Szumper Ádám: One Step Closer 2023. december 14., Szendőfi Péter
Szumper Ádám – One Step Closer (Szerzői kiadás)
Szumper Ádám Ákos (1993) a hazai fiatal dobos generáció egyik legkiemelkedőbb alakja. Már évek óta figyelem, követem a munkásságát, és csak szuperlatívuszokban tudok a játékáról beszélni.
Nemrégiben megjelent második szólóalbuma, a One Step Closer, melyet párszor én is végighallgattam a napokban. Mindig öröm olyan új albummal találkozni a fiatal generációtól, ahol saját zene születik, saját kompozíciók, ötletek, hangszerelési megoldásokon való gondolkodás és koncepció kialakítása van a középpontban, nem pedig valamilyen jellegű feldolgozás-album. Kiemelkedően tetszik továbbá az egész album hangzása. Hazai viszonylatban párját ritkítóan magas szintű a hangfelvétel, a keverés, és az összes hangszer önmagában való megszólalása is. Ehhez már elöljáróban gratulálok!
Abban, hogy a dob nagyon jól szól, nyilván Szumpernek van a legtöbb köze, hiszen kiváló ütéstechnikával játszik, ilyenformán a végeredmény egy rendkívül jó dobsound.
A tipikus Gretsch-sound, amit hallhatunk az egész albumon, mindez nagyon széles dinamikai skálán bemutatva.
Ádám játékában végig nyomon követhető Borlai Gergő, és ezen keresztül Vinnie Colaiuta hatása. Ez természetesen semmiképp nem negatív kritika, hiszen minden zenész aktuális játékában nyomon követhető az a hatás, amik leginkább megérintették őt a korábbi időszakokban.
Az album egy nemzetközi sztárvendéggel is büszkélkedhet (2. szám!) a világhírű gitáros Dean Brown személyében, aki maga is mindig a legeslegjobb dobosokkal vette körül magát. Dean neve még anno a ’80-as es évek első felében tűnt fel a Billy Cobham Bandben, ahol a koncerteken felül több albumon is játszik.
Savanna
Ez a szám alapvetően három zenei részből áll. Az első egy valódi szavannai, keleties hangzású, ütőhangszerekkel is gazdagon színesített rész. Ezt követi egy reggae, majd egy olyan kör, amire aztán megtörténik a gitárszóló. A részek önmagukban nagyon tetszenek! Ha zeneszerzői-produceri szemmel nézem, akkor én megpróbáltam volna jobban közelíteni ezeket a részeket egymáshoz, mert picit olyan, mintha három különböző szám lenne egy dalon belül. De persze ennek megítélése nagyrészt ízlés kérdése is, amiben viszont nincs szabály: ami tetszik nekünk, azt, és úgy csináljuk. És bizonyosan ez is egy ilyen koncepció volt a „Savanna” szerkezeti kialakításánál.
Deaning
Ismét egy nagyon feszes lüktetésű darab.
Itt is fontos szerepet kap az ütőhangszer a dob mellett - örömömre. Végig nagyon pregnáns, rendkívül tisztán kijátszott figurákkal dúsított dobolást hallhatunk.
Ebben a számban jól kiegészítik egymást a részek. Dobilag egy “four on the floor” groove, és egy Fusion songo váltogatja egymást, amik jól paszolnak. Sőt, még egy Baiao - groove is feltűnik egy rövid időre. És rézfúvós-szekció is színesíti ezt a számot. Habár én - ha már rézfúvósokat alkalmazok, Ádám helyében még jobban kiemeltem volna a fúvósokat, és vastagabban hangszereltem volna meg az általuk játszott témát, nagyobb szerepet adtam volna nekik.
A szám egy nagyon stenkes Dean Brown gitárszólóval ér véget.
South
Harmóniai és dallami szempontból ez valamivel könnyedebb fajsúlyú szám, mint a két ezt megelőző darab.
Itt is elképesztően jó a dobolás time-ja, Ádám itt is nagyon dinamikusan játszik, amit én szinte minden műfajban nagyon szeretek. És Bartók Máté szaxofon-soundja abszolút belepasszol a szám hangulatába.
A dal végén a stenkes szintiszóló lezárása utáni részt egy picit nem értettem. Az nekem nem tűnt odavalónak, és bár gondolom, hogy koncepció volt itt is, hogy egy olyan rész kerüljön oda, ami látszólag abszolút nem passzol a számhoz, ide talán egy eggyel jellegtelenebb részt tettem volna. Vagy ha ez a rész, akkor azt jobban kibontanám, hogy indokolt legyen dramaturgiailag.
Popcorn
Ez is egy sokféle hangulatot felvonultató darab. A modern gospel műfajában elképzelt számot hallhatunk. Én el tudtam volna képzelni egy kicsit több hangerőt a gitárszólóra keverési szempontból.
És bitang dobszólót hallhatunk ebben a számban is.
A női énekhang mindig különleges karakterrel bír, főleg az ilyen zenében. Én egy kicsit több szerepet adtam volna itt az éneknek, ha már a kemény alappal ennyire jól harmonizál Flóra profi, karakteres énekhangja. Hadd énekelje tele azt a dalt!
Rapnesia
Férfi beszédhang-effektekre, illetve rapelésre felépített szám a „Rapnesia” – ahogy a fantáziacím is erre utal. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy ezekre épül az egész szám. Ezen felül van még egy rövid szintetizátortéma is, de a beszédhang és rap a domináns hangulatfelelős.
