Bro, Jakob: Gefion 2015. március 17., Juhász Gábor

Jakob Bro – Gefion (ECM – Hangvető)

Jakob Bro - gitár
Thomas Morgan - bőgő
Jon Christensen - dob

Északi, szép, kicsit melankolikus ECM lemez. Tetszik.
Körülbelül tizenöt éve rendszeresen írtam recenziókat lemezekről pár évig. Akkoriban egy nagyon kedves írástudó barátom azt tanácsolta, hogy arról írjak, hogy ki rohanjon a boltba megvenni a lemezt, és ki kerülje el nagy ívben. Nem kell bíráskodnom, csak a tapasztalataimat osszam meg. Szóval ki rohanjon a boltba megvenni a CD-t? Aki szerette az ECM lemezeket, szereti a halk, finom zenéjét Jarrett-nek, Abercrombie-nak, a korai Frisell-nek szeretni fogja ezt a lemezt. Én szeretem. Aki tudja miről beszélek, és nem szereti ezt a fajta zenét, kerülje el messze a boltot. Aki nem tudja miről beszélek, és itt főként a fiatalokra gondolok, az tegyen egy próbát. Hallgasson bele a neten a zenébe. Lassú, elgondolkodtató dolgot fog hallani. Ha elsőre túl lassú, túl unalmas, de azért tetszik neki egy kicsit, ne adja fel, remek dolgok vannak benne, szép átgondolt kompozíciók, gyönyörű hangzások, később lehet, hogy szeretni fogja, és megnyílnak előtte más zenei kapuk is. Ha elsőre sem tetszik, amit hall kerülje el a boltot. Jó ez így? Érthető a tanácsom?
Jakob Bro dán gitáros. A skandnávoknál nagy kultusza van a jazz-nek, a magaskultúra szerves részének tartják. Nem véletlen, hogy Jan Garbarek személyében skandináv volt a második európai jazz világsztár. (Az első szerintem Django Reinhardt volt, de lehet, hogy tévedek…) Jon Christensen dobolt azokon a Garbarek lemezeken, amikért gyerekként rajongtam, amik erőt adtak ahhoz, hogy érdemes a jazz-zel, mint művészettel foglalkoznom európaiként.
Háromszor is jártam Dániában. Először egy nemzetközi jazz táborba vittek ki, többek között Fekete-Kovács Kornéllal, Schreck Ferenccel, Szendőfi Péterrel. Ez 1991-ben volt. Rá egy évre egy Dán-Magyar workshopra hívtak meg, a híres Tuborg Jazz Tak fesztiválra Binder Károllyal és Csepregi Gyulával. A következő évben egy ösztöndíjat nyertem Koppenhágába, de mivel elfogyott a pénzem, csak egy hónapig maradtam. Mindenesetre lett egy kicsi betekintésem az ottani jazz életbe. Amikor megkaptam ezt a lemezt végigfutott a fejemen, hogy vajon találkozhattam-e Jakob Bro-val, de aztán rájöttem, hogy ő akkor még csak a tízes éveinek az elejét taposta. Fenyvesi Márton valószínűleg összefuthatott vele dán ösztöndíja idején, ami még nem történelmi távolságban volt. Mindenesetre emlékszem, hogy a táptalaj megfelelő volt nagyszerű, nemzetközi produkciók létrejöttéhez. A nagy öregek, Ørsted Pedersen, Palle Mikkelborg fényében és nem árnyékában nőttek fel az ifjabb generációk, a tárgyi feltételeik magyar fejjel felfoghatatlanul jók voltak, és az egész légkört áthatotta a produkció létrehozásának a szelleme. Jakob Bro játékán is azt hallom, hogy mindent alárendel az eredeti elképzelésének. A kompozíciókat nem törik meg feleslegesen virtuóz futamok, pedig hallani, hogy nagyon kézben van a hangszer. Egy másik lemezén már feltűnt, hogy az akaratát még olyan nagy egyéniségekre is rá tudja kényszeríteni, mint Lee Konitz, vagy Bill Frisell, aki minden bizonnyal az egyik legfőbb példaképe Bro-nak. A lemez gyönyörűen szól, ami nem lepett meg. A stúdiótechnikában a dán eszközök lassan már rangosabbak amerikai, vagy japán versenytársaiknál. Ráadásul Manfred Eicher az ECM vezetője, a legendás ECM hangzás létrehozója, mellesleg nagyszerű hangmérnök. Nyilván ezen a téren nincs nála kompromisszum.
Valamiért idősebb zenésznek nehéz fiatalabbért maradéktalanul rajongani. Ha személyes a kapcsolat, akkor persze más, de idegenül nem megy könnyen. Emlékszem, amikor Vukán Györgynek mutattuk Brad Mehldau-t és nem tudta elfogadni, pedig Mehldau előzményeiért, Evans-ért, Jarrett-ért rajongott. Babos Gyulával bármikor beszélgetünk Kurt Rosenwinkel-ről, mindig mondja, hogy nem szereti, hűvösnek tartja, pedig Montgomery-ért, Metheny-ért, Scofield-ért hozzám hasonlóan ő is rajong. Valahogy én is így vagyok ezzel. Csodálom Jakob Bro-t, csodálom Ben Monder-t, de azt hiszem, már nem tudok úgy rajongani, mint ahogy húsz éve tudtam. Ettől függetlenül hallom nagyszerűségüket és szívesen hallgatom lemezeiket.