Vörös Niki: Ask Yourself Why 2012. augusztus 24., Vörös Janka
Végre hallhattam Vörös Nikit! Ez már csak azért is nagyszerű, mert Ő az, akivel sorozatosan tévesen kevernek a lelkes, de kicsit összezavarodott jazzrajongók és szervezők.
Én elég friss húsnak számítok még, Niki viszont már mondhatni élharcos, szülővárosából, Esztergomból egészen a jazztanszakig verekedte magát, ahol 2010-ben diplomázott. Az idei nyárra pedig még a bambergi jazz fesztiválra is meghívást kaptak!
Újonnan megjelent lemeze pedig Michel Legrand művészetének bűvkörében mozog. Zenekarába olyan kiváló muzsikusokat válogatott, mint Jeszenszky György, Kováts Gergő, Péterfi Ati, Strausz Eszter, vagy bátyja Vörös László, aki ugyan eddig számomra ismeretlen volt, de zongorázásával nagyon meggyőzött.
Először kicsit féltem, mert nem vagyok egy kimondott Legrand fanatikus (sőt, érdekes módon elsőre nem is a számtalan jazz standard ugrott be, hanem filmzenék és musicalek…), viszont rettentően érdekelt, mit hoz ki ebből az egyébként kicsit szerintem túl szentimentális zenei világból Niki. Nagyon pozitívan csalódtam! A lemez nagyon eredeti és izgalmas.
A borítót elnézegetve egy kifinomult, öntudatos, szép és szuggesztív nőt látok, ami a lemez hangzásához is abszolút passzol, vagyis nem valami megjátszott, finomkodó lemezről van szó, amiből pedig valljuk be, igen sok van, pláne itthon. A lemez összhangban van Niki szemeivel.
A lemezt az „I Will Wait for You”-val kezdik, ami szerintem nem jó indítás túl melankolikus introja miatt is, ami egy kétszólamú ének-basszusgitár rész. Lehet, hogy itt bőgővel, vagy fretlessel jobban szólt volna együtt ez a két szólam és akusztikusabb lett volna az érzet, így kicsit rideg nekem. A téma az 1-3 basszuskísérettel már sokkal jobban tetszik, szépen töltöget a zongora is, nagyon kellemes hallgatni ezt a részt, majd B-résztől már a dob is beszáll seprűvel, és hát az a dobolás meg amúgy is világi! A zongoraszólót túl hosszúnak érzem, várom újra a témát, de már Niki improvizációja is jólesik. Szerintem nagyon becsülendő, ha ezt bevállalja egy énekes, akár lemezen, akár élőben. Én ezt a dalt a lemez közepére, vagy az első harmad végére tettem volna.
A „Watch What Happens” a lemez közepén a kedvencemmé vált. Nagyon tetszik, nagyon kedvesen énekli Niki, kedvessé teszi a minden témában visszatérő arrange is, jó tempója jól húz. Jó szólót hallhatunk Strausz Esztertől is, most szerencsére nem fuvolán (sajnálom, de ki nem állhatom a fuvolát), hanem szopránszaxofonon. Nekem bántóan hosszúnak tűnnek a hangszeres szólók az egész lemezen, sokkal szívesebben hallgatnám Nikit, sőt üzenem neki, hogy a koncertekre fogja meg a srácokat és legyen kemény, hiszen a produkciónak róla kell szólnia!
A lemez gyöngyszeme az egyik kedvenc standard-em, a „Once Upon a Summertime” ballada introja, amelyet egy zenedobozokat idéző zongoraszóló kezd, majd belép az énektéma, amitől majdnem sírva fakadok, olyan szép. Átszellemült, egyszerű, de rettentően kifinomult és megdöbbentően panaszosan énekel ez a Vörös Nikolett! Ez a legszebb feldolgozása ennek a dalnak, amit valaha hallottam. Teljesen odavagyok. Gyönyörűen épül fel a szabad tempójú ének-zongora duó, viszont már az tényleges tempó bejövetelétől nem tetszik, mert ez nyugodt, szomorkás hangulata megszűnik és zaklatottá, kapkodóssá és kicsit negédessé is válik ez a gyönyörű téma. Ati basszusszólója nagyon tetszik, viszont lehet, hogy az egész dal jobban szólna, ha ebben (fáj kimondanom, de) nem lenne dob. Szerintem nagyon egyedi és finom lenne a basszusszóló csak zongorakíséretre, hiszen Vörös László is olyan szépen játszik. A téma visszajövetele már sokkal jobb, mint az előző és rájövök, hogy a kapkodás-érzet a hangos levegővételektől tűnik csak kapkodásnak. Majd Niki gyönyörűen zárja a dalt.
