Batiste, Jon: Anatomy of Angels 2019. szeptember 07., Salvai Ádám
Jon Batiste - Anatomy of Angels (Verve/Universal Hungary)
Az angyalok anatómiája. Így hangzana lefordítva Jon Batiste legújabb lemezének elnevezése. Ahogy megszokhattuk, ez is természetesebben szól az eredeti nyelven, de azért mégis jó tudni, hogy mivel is van dolgunk, ha ez a lemez akad a kezünkbe.
A Village Vanguard-ban élőben felvett albumon zenélnek a zenekarvezető zongorista mellett bőgőn Phil Kuehn, a doboknál pedig Joe Saylor. A hanganyag utolsó két dalánál pedig már kibővül a trió egy fúvósszekcióval is, Patrick Bartley és Tivon Pennicott (ez utóbbi egyébként már kétszer is járt Magyarországon, előbb Veszprémban, majd a MüPában lépett fel Gregory Porter zenekarával!) szaxofonosok, Giveton Gelin és Jon Lampley trombitások hallhatóak; az utolsó, album címadó szerzeményen pedig Louis Cato ütőhangszeres csatlakozik még.
Az “Anatomy of Angels” Jon Batiste második albuma a Verve gondozásában, a tavaly megjelent “Hollywood Africans”-t követi. Az első kettő és a lemezt záró dalok (Creative, Dusk Train to Doha, Anatomy of Angels) a zongorista saját dalai, melyek mellett elhangzik még Ray Noble örökzöldje (The Very Thought of You), illetve Thelonious Monk „Round Midnight”-ja is. Stílusán érződik, hogy több hangzásvilág is komoly hatással volt rá. Nem idegen tőle az atonalitás, vagy a disszonancia, a ritmikai játékok, de ugyanúgy megtalálhatóak benne a kellemes melódiák, a könnyedebben fogyasztható irányok.
Az első, „Creative” címet viselő dal egyből megmozgatja a fantáziát, mely elnevezéséhez hűen kreatív pillanatokat tartogat magában. Hangulata, ritmikája folyamatosan hullámzik, az éles irányváltásokat pedig a közönség is meglepetten, felkiáltásokkal jutalmazza. Érződik végig a különleges kapcsolat a zenészek között.
A „Dusk Train to Doha” kicsit visszavisz a blues gyökereihez hangzásában, a nagyon lírai „The Very Thought of You”-hoz pedig Rachael Price énekesnő csatlakozik és néhány percre valóban egy romantikus, New York-ban játszódó filmbe képzelhetjük magunkat.
A folytatásban a zenei példaképeként említi meg Batiste Thelonious Monk-ot és lendületesen bele is kezd az egyik legismertebb Monk szerzeménybe, a „Round Midnight”-ba. A hangulat tovább fokozódik, amikor a fúvósok is csatlakoznak és újabb szintre emelik a zenei élményt.
Zárásként pedig meghallgathatjuk a címadó szerzeményt, amely nagyon szépen építkezik és egy másik állapotba repíti a hallgatót. Jól megírt, meghangszerelt kompozíció, a több hirtelen, éles váltás itt is jelen van. Rengeteg különböző lüktetés, eltérő, egymásra rendkívül jól épülő szólamok egyértelműen az album csúcspontjához visznek minket. A harmóniai összetettség és a káosz valahogy mégis rendszerként érződik és nem is lehet kérdés számomra, hogy ez a legkiválóbb anyag az albumról (és egyben a leghosszabb is a maga szűk 13 percével).
Merem ajánlani minden jazzt kedvelő hallgatónak, hogy legalább egyszer hallgassa végig figyelmesen kicsit több, mint fél órán át. Sokszor kreatív és váratlan, kicsit balladaszerű, aztán fejvesztve rohanós ez az album. Senki nem nyúl vele mellé, ha ad neki egy esélyt.
Jon Batiste: Anatomy of Angels (2019)
Creative
Dusk Train to Doha
The Very Thought of You (feat. Rachael Price)
Round Midnight
Anatomy of Angels
