Bublé, Michael: Christmas 2011. november 21., Albert Zoltán

A novemberi Budapesten sétálok és a város rezdüléseiből érzem, hogy valami készülőben van. A reklámújságokban, a boltokban, fejekben és persze a szívekben. De mielőtt túlzottan elragadtatnám magam, a hideg szél befúj a sálam alá, a következő pillanatban pedig forralt bor illata lengi át a levegőt….

Nem korai még ez kicsit? Kérdem magamtól, mindeközben Michael Bublé legújabb lemezét hallgatom, ami már igen korán, szeptember 20-án a boltok polcaira került. (És immár második hete vezeti a New York-i Jazzlistát! – a szerk.)

Gondolkodóba estem, hogy egyébként ez nem túl egyszerű műfaj és kevés olyan előadót fogadnak el a hallgatók, aki épp egy ilyen, tematikus lemezzel rukkol elő.

Ez egy "skalp", amit illik megszerezni és természetesen a közönség szeretetére gondolok elsősorban, márpedig Bublé egy igen szerethető figura.

A dalok egyből adják azt a különleges hangulatot, ami egy jeles ünnephez illik. Karácsonyiak, a szó legegyszerűbb és legtisztább értelmében.

A "titok" ott rejtőzhet, hogy egyszerűen csak elő kell adni ezeket a dalokat szépen… Persze nem árt a telt, nagyzenekari megszólalás, valamint a jó hangszerelések, amikben szerencsére bővelkedik a lemez. Emellé pedig befér pár ismert vendég is: Shania Twain, The Puppini Sisters vagy épp a Naturally 7, mégis ügyelve arra, hogy minden pillanat a főhősről szóljon.

Ami még pozitív, hogy 19 dalt kapunk a művésztől (a "Special Edition"-ben), ami a rövid és hatásvadász lemezek korában becsülendő dolog.

Bublé-tól azt kaptam, amire vártam: a nagyzenekaros, bigband dalokat, az 50-es évek "Sinatra"-s hangulatát, az utcai kórusok hangját és persze azokat a hangulatokat, amik karácsonykor nem hiányozhatnak.

….tovább sétálok az Andrássy úton, ahol a díszkivilágítás rajtra készen áll, de én még várok kicsit….

Akinek viszont nincs karácsonyi hangulata, ettől a lemeztől garantáltan az lesz.

Talán nincs is ebben több, se kevesebb, de közben valahogy mégis szép ez az egész.