Ha negatív észrevételt kell mondani, akkor itt nekem egy picit más time-ot játszik a basszusgitár, és a dob, amit főleg az első egy-két percben hallottam.
Thoughts
A „Thoughts” egy dobszóló. Eddig is, de talán itt érződik leginkább a Borlai Gergő-hatás.
Nem tudom, mennyire improvizált, illetve mennyire kitalált, előre megtervezett ez a szóló. Ádám dobolása itt is nagyon tetszik, ahogy eddig is. És a spontán részek tetszenek a legjobban. Kicsit volt egy olyan érzésem, hogy néha eszébe jut játék közben, hogy “ezt és ezt a “ kötelező” figurát még ide bejátszom”. Pedig szerintem az ő szintjén ezt már nem kell bizonyítani, vagy bemutatni. Szerintem mindenki tudja róla, hogy könnyedén el tudja ezeket a nehéz dolgokat játszani. Talán ezeknek elengedésével még jobb lehet az összkép zeneileg, és még mélyebben betekintést nyerhetünk Ádám lelkivilágába - játékán keresztül. Engem, mint hallgatót, ez érdekel a legjobban.
After Tea
A szájharmonika ebben a dallamos számban engem nagyon jó érzéssel tölt el, és az egykori Pastorius - Toots Tielemans-felvételekre emlékeztet. Az EWI is nagyon passzol ebbe a hangulatba. Itt picit sok, sűrű nekem a dob ebben a zenei szövetben.
Minden szólista nagyon jól játszik. Jó egy ilyen hangulatú számot is hallani a keményebb fusion- számok mellett.
Party Snack
Azt hiszem, ez a szám tetszik legjobban az albumról. Talán ebben a legegységesebb a zeneiség. Mindenki nagyon abban a stílusban játszik, amiben a legerősebb, mindenki nagyon otthonosan szárnyalja az ütemeket.
Pedig itt sincs egy jelentős főtéma, vagy vezérfonal, de mégis a zenészek együttjátszásának egysége ad az egész számnak egy nagyon markáns vezérfonalat.
Nuoeans
A New Orleans-i Second Line-groove lüktetését alapul vevő számot hallunk.
Majd itt is következik egy, kicsit másmilyen jellegű rész.
A gitárszóló után - ami egyébként elképesztő - ugyanaz a téma tér vissza, mint ami a szám elején már hallható, de nem a Second Line groove-val, hanem egy “mezei” Hip-hop-Funk dobolással, ami nekem itt a legjobban tetszik ebben a számban a dobkíséret szempontjából. És a dal egy sok jó ötletet felvonultató dobszólóval zár.
Sinking
Ebben a számban is több olyan rész váltakozik, amiket én produceri füllel hallgatva talán jobban átgondoltam volna, vagy próbáltam volna jobban összemosni.
Érdekes megoldás a főtémában megjelenő, kicsit reharmonizált magyar népdal dallamához hasonlító téma megjelenése. Mindez egy poliritmikus hangsúlyokra épülő basszus-dob kísérettel. Egyébként nagyon szép harmóniák vannak ebben a számban. Mindezzel együtt nekem ez a sokminden így egy számon belül talán túl eklektikus.
Mindent összevetve: mindenkinek ajánlom, hogy keresse fel, hallgassa meg ezt az albumot, mert egy, a rengeteg sziporkázó ötlettel és rendkívül magas színvonalú hangszeres játékkal gazdagított albummal találkozhatunk.
Az egyetlen dolog, amit jobban átgondoltam volna az egész album elkészítése közben, az a produceri koncepció, hogy hogyan tudjuk ezt a rengeteg jó ötletet úgy közelíteni egymáshoz, hogy ne oltsák ki egymást, hanem egységessé tegyék az albumot. Az persze nyilvánvaló, hogy egy szólóalbum, ami nem egy zenekarnak az albuma, és ahol sok meghívott vendég szerepel, nyilván eggyel eklektikusabb lesz, ráadásul egy szólóalbum az adott szólistának a jelenlegi zenei lenyomatát mutatja minden, az őt eddig megérintett zenei műfajból.
Mindezzel együtt hatalmas dolog, hogy hazánk ilyen kiváló, nemzetközi szinten játszó dobosokkal büszkélkedhet, mint amilyen Ádám is. És aki ráadásul ilyen gazdag zenei ötletekkel megáldott albumot tud készíteni.
Részemről kíváncsian várom a folytatást, és figyelem tovább Ádám dolgait.
És hogy mitől lesz valami karakteres? Egy szám, egy egész album, vagy mitől lesz igazán egyéni, vagy valami olyasmit tartalmazó, amire azonnal felkapjuk a fejünket? Ezt lehetetlen megfogalmazni.
Azt hiszem, mindig mindnyájan ezt a dolgot kutatjuk szüntelenül. Legyen szó bármilyen műfajról. De a dolog jelen van, hiszen olyan albumoktól fertőződünk meg örökre, és alakul át a zenei világunk újra és újra, mely zenék ezeket a karaktereket, mélységeket, és egyéni hangokat tartalmazzák.
De ha tudnánk ennek az esszenciáját, akkor mi mindnyájan mindig a világ legjobb albumait készítenénk el.
