Váczi Eszter: Egy perc 2017. szeptember 15., Dr. Nagy Sándor

Váczi Eszter és a Quartet - Egy perc (Szerzői kiadás)

Ma (2017. szeptember 15-én) jelenik meg Váczi Eszter negyedik albuma. A nyolc darab szövegeit az énekesnő írta (talán inkább versek); a dallamokon Gátos Iván és Schneider Zoltán egyenlő arányban osztozott. Fontos láncszem a hangmérnök Helik Hadar - újra. Mert egy ideje ő határozza meg Eszter mondanivalójának zenei megfogalmazását. Ez így egy kicsit bonyolultnak tűnik, pedig egyszerű: a quintet a hangzás terén tudott továbblépni. Nem zenészt hívott közreműködőnek, hanem a világhírű hangmestert - és az ötlet bevált.

Aki eddig is szerette Váczi Eszter költészetét, MŰVÉSZETÉT (így, csupa nagybetűvel!), és kedvelte az előző lemezeket ("Vissza hozzád" - 2009, "Eszter kertje" - 2011, "Belső tenger" - 2014) - annak nehéz lesz újat mondani - feltételezhetnénk - de, ha mégis? Mert a friss alkotások megint (főleg komoly) gondolatokat ébresztenek, nem a felhőtlen szórakozást szolgálják - nem is ez a céljuk. Jó így, "mélyebbre" menni, vagy inkább más kell a mai (jazz-t) hallgatóknak? - nem dönteném el a kérdést...
Adjon erre választ Váczi Eszter új lemeze - nekem (és nagyon remélem, hogy még sokaknak) emlékeket, élményeket, élethelyzeteket elevenít fel - bölcsebben látja át a múltat, okosa(bba)n (próbál) él(ni) a jelenben - és még a jövőhöz is "hozzászól". Tudatja (finoman, nem erőszakosan), hogy az idő múlásával más dolgok válnak fontosabbá.
Ahogy elindul a CD - egy különleges, máshol nem elérhető világba érkezünk - és kereshetjük a (költői) kérdésekre a válaszokat. Átéltük ugyanezt - vagy csak meséltek róla - netán hallottuk valahol? Talán nem is lényeges. Összemosódnak a jelenetek, a képek - nem csoda, ha nehéz megmondani, mi a "saját" - és mi nem?
Mert mennyi idő (csak egy perc?) jut a halaszthatatlannak, vagy éppen lényegtelennek ítélt dolgokra? Mindenki eldöntheti: sok, vagy kevés? A dalok mondanivalója nem akar semmit megmagyarázni - a hallgatóra bízza a "folytatást". Ezek nem életbevágó kérdések - vagy mégis?
Eszter énekében, szóhasználatában másképp csengenek az ismert szavak: csend, szeretet, szín, szív, tavasz, nyár, ősz, tél, mosoly, holnap - az ernyedt félálom, a délután langya, az örök élet és az emlékül maradt pillanat. Hangja, hangszíne egyre kifejezőbb; verseinek megragadó sorai, a társak játéka, a zenei stílusok sokszínűsége, a változatos hangszerelések (helyenként vonósokkal feldúsítva) olyan rangot adnak a zenekarnak (és ennek a CD-nek is), amely a magyar jazz-ben egyedülálló.
De térjünk vissza a Földre, mert a történeteket átéljük, szinte látjuk magunkat bennük (ilyen egy igazi irodalmi-, vagy filmalkotás...) – és olyan őszinte (már-már kitárulkozó) érzelmekkel találkozunk, ami a műfajban párját ritkítja.
Az ízléses CD-borító szépen illeszkedik az eddigiek sorába. Mennyi is nyolc dal? - bevallom: nekem kevés. Persze ez nem "kilóra megy" ("szép" közhely: jóból nem adnak sokat...) - az egyetlen kritikám: én még hallgattam volna tovább a lemezt...

1. Őszi dal
2. Kerkyra
3. Milyen kár
4. Mégsem múlik el
5. Szimonetta
6. És a csend
7. Ők is elindulnak
8. Egy perc

Váczi Eszter - ének
Gátos Iván - billentyűs hangszerek

Schneider Zoltán - gitár
Gátos Bálint - basszusgitár
Kaszás Péter - dob (1,4,5,8)
Gyenge Lajos - dob (2,3,6,7)

Közreműködők: a Magyar Stúdió Zenekar - koncertmester: Bujtor Balázs; a HSO Quartet: Bujtor Balázs - 1. hegedű, Kovács Erika - 2. hegedű, Hundt Boglárka - mélyhegedű, Kaszanyitzky András - cselló.

Hangmérnök, keverés: Helik Hadar.