Varga Gábor: COOL JAZZ 2014. június 05., Márkus Tibor

Gábor Varga Jazz Trio - COOL JAZZ (Hunnia Records)

(Varga Gábor - zongora, Jeszenszky György - dob, Csuhaj Barna Tibor - bőgő)

„Forog a lemezjátszó”- énekelte egykori slágerében Victor Máté. Aztán úgy tűnt, hogy a digitális technika megjelenése teljesen ki fogja szorítani az analóg eszközöket. Szerencsére nem így történt; a gitárosok egy része még mindig a csöves Marshall és Fender erősítőkre esküszik, és sokan meghagyták analóg lemezjátszóikat és bakelit lemezeiket. Szerencsére én is így tettem, annak ellenére, hogy nagyon ritkán használom ezeket, az állandó rohanásban nehéz visszaidézni azt az időt, amikor a lemezhallgatás szertartás volt, minden ezzel járó hercehurcájával (tű tisztítás, lemeztörlés…).

De most ismét forog a lemezjátszó. Varga Gábor a „Cool Jazz” című albumában a Miles Davis legendás „Kind of Blue” lemeze által rá gyakorolt hatását szeretné tükrözni. Ars poetica-jában azonban Gábor rögtön hozzáteszi, hogy semmiképpen nem másolni, utánozni akart. „Úgy szerettem volna megidézni egy hangulatot, egy stílust, egy korszakot, ami már a jazztörténelem része, hogy nem másolok. Kivéve talán egy dolgot, az érzést: cool”. „Egy album, ami retro és mégis friss. Ami régi és mégis új. Egy lemez, ami lehetőség szerint évtizedekkel korábbi technikával kerül rögzítésre”. Vagyis régi, 24 sávos rögzítő, nélkülözve minden digitális manipulációt, bakelit lemez. A kor visszaidézéséhez nem is lehetne más technikát elképzelni.

Gábornak sikerült elérnie a célját. A lemezen hallható hat kompozíció mindegyike magában hordozza a cool stíluselemeit, ugyanakkor sok tekintetben modernebb is a 60-as évekbeli zenei korszaknál. (Még úgyis, hogy az első „Birth of the Cool” lemez felvételei 1949-ben és 50-ben kerültek rögzítésre! – A szerk.) A zenék hallgatása közben érezni, hogy a zongorista-zeneszerző egyik legfontosabb koncepciója a levegősség, visszafogottság.

„A levegősség és csend, ami megadja a hangoknak a lehetőséget. A belső létének és a teremtésnek a hangját. Egy jó lehetőség, hogy újra rendezzük a gondolatokat” – írja a lemezborító ajánlásában Binder Károly.

Varga Gábor másik célja a spontaneitás, a zenészek számára biztosított zenei szabadság. Ez a törekvés szintén érezhető a kompozíciókban.

A szerző elképzeléseit a már évtizedek óta összeszokott bőgős-dobos zenészpáros (Csuhaj Barna-Jeszenszky) kitűnően megvalósította. Intelligens, pontos, rendkívül muzikális kísérőjátékuk nagymértékben hozzájárul a lemez magas nívójához.

Sorra véve a felvételeket:

Maybe: A feszes, dob által 2-4-gyel kísért bőgő ostinátóval nagyon jól kontrasztál a zongora nyugodt, tercépítkezésű akkordbontásos témája. A levegős zongoraszólót izgalmassá teszik a kellő mértékben „adagolt” out-ok (hangnemből való kilépések az improvizációban), és a szintén visszafogott nagytriolás szaggatások.

The Project: Izgalmas, 6/8-os ütemmutatójú moll blues. A téma érdekessége, hogy megtartja ugyan a 3 soros, 12 ütemes blues formát, harmóniai felépítésében azonban eltér a hagyományostól. Ugyanis az első 2 sorban megtartja az I. fokú harmóniát, csak a harmadik sorban mozdul ki a IV., majd a II. és V. fokú akkordra.

Moments: Ballada, az „A” oldal „legnyugisabb” száma. Ez még az előzőekhez képest is visszafogottabb, levegősebb. Ismerve Csuhaj Tibi muzikalitását, nagyon el tudtam volna képzelni egy bőgőszólót a kompozícióban.

Mystery: „B” oldal nyitószáma. Ismét egy moll blues, ismét a hagyományokkal való szakítással. Ugyanis ezúttal 5 soros, 20 ütemes formába öntötte a darabot a szerző. Titokzatos, könnyed, elegáns. „Három verzióban rögzítettük. Valójában csak azért kellett háromszor, hogy egyre kevesebbet zongorázzak” – írja róla Gábor.

Entchanment: Gyönyörű ballada, gyönyörű harmóniákkal. Ha már az előző balladában nem, legalább ebbe igazán belefért volna egy bőgőszóló. Igaz vannak olyan momentumok, amikor Tibi a hagyományos értelemben vett kísérettől messzebbre merészkedik, már-már a szóló mezsgyéjét érintve, ezek a pillanatok azonban a zongora egyenrangú játékával történnek, így még mindig inkább a kamaramuzsikálás, semmint a bőgőszóló kategóriáját merítik ki.

Cool Thing: A téma a lemez legfülbemászóbb dallama, szinte slágerszerű. „Úgy sikerült Gyurinak feszültséget okozni a doboknál, hogy nem használt ride-ot”- írja a szerző.

Összegezve, a mindössze 24 perc zeneanyagot tartalmazó lemezzel Varga Gábornak sikerült a bevezetőben említett céljait megvalósítani. A koncepció néha már egy kicsit túlságosan is érezhetően végig vezérfonalát képezi az anyagnak. Ahogy említettem, érzésem szerint itt-ott belefért volna egy-egy bőgő- netán dobszóló, ez változatossabbá tette volna a hangszerelést. De hogy ez kimaradt, nyilván szintén Gábor koncepciója volt. Ez a cool.