Szendőfi Péter: AREA 51 2021. szeptember 21., Szumper Ádám
Szendőfi Péter Fusion Jam – AREA 51 (Tom-Tom Records)
Maloschik Robi bácsi megkért, hogy írjak Szendőfi Péter Fusion Jam-AREA 51 lemezéről kritikát, örömmel vállaltam!
A lemezen 8 dal hallható, 7 feldolgozás és egy saját szerzemény.
Szendőfi Péter szerzeményeit, hangszereléseit mindig is szerettem. Ha valaki nem ismerné, abszolút ajánlom hallgatásra a Fusio Group-ot és a Loop Doctors-t!
Amikor először elolvastam a lemez címét, arra számítottam, hogy ez egy több koncert felvételből összeválogatott valami kísérletezős anyag, de aztán hamar kiderült számomra, hogy ez egy alkalmi jam csapatból alakult fix zenekar és innen a név. Ezt csak azért jegyzem meg, mert
nekem óriási szenvedélyem az élő, vagy egyben felvett anyagok hallgatása, amikor szinte az egész hanganyag megismételhetetlen, és ahol valami megmagyarázhatatlan kémia van jelen. Bár nyilván a szólók itt is egyéni világot festenek.
Nagyon nehéz feladat nem saját szerzeményekből álló lemezről kritikát írni, mivel nem teljesen új dalokról van szó, amikben minden másodperc újdonság, hanem feldolgozásokról, ahol a szólókat, a hangzást, az arányokat és a lemez stilizálását lehet elemezni. A dalok milyenségét nem. Persze remek improvizációkat tartalmaz.
De hogy belevágjunk, először is, ahogy végignéztem a számlistát, megörültem, hogy van egy dal, amit egyáltalán nem ismerek!
A „Neptune”. Szendőfi szerzeménye, igazából ez tetszett a legjobban, illetve a Scofield feldolgozás.
A „Teen Town” és a „Stratus” nagyon jól vannak eljátszva és jók a szólók!
A „Neptune” szép, igazi letisztult és konkrét szerzemény. Nagyon jó hangszerelés. A szaxofont, mint hangszert, eleve imádom, és Varga Gergő nagyon jó sounddal, iszonyat jókat játszik. Illetve a dobszóló is atom a végén!
A „Red Baron” egy jazz-rock klasszikus szintén profi módon eljátszva, nagyon jó és izgalmas szólókkal. Tálas Áron billentyűszólója itt nagyon tetszik!
John Scofield dala, a „Did It”. Scofield nekem személyes kedvenc ezért ez a dal különösen tetszik. Plusz ebben nagyon felismerhető Szendőfi sajátos groove-ja.
A „Cantaloupe Island” című Hancock nóta is nagyon tetszett 7/8-ban. Nagyon tetszik a groove és jók az ötletek, illetve a hangszerelés. Bécsy Bence gitárszólóiról ne is beszéljünk… elképesztő az összes felvételen. De érdekes, valahogy olyan érzésem volt, hogy minden számban egyre bevállalósabbak, hosszabbak és nagyobb ívűek a gitárszólók.
A „The Chicken” is jól el van játszva, de számomra ebben a formában nem okoz katarzist.
A Chameleon c. dal kapott egy funkosabb köntöst, nekem ez az ötlet tetszik. A dob groove az alapból lett kicsit tovább fejlesztve. Felismerhető, de mégis más!
Szimpatikus, ahogyan szól a lemez, meglehetősen (gondolom direkt) nyersre van mixelve. Tehát nincs túlhajtva, se kiölve a dinamika és az egyéni soundok is megmaradtak.
Érdekesség, hogy Szendőfinél minden lábdob pont így szól, nekem nagyon bejön.
Viszont nekem túl hátul van (halk) az összes gitár- és billentyűszóló.
Köszönöm a lehetőséget, jó szórakozást! :)
