Sárik Péter Trió: Pieces 2011. május 28., Dr. Gregorits János
Sárik Péter ezzel az albummal nyerte el jazz-zeneszerzőként a Magyar Zeneszerzők Egyesülete 2011. évi Orszáczky-díját. Ezt megelőzően azonban már több olyan értékes skalpot hozott el az angolszász világból, amitől felhorkant a jazz-társadalom. 2010-ben elnyerte az angol UK International Songwriting Contest második díját, 2009-ben és 2008-ban pedig az USA-ban rendezett International Songwriting Competition közönsége mindkétszer a harmadik helyre szavazta. (Már az ezt megelőző években is döntőbe jutott ezeken a versenyeken.) Azt hiszem mindez meggyőző bizonyítéka annak, hogy karrierje egyenletesen felfelé ível. Ennek őszintén örülünk, mert sajnos már többször tapasztalhattuk, hogy sok tehetséges zenészünk egy-egy kiