss albumának címét  (The Vigil) "A virrasztás"-nak lehet fordítani. Egyfajta spirituális jelentése is van a kifejezésnek, hiszen vallási ünnep vagy szertartás előtti, alvás nélkül töltött időt szintén jelöl. Nos, ebből arra következtettem, mély mondanivalójú, széles, nagyívű dallamokkal teli felvételt fogok hallani. Nem sokáig hagyott Corea ebben a hitemben. A lemez elindításakor gyakorlatilag az Electric Band szólalt meg, igaz más tagokkal. Persze mit várjon az ember egy olyan kompozíciótól, melynek a szerző a "Galaxy 32 Star 4 ", igen "költői" elnevezést választotta... Tévedés ne essék, kiváló, minőségi muzsika csendül fel, a legprofibb hangszerelés, soundok kíséretében. Ráadásul egy nagyszerű -Fender zongorán előadott- szóló Corea-tól. Már az első számból kiderül, hogy társai sem ma kezdték az "ipart". Kiemelném a francia basszusgitáros, Hadrien Feraud játékát. Dinamikus, erőteljes és ízléses. De gyakorlatilag ugyanez elmondható Tim Garland szaxofonos, Charles Altura gitáros, Marcus Gilmore dobos és Pernell Saturnino ütős kapcsán is. A második darabbal Chick a Chia nevű bolygóra repít minket ("Planet Chia"). Mórok és spanyolok közös leszármazottai élhetnek a planétán, mert a dél-európai és közel-keleti zene ötvözetét hallhatjuk. A feszes ritmikájú szaxofonszólót, Altura akusztikus gitáron játszott, flamenco elemeket sem nélkülöző "impro" része követi. Akár "Planet Othello" is lehetne címe a műnek. De mivel nem hívott fel Corea ebben az ügyben (sem), így maradt az Ő verziója. A Chia-t elhagyva időutazásra invitál minket a legendás zongorista, zeneszerző ("Portals to Forever"). Újra az elektromos hangzás felé megyünk időgépünkkel. Filozófikus, szinte sztoikus téma, ill. témák alkotják a darabot, a megszokott "corea-s" groove-val fűszerezve. A rövid, egymásnak felelgető szólók jó lehetőséget nyújtanak a zenészek számára, hogy bizonyítsák mennyire érzik egymást. Az album negyedik száma a "Royalty" -ahogy Corea fogalmaz- hősének, mentorának és barátjának, a zseniális Roy Haynes dobosnak szól. A jazzmuzsika egyik doyenjéről van szó, aki 88 éves (!) kora ellenére még aktívan játszik. Bár Haynes számtalan irányzatban feltűnt hosszú karrierje során, mégis azt gondolom egy modern, swinges lüktetésű dal fejezné ki legjobban személyiségét. Corea másképp vélekedett. Egy 6/8-os beosztású kompozícióval tisztelgett a nagy öreg előtt. A melódia szép, de meglehetősen semmit mondó, ha van ilyen... A következő szám ("Outside of Space") az egyetlen, melyben énekest is hallhatunk, mégpedig Chick feleségét, Gayle Moran-t. Tartok tőle, hogy Corea választásában szerepet játszott a családi kötődés... Korábbi szerzeményére, az "500 Miles High"-ra hajazó a darab. Különös hangulata van, de a szívembe lopta magát. Leginkább ez a szám érintett meg. Külön érdekessége, hogy Tim Garland-től nagyszerű basszusklarinét-szólót hallhatunk. A Track 6 újra egy zseniális zenész előtti tisztelgés. John Coltrane sírjára helyez egy szál virágot Corea a "Pledge for Space"-szel. A többi számtól eltérően, nem stúdiófelvételről beszélünk. Közönség előtt rögzítették, Coltrane fia, Ravi Coltrane (szaxofon) és Stanley Clark (bőgő) közreműködésével. Leginkább Coltrane "Love Supreme" című "jazzkölteményének" bizonyos részeire emlékeztet a kompozíció. Azonban egy Chick Corea-tól sokkal mélyebb, hitelesebb fejhajtást várnék el, mint amilyenre sikeredett. Elérkeztünk az utolsó műhöz az albumon, címe az "Örökség" ("Legacy"). A kezdő dalhoz hasonló, tipikus jazz-rock számot választott a szerző befejezésként, igaz vannak üdítő swinges részek is. Minimál téma, aztán amolyan "mutassuk meg a végén, hogy mennyire jók vagyunk" típusú dolog. Hozzá kell tennem, meg is teszik rendesen!

Fontosnak tartom leszögezni: Chick Corea-t zseninek, minden idők egyik legnagyobb jazz zongoristájának tartom. Pontosan ezért van hiányérzetem a "The Vigil" kapcsán. Egy hatalmas kreativitással és tudással megáldott, tapasztalt muzsikus több újdonságot mutathatna fel, és biztos vagyok benne, hogy Corea képes is lenne rá. Az album hátsó borítóján olvasható, mely zenészeknek ajánlja a lemezt: Duke Ellington, Art Tatum, Thelonious Monk, Charlie Parker, Miles Davis, John Coltrane, Roy Haynes. Ők mindannyian időről időre meg tudtak újulni. Kár, hogy Corea-nak ezen a felvételen nem jött össze...

Chick Corea : The Vigil (Universal 2013)

1. Galaxy 32 Star 4 (C. Corea)

2. Planet Chia (C. Corea)

3. Portals to Forever (C. Corea)

4. Royalty (C. Corea)

5. Outside of Space (C. Corea)

6. Pledge for Peace (C. Corea)

7. Legacy (C. Corea)

Chick Corea - akusztikus és elektromos zongora, szintetizátor, Tim Garland - tenor és szopránszaxofon, basszusklarinét, fuvola, Charles Altura - akusztikus és elektromos gitár, Hadrien Feraud – basszusgitár, Marcus Gilmore – dob, Pernell Saturnino - ütőshangszerek (track 1, 2, 3), Gayle Moran Corea - ének (track 5), Stanley Clarke - bőgő (track 6), Ravi Coltrane - tenorszaxofon (track 6)