Szabó Dániel: A Song from There 2014. június 27., Gáspár Károly
Szabó Dániel - A Song from There
"Emlékek"
Szabó Danit 1998-ban ismertem meg a Magyar Rádió által rendezett "Füsti" Balogh Gábor jazz zongora versenyen, ahol a "végjátékban" heten méretethettük meg magunkat a zsűri előtt. Az első helyezést -"Tzumo" Oláh Árpáddal megosztva- Dani tudhatta magáénak. Azt gondolom teljes joggal, mert két olyan fiatal muzsikus nyert, akik azóta határainkon kívül is letették névjegyüket, öregbítve a magyar jazz jóhírnevét. Most beállíthatnám magam egyfajta jövendőmondónak, és előjöhetnék a klisés "én akkor megmondtam" fordulattal, de valóban, már 16 éve éreztem, hallottam, hogy komoly karrier előtt állhat Szabó Dani. Tehetsége, egyéni hangvétele és szerénysége predesztinálta Őt erre.
Most pörög lejátszómban lemeze, az "A Song from There", melyet két igazi "nagyágyúval", Peter Erskine dobossal és Edwin Livingston bőgőssel készített. Aki kicsit járatos "jazzügyileg", tudja, hogy mekkora teljesítmény, ha valaki Erskine-nel játszhat. Talán leginkább a Weather Report nevű formációból ismert ütős az improvizatív zene minden szegmensében megmutatta, hogy zseniális. Legyen az jazz-rock, mainstream vagy hard bop. Többek között partnere volt Jaco Pastorius, Joe Zawinul és Diana Krall. A basszista Livingston az újabb generáció egyik legjobbja. Nos, ilyen "előzmények" után, lássuk-halljuk az albumot, melyen hét Szabó kompozíciót találunk.
"Magyar ízek"
Állandó vesszőparipám zongoristákkal kapcsolatban a billentés. Dani esetében nagyon rosszindulatúnak kéne lennem, ha bármi rosszat írnék. Az első darab ("Hun-Fro Blues") néhány hangja után konstatáltam; olyan gyönyörű a "touch", hogy az ritkaság. Pregnáns, pontos, de mégis érzékeny, finom. Így kell ezt! (Szerintem.) Ahogy a cím is utal rá, a magyar és az afrikai (afro) zene motívumait, ritmusvilágát elegyítette a szerző. Nem vagyok nagy híve a world musicnak, de a Dani féle "keveredés" jöhet! Érdekes, felkavaró zenét kapunk a triótól. "Groove"-os alapra, Bartókot és Chick Corea-t idéző figurákat játszik Dani, hihetetlen ízlésességgel. Pont annyit, amenyi kell. Nagyon ritka, és csak a legnagyobbakra jellemző, hogy nem akarják "szétzongorázni" az első számot. Nagy "respect" jár Daninak, amiért meg tudta ezt tenni. Ezzel a "taktikával" elérte, hogy a "Hun-Fro Blues" alapján megállapítható: kiváló trióról, nagyszerű szólistáról van szó, és alig várjuk, hogy jöjjön a többi "track".
Ha kisgyermekek táncolnak, van benne valami felemelő. Őszinte és szabad. Nincs koreográfia, nincs "szégyenlősen körül nézek effektus", csak a szívből jövő jó érzés. (Itt jegyzem meg, hogy kénytelen voltam el és felismerni; mozgáskultúrám leginkább Galla Miklóséra emlékeztető...) Nem tudom, hogy Áron és Júlia Szabó Dani gyerekei-e (yes, yes yes!); mindenesetre nekik dedikálta a "Kid's Dance" című gyönyörű, hat-nyolcados melódiát. Újra Corea és egy kis Brad Mehldau hatást "észleltem", de nem másolásról, inkább a kedvencek saját képére alakításáról beszélek, ami igen elismerésre méltó teljesítmény.
Újra itt a "magyar íz" a harmadik darab, az "Eastynato" kapcsán. A minden bizonnyal Bartók Béla "Ostinato"-ja által ihletett szerzemény jól mutatja mennyire aktuális, és mindig az lesz Bartók. Dani szólója "excellent"!
A címadó dal ("A Song from There") egy fenséges szólózongora bevezetővel indul, melyben már előbukkanak "népdalos" utalások, és valóban; a téma magyar népdalszerű. Persze modern akkordokkal "fűszerezve", és Dani nagy-nagy nyugodtságával, kiegyensúlyozottságával. Le a kalappal, amiért egy fiatal magyar jazzista teljesen egyenrangú partnere nem csak zeneileg, de mentalitásában is két amerikai sztárnak!
Az ötödik kompozíció "bevallottan" Bartóknak szól, hiszen a "Barbaro Con Brio" alcíme: "Hommage á Bela Bartok". Bevallom őszintén, csalódtam volna, ha nincs a lemezen swinges darab, na de ez az! Hát mit mondjak? Nem igazán tudtam ülve maradni miközben hallgattam. Feszes, de mégis laza "négy" a ritmusszekciótól, Dani erőteljes és összeszedett "impro"-ja -ahogy a zenész szleng mondja- "dög". Ráadásul Erskine fantasztikus dobszólóját is "tartalmazza" (nem csak nyomokban) a szám.
Az "I Crooned It Before" kissé "elgondolkozósabb", és némileg populáris hangvételű. A populárist nem negatívumként említem; egyszerűen arról van szó, hogy a dallam némileg az igényes pop dalok stílusára is hajaz. Szerintem érdemes lenne szöveget írni rá. (Ha még nincs.) De addig is ez az instrumentális feldolgozás "tartja a frontot", mert magával ragadó, "mesélő".
A befejező szám a "Hun-Fro Blues-Alternate Take"; tehát egy másik rögzített változata a "magy-afro" blues-nak. Ebben is "bejön" a swing! Nekem valahogy - lehet a swing miatt- jobban tetszik, mint a kezdő variáció. "Csillagos ötös" jár, hogy ekkora erejű muzsikával ér véget az album!
"Jövő"
Szabó Dániel nagy tettet hajtott végre. Anno vállalta, hogy a tengerentúlon próbál szerencsét, ahol -mint tudjuk- van egy pár jó jazzmuzsikus... Viszont Dani bátorságát díjazták az égiek, és íme munkájának, kitartásának gyümölcse; egy kiváló lemez. Tudom, hogy félre kell tennem "kritikusi" mivoltomban személyes kötődésem a művészekhez, azonban hagy mondjam el; büszke vagyok Szabó Dánielre, amiért -szó szerint és átvitt értelemben- ilyen messzire jutott! Nagy szolgálatot tesz ezzel az egész magyar jazzéletnek. Tessenek meghallgatni az "A Song from There"-t, megéri!
"VB láz!"
A foci vb-re való tekintettel, kérem engedjenek meg egy -az eredeti témához abszolút nem kapcsolódó- megjegyzést.
Vamos Argentina, vamos Messi!!!
(Huhh... ez jól esett...)
Szabó Dániel: A Song from There (2014)
1. Hun-Fro Blues
2. Kid's Dance
3. Eastynato
4. A Song from There
5. Barbaro Con Brio
6. I Crooned It Before
7. Hun-Fro Blues-Alternate Take
Szabó Dániel - zongora
Peter Erskine - dob
Edwin Livingston - bőgő