A „Sea and Sky” című nóta a nyomasztó intro után már egyszerűen imádni való Jeszenszky tanár úr rettentő swingjétől. Akár táncolnék is (de nem szép látvány)… Niki erőssége főleg a swing, nagyon egyszerűen, autentikusan és könnyedén énekli, öröm hallgatni. Még több ilyet kellett volna a lemezre rakni!
A „His Eyes, Her Eyes” bevezetése egy elég intenzív hetet juttat eszembe az életemből, mikor is a tavalyi Lamantin táborban, hogy is mondjam, közelebbi kapcsolatba kerültem a free-vel Kováts Gergőnek, Pozsár Máténak, Benkó Ákosnak és Ajtai Péternek köszönhetően. S ugyan a reggelig tartó mindennapos bulikon mindig előkerült ez az általam nem túlzottan kedvelt irányzat, mégis mosolyogva remélem, hogy az akkor készült fotók már nincsenek meg… És anélkül, hogy különösebben kifejezzem utálatomat a free iránt, el kell, hogy mondjam, mennyire tetszik ez a dal. Jó és ötletes kezdésnek tartom a megbízható basszusgroove-ra játszó dobszólót, majd a véletlenszerűen bekúszó Kovács Gergőt, és az aztán erre beszálló zongorázást. Kicsit hosszúnak érzem, bár nagyon tetszik a zongorázás, de mivel Niki lemezéről van szó, Őt hiányolom már. És tekintve az eddigi dalok hosszas hangszeres szólóit, már elegem is van egy kicsit. Viszont ha csak ez a rész lenne a lemezen, ami ilyen hosszú és Niki-mentes, akkor egyenesen szeretném. Dianne Reeves jut eszembe Niki szenvedélyes témájától, ami azért valljuk be, elég nagy dicséret lenne bárkinek… Kováts Gergő szólója légies és elvetemült. Ezt a számot sokat fogom hallgatni és igyekszem tanulni belőle!
Befejezésül pedig egy teljesen új világú szám szolgál, ami nekem ugyan tetszik, de a lemez eddigi dalaihoz egyáltalán nem passzol. Dögös ez a bluesos, basszusgroove alapú téma, viszont többször visszatekerek arra a részre, ahol ez a groove swingre vált, mert nem értem, hogy passzol össze ez a két rész. És sajnos nekem úgy tűnik itt, mintha Nikit magát is meglepte volna a swingre váltás, és mintha még mindig a groovera akarna énekelni. A kíséretet hallgatva viszont nagyon jó az átkötő arrange. Az egymásnak válaszolgató ének-szaxofon rész nem tetszik, erőltetettnek érzem, viszont Kováts Gergő szólójától már fetrengek, mert egyszerűen zseniális… Kitűnő felépítésű szóló, amit finoman és segítően kísér a zenekar, és Vörös László zongorázásával egyre fokozzák a dinamikát és fantasztikus az együtt játék. A szaxofonszóló a basszusgroovra vált és erre dobszóló következik. Tökéletes, komolyan mondom, odavagyok ezektől a részektől! És mikor azt gondolnánk, hogy újra leül a dal a téma visszajövetelével, igazunk lesz, de újabb ének-szaxofon szóló kezdődik, ami újra felfokozza a dinamikát.
Végig nagyon tetszik Niki éneklése, a zenei ötletesség, a szólisták és zenekar játéka. Ha jó tanáccsal szolgálhatok, az tényleg csak annyi, hogy ne hagyd magad, Niki, énekelj még többet! Nagyon örülök, hogy hallhattalak titeket, sok sikert és még több ilyen színvonalas és ötletes lemezt kívánok, mint ez a gyöngyszem! Gratulálok!
