Sárik Péter: Jazz Request Show 2 2015. február 25., Gáspár Károly
Sárik Péter Trió feat. Micheller Myrtill - Jazz Request Show 2 (Innovative Artist Management)
"Dzsessz Dzsinn"
Ismerik azt a viccet, hogy az egyszeri jazz zenész nekikeseredve rója az utcákat, amikor meglát az út szélén egy üveget, benne valami füstszerű anyaggal? Kezébe veszi, kihúzza a dugót, ekkor egy Dzsinn száll ki a palackból, majd megszólal:
- Azért, mert ilyen jó voltál, és kiszabadítottál, teljesítem egy kívánságod!
Némi gondolkozás után a muzsikus úgy dönt, "globálisan" próbál valami jót tenni:
- Kedves Dzsinn! Legyen világbéke és jólét a Földön mindörökké!
- Nézd, nagy a hatalmam, de kérj inkább mást!
"Filózik" a jazzista, aztán kiböki az újabb "request"-tet:
- Szeretném, hogy minden héten legyen -legalább- három biztos "haknim".
A Dzsinn gondterhelten vakargatja a fejét:
- Hmm... Hogy is volt az a dolog a világbékéről...?
Nos, a mi Dzsinnjeink: Sárik Péter zongorista, Fonay Tibor bőgős és Gálfi Attila dobos, illetve egy "Dzsinn-hölgy": Micheller Myrtill. Sajnos a világbékét Ők sem tudják elhozni, de zenei jellegű kívánságainkat teljesítik, mégpedig nem is akárhogyan! Jónéhány éve "csinálja" a "Jazz Request Show" elnevezésű projektet Sárik Péter. Az ötlet egyszerű, de annál zseniálisabb. A Közönség vágyainak megfelelően állítja össze a programot. Nem csak jazz standard-ek szerepelhetnek a kért dalok listáján, pop-rock slágerek is helyet, létjogosultságot nyernek a repertoárban, és -azt gondolom- ez adja meg igazán a "savát-borsát" a modern "Önök kérték"-nek.
Jól mutatja népszerűségét az ügynek, hogy már a második része jelent meg a "Jazz Request Show" lemez változatának, melyen a hármas kiegészült -néhány dal erejéig- a nagyszerű énekesnővel, Micheller Myrtillel.
Tizenegy kompozíciót hallhatunk az albumon. A választék igen széles spektrumon mozog. Található a korongon Jamiroquai és Alphaville szám ("Virtual Insanity", "Forever Young"), R.Kelly, vagy Paul Simon dal ("I Believe I Can Fly", "The Sound of Silence"), de egy klasszikus átirat is "belefért", Camille Saint-Saens "The Swan"-je. Ami számomra külön díjazandó, hogy két standard is helyet kapott; Charlie Parker-től a "Confirmation”, és Eddie Vinson "Four"-ja. Látva a "track list"-et -bevallom- kissé féltem, mert ennyire eltérő stílusú "nóták" esetében igen nehéz egységes és ízléses anyagot létrehozni. Hát jelentem, Péteréknek sikerült! Már az indítás olyan erősre sikerült, hogy -miközben nagy élvezettel "engedtem füleimbe" a "Virtual Insanity" swinges változatát- azon agyaltam, vajon milyen lesz a Sárik féle "Ain't No Sunshine"? Nem kellett csalódnom. A "mainstream" vonal jegyei -szerencsére- belengik a lemez egészét, de mindig a megfelelő mértékben. Sárikék hagyták "élni" a dalokat. Nem akarták kifordítani, elferdíteni azokat. Valami pluszt, újat adtak hozzá, amitől jazzes lett, ugyanakkor megmaradtak slágerként funkcionálni a munkák. Elismerésre méltó, hogy -ilyen szempontból- félre tudták tenni jazz zenész mivoltukat, és a témákat tisztelve, megtartva azok eredeti hangulatát interpretáltak. Nem bántak szűkmarkúan az improvizálással, tehát hosszú, "igazi" jazz lemezre is elég rögtönzés hangzik el a dalokban, viszont mégsem csapott át "huh, de megrázom" jellegű, öncélú megvalósításba a dolog.
Külön bekezdést illik szánnom Micheller Myrtillnek. A csodálatos énekesnő újra bizonyította, hogy nem véletlenül tartják Őt számon a legjobbak között. Minden hangot "megfogalmaz", nincs egy tizedmásodpercig sem "rutinból kirázom a kisujjamból" effektus. Pedig megtehetné! Véleménye, mondanivalója van minden szám kapcsán, melyet száz százalékosan sikerült tolmácsolnia felénk. Bízom benne, hogy a "harmadik részben" is szerephez jut!
A hangszereléseket illetően is Sárik Péter nevét kell említenem, hiszen a zenekarvezető-zongorista "követte el" az "arrange"-okat. Kivételes stílusérzékről tett tanúbizonyságot, hiszen minden dal esetében megfogta a lényeget. Még ha más lüktetésbe ültetett át kompozíciókat, mint az "eredetijük", az esszenciájukat sikerült megőriznie. Jó lenne hallani legközelebb egy hasonló jellegű anyagot, vonósnégyessel "megspékelve". Péter, ez az én kívánságom!
A Fonay Tibor (bőgő) és Gálfi Attila (dob) alkotta rimusszekció jó példája a sokoldalú, "mindenevő" muzsikus típusnak. A jazz "fősodrásának" tudói, akik ezen "hatalmuk" birtokában könnyen megbirkóznak más stílusok ízléses és "ütős" kíséretével. Hogy csak egy számot ragadjak ki; a már említett első "track"-ben (a "Jamiroquai" zenekar "Virtual Insanity"-je) olyan "négyet hoznak", hogy -divatos kifejezéssel- "lájkolom", de nagyon! De ha "groove"-ot, vagy balladát kell játszani, sem jönnek zavarba. Nyugodtan, de nagy erővel, energiával adják, hozzák az alapot.
Hölgyeim és Uraim! Ha kíváncsiak milyen jazz muzsikusok szemüvegén keresztül látni a világot, mi jut eszébe pop-rock slágerekről improvizatív zenét játszó művészeknek, vagy "csak" igényes produktumot akarnak hallani, jószívvel ajánlom a Sárik Péter Trió feat. Micheller Myrtill "Jazz Request Show 2" című lemezét.
És törhetik a fejüket új kívánságokon!
Sárik Péter Trió feat. Micheller Myrtill: Jazz Request Show 2 (2015)
1. Virtual Insanity
2. Aint't no Sunshine
3. Forever Young
4. Confirmation
5. The Swan
6. Sweet Dreams (Are Made of This)
7. Sign Your Name (Across my Heart)
8. Four
9. I Believe I Can Fly
10. Your Love Is King
11. The Sound of Silence
Sárik Péter - zongora
Fonay Tibor - bőgő
Gálfi Attila - dob
Micheller Myrtill - ének
