Sárik Péter: X Beethoven 2016. október 28., Gáspár Károly
Sárik Péter Trió - X Beethoven
„Ludwig nem a múzeumba való!”
Ha Sárik Péter zongorista új produkcióval rukkol elő, tudom, hogy rendhagyó, érdekes zenei anyagot fogok hallani. Így volt ez legutóbb is, amikor 2015 februárjában a „Jazz Request Show 2” című albuma kapcsán értekeztem, természetesen itt, a JazzMa.hu-n. Sárik triójában Fonay Tibor bőgőzik és Gálfi Attila dobol. Az egyik legaktívabb hazai jazz formáció az Övék, hiszen Magyarországon és határainkon túl egyaránt rengeteg koncertet adnak.
Péter bizonyára sok multivitamint szed, mert mindig újabb és újabb ötlettel áll elő, és meg is valósítja azt. No hát, most azt találta ki, hogy Ludwig van Beethoven műveiből szemezgetve állít össze egy műsort. Ezen idea 2015. május 8-án, a Várkert Bazárban teljesedett ki, hiszen ekkor adták elő triójával az új programot. De nem „csak” eljátszották -úgy a levegőbe bele-, hiszen volt ott kérem profi stáb is, akik rögzítették a hangversenyt. Ebből a felvételből született a nemrég napvilágot látott új Sárik Péter Trió korong, az „X Beethoven”.
Kilenc, Beethoven által komponált darabot dolgozott fel a zongorista. A „Holdfény szonáta" -úgy vélem, nagyon helyesen- nem maradhatott ki, de felcsendül „sárikosítva” a c-moll, d-dúr szonáta is, és -többek között- a IX. Szimfónia két tétele is. Az egyik -nem fogják kitalálni- az „Örömóda”, melyben a Közönséget is bevonta a hármas, és bizony éneklik a zenekarral a jól ismert dallamot. Gondolom minden széken volt egy előre elhelyezett magyar szöveg, ezért volt képben a Hallgatóság. Jó ötlet!
Péter, Tibi és Attila, külön köszönet, hogy a „Für Elise”-t nem válogattátok be a repertoárba!
Bár rengeteg jazzista dolgozott fel klaszikus műveket, nekem mégis két név jut eszembe, ha előkerül a téma. Jacques Loussier és Eugen Cicero. A két nagyszerű pianista sok-sok rendkívül érdekes, jobb-rosszabb verziót alkotott, és ezek által ismerte, szerette meg Őket a világ. De hát mivel három a magyar igazság, jöjjön még egy zongorista, aki 1966-ban, Claus Ogerman (Isten áldja meg!) hangszerelésével elkészítette a „Bill Evans Trio with Symphony Orchestra” címet viselő albumot. Bizonyára nem meglepetés, hogy a zseniális Bill Evans-ról beszélek. Nos, ezen az anyagon nem egy szerzőre fókuszáltak, találhatóak rajta Bach, Fauré, Scriabin, Granados és Chopin által írt darabok átiratai, de két Evans és egy Ogerman szerzemény is. Azért „fejtegetem” viszonylag hosszasan ezt a -zenész körökben „szimfónikusos Evansz”-ként emlegetett- lemezt, mert sokunk számára a non plus ultra-ja az ilyen jellegű „dolgoknak”, és csak úgy „mellesleg”, a jazztörténet egyik mérföldkövének tartom. Bizonyára Péter is sokat hallgatta, de ha eddig kimaradt, jó szívvel ajánlom a figyelmébe.
Visszatérve az „X Beethoven”-hez, Sárikék igazán méltó emléket állítottak a nagy Ludwig-nak, és bebizonyították, hogy nem „múzeumba való” a zenéje, tehát nem csak „echte” klasszikus koncerteken játszhatóak a művek, amelyek -tisztelet a kivételeknek!-, némelykor unalomba fulladnak. Ha még a büfé is rossz, tragédia... Elnézést a keményvonalas „classic music” rajongóktól!
Sok újdonságot nem véltem felfedezni a CD-n, hasonló szellemben dolgozták át a „dalokat”, mint ahogyan az elődök tették, de hangulatában mégis egyéni, tiszta, őszinte zenét hallhatunk. Nagy öröm számomra, hogy a mainstream gyökerek abszolút megjelennek az előadásmódban. Gyakorlatilag jazz standard-dé alakítva interpretálják a darabokat, figyelve arra, hogy az eredeti mű se „sérüljön”. Összeszokott, együtt lélegző trió, kiegyensúlyozott muzsikáját élvezhetjük.
Akik személyesen is szívesen engednék be hallójárataikba az „X Beethoven” anyagát, megtehetik november 4-én, 19:30-tól a Zeneakadémia Nagytermében.
Sárik Péter Trió: X Beethoven
1. Piano Sonata No. 5 in C minor Op. 10. No.1. - Finale
2. Piano Sonata No. 7 in D major Op. 10. No. 3 - Menuetto
3. Marmotte Op. 52. No. 7
4. Symphony No. 3 in E flat major Op. 55 („Eroica”) - Marcia funebre
5. Symphony No. 9 in D minor Op. 125 - Ode to Joy
6. Piano Sonata No.13 in E flat major Op. 27. No. 1 („Quasi una fantasia”) - Allegro molto e vivace
7. Symphony No. 7 in a major Op. 92 - Allegretto
8. Piano Sonata No. 14 in C sharp minor Op. 27. No. 2 („Moonlight”) - Adagio sostenuto
9. Symphony No. 9 in D minor Op. 125. - Molto Vivace
Sárik Péter - zongora
Fonay Tibor - bőgő
Gálfi Attila - dob
