Syrius Legacy: Az Ördög álarcosbálja – Újratöltve 2015. október 17., Gáspár Károly

Syrius Legacy - Az Ördög álarcosbálja – Újratöltve (Tom-Tom Records)

„Egy becsületes ember észrevételei”

Azon kedves Olvasóink, akik „képben vannak” a legendás Syrius együtessel kapcsolatban, rögtön tudhatták, hogy a címben nem magamat akartam jó színben feltüntetni, annál inkább a zenekar egyik közkedvelt dalára utaltam. Persze –bevallom őszintén- becsületes embörnek tartom magam, és észrevételeim is vannak, melyek igen széles spektrumon mozognak, szóval nagyképűen fogalmazva, akár rólam is írhatta volna nagyszerű számát az Orszáczky–Fisher szerzőpáros.

Hát igen, a Syrius. Van-e olyan zenerajongó hazánkban, aki ne hallott volna az együttesről? Baronits Zsolt szaxofonos 1962-ben alapította, de tagcserék után, 1970-ben állt össze az a csapat, melyre tán a legtöbben emlékeznek. Baronits mellett Ráduly Mihály szaxofonozott, Pataki László orgonázott, Orszáczky Miklós „Jackie” basszusgitározott és énekelt, valamint Veszelinov András dobolt. Charles Fisher erdélyi magyar származású producer segítségével jelent meg első lemezük Ausztráliában („Devil’s Masquarade - Az Ördög álarcosbálja”), ezután egy év múlva itthon is üzletekbe került a korong. Tudni kell, hogy akkoriban nem kis dolog volt egy keleti- blokkhoz tartozó országból kiutazni a „romlott”, imperialista nyugatra, majd ott felvételt készíteni, ráadásul angol nyelven énekelve. Örvendetes, hogy az „illetékes elvtársak” engedélyezték a hazai kiadást. Fiatalabbak kedvéért: vót itt egy „kommenista” rendszer, mely nem igazán kultiválta az USA-ból származó műfajok előadását, inkább csak tűrte. Ez volt a „T-T-T” időszaka, azaz: tilt, tűr, támogat. A jazz és hasonló fajsúlyos vonulatok, erősen a „tűr” kategóriába tartoztak.

Na de, a lényeg: a Syrius hatalmas sikert aratott, imádta a Közönség. Egészen új, friss szelet hozott a magyar könnyűzene tájaira, és az igényes muzsikára kiéhezett emberek „falták” rendesen Rádulyék „menüjét”.

Jöttek-mentek a tagok 1977-ig; ebben az esztendőben oszlott fel végleg a banda.

Egészen 2015 októberéig kellett várni, hogy ismét hallhassunk a Syrius-ról. Igaz, 2001-ben újra adott egy koncertet a „big team” a Margitszigeten –sajnos az időközben elhunyt Baronits Zsolt nélkül-, de ezt követően a rajongóknak a régi anyagok újra és újra hallgatása maradt.

Itt lépett be a történetbe Maloschik Róbert, aki tavaly elhatározta, hogy öt fiatal jazzista részvételével létre hozza a Syrius Legacy-t. A cél nem volt kevesebb, mint a legendás zenekar dalainak feldolgozása, naprakésszé varázsolása, mindeközben megtartva a Syrius eredeti hangvételét, „ars poetica”-ját. Nos, nem kívánok hízelegni főszerkesztő úrnak, de kevés alkalmasabb, felkészültebb embert tudok elképzelni ezen nehéz feladat végrehajtására, mint Robi. Így hát biztos kézzel és füllel fogott hozzá a csapat verbuválásához. A következő „excellent” végeredmény született: Vidákovich Izsák (tenorszaxofon, fuvola), Ludányi Tamás (alt- és szopránszaxofon, EWI), Tempfli Erik (zongora, orgona, szintetizátor), Fonay Tibor (basszusgitár), és Benkó Ákos (dob, ének, ütőhangszerek). Ismerve a fiúkat, bizton állíthatom: erős „brigád”!

Megfelelő inspiráció volt a srácok számára a Syrius zenéje iránti rajongás, Ráduly Mihály tisztelete, és Maloschik Róbert bíztatása.

A kemény munka édes gyümölcse forog most lejátszómban, az „Az Ördög álarcosbálja – Újratöltve”. Hét egykori Syrius slágert dolgozott fel a Legacy. A címadó dal mindjárt az első a sorban. A kezdő ütemek hangszerelése az eredetit idézi fel, bizonyára szép emlékeket ébresztve a régi „fan”-ekben, hogy aztán a modernebb, „maibb” hangzás vegye át a szerepet. Gyakorlatilag az összes dalra igaz ez. Ákosék kiválóan egyensúlyoztak az értékek megtartása, és az új elemek beépítése nevű vékony kötélen.

Az „A kiáltás méhében” című dal elé egy szabad bevezetést produkáltak, amely bizony bármelyik free jazz fesztiválon nagydíjat érdemelne! Yeah!

Az utolsó darabban („Concerto háromhúros hegedűre és öt korsó sörre”) feltűnik a 2007-ben az USA-ból hazatért zseniális Ráduly Mihály! Nagy örömünkre a 70-es évek után, újra előkapta háromhúros hegedűjét (igaz a régi felvételen Orszáczky Jackie játszotta a hegedűszólamot, és Misi most ragaszkodott saját négyhúrosához…), és a fiatal muzsikosokkal karöltve adta elő a kompozíciót. Felemelő érzés volt hallani, és szép gesztus Misi bácsi részéről, hogy aktívan közreműködött a lemezen! Ráduly for President!

A Syrius Legacy tagjai szinte „mission impossible” szintű ügybe kezdtek, azonban mindenkire rácáfoltak, akiknek voltak kétségei Velük kapcsolatban. Alázatosan, szenzitíven, jó értelemben vett profizmussal teljesítették a küldetést! Megint rácsodálkoztam, hogy Benkó Ákos -a dobolás mellett „mellesleg”- milyen csodásan énekel! Izsák és Tomi –fiatal koruk ellenére-  meghatározó szereplői a magyar jazzélet „fúvós szekciójának”, bizonyítják ezt a lemezen is; Fonay Tibi a Tőle megszokott koncentrált és „dögös” basszgitározásával emelte az anyag színvonalát; és „stimm kollégám”, Tempfli Erik egészen elképesztő milyen hatalmas teljesítményt nyújtott! Zongora, orgona és szintetizátor játéka egyaránt meggyőzött arról, hogy sokat fogunk még Róla hallani!

Régi és új rajongóknak egyaránt nyugodt szívvel ajánlom a ma este a BJC-ben megrendezésre kerülő duplakoncertre megjelenő CD-t, nem fognak csalódni; sőt!

Syrius Legacy: Az Ördög álarcosbálja – Újratöltve (2015)

1. Az Ördög álarcosbálja

2. Hitvány ember

3. Voltam már azelőtt ilyen lent

4. Pszichománia

5. Egy becsületes ember észrevételei

6. Szabad bevezetés az „A kiáltás méhében”-hez

7. A kiáltás méhében

8. Concerto háromhúros hegedűre és öt korsó sörre

Vidákovich Izsák – tenorszaxofon, fuvola

Ludányi Tamás – alt- és szopránszaxofon, EWI

Tempfli Erik – zongora, Hammond orgona, szintetizátor

Fonay Tibor – basszusgitár

Benkó Ákos – dob, ének, ütőhangszerek

Ráduly Mihály – hegedű (8)