Bublé, Michael: It's a Beautiful Day 2013. április 01., Albert Zoltán

Egy kislemez (Zoli, az EP „extended player”-t jelent, amit úgy fordíthatnánk: „megnyújtott lejátszási idejű kislemez” – a szerk.) került a kezembe, ami Bublé április 15-én megjelenő "To Be Loved" című CD-je előfutárának szánt kiadvány. (És ami így ötdalostul is felkúszott a New York-i Jazzlista 4. helyére! – A szerk.)

Ha van olyan énekes, akinek tökéletesen tervezett pályája van, akkor az a kanadai énekes, aki tízedik lemeze előtt betekintést enged a következő időszak zenei irányába.

Nagy irányváltásra persze ne várjon a kedves hallgató, Bublé hozza a jól megszokott stílust, ami swing-éneklésből fakad, emelett persze a slágerek sem maradhatnak el. Utóbbira bizonyíték az EP címadó dala (It's a Beautiful Day), ami Bublé 2009-es nagy slágerének, a "Haven't Met You Yet"-nek a tökéletes másolata. A hallgatás alatt itt némileg alábbhagyott a lelkesedésem, mint kritikus: ha a dalt szinte tökéletesen lemásolták (a hangszerelés szinte 100%-ig megegyezik), akkor legalább egy másik hangnembe illett volna átrakni a dalt…sebaj.

A következő dal (You'll Never Find Another Love like Mine) hangulata Robbie Williams és Nicole Kidman párosát juttatja eszembe, és nem sokat tévedek, a dalban szépen "bekúszik" a női vokál is. A "Home" egy sokkal szimpatikusabb (és újabb) vonalat mutat, az érzelmes húrok tovább pendülnek, azonban énekben kapunk valami mást, mint amit korábban megszoktunk Bublé-tól, a swing műfaj "feszes" éneklése helyett finoman és kifejezően bánik a hangjával. Természetesen a jazz és a bigband kíséret sem maradhat el, az ismert "Me and Mrs. Jones" blues-os kezdete, majd az ízléses bigband arrange-ok harmonikus egységet képeznek, méltó feldolgozás. A végére pedig szintén egy ballada marad (At This Moment), ami monumentálisabb, vonósokkal és fúvósokkal van megtámogatva, a kislemez pedig összességében egy korrekt előzetes, reméljük a nagylemez is rejteget számunkra meglepetéseket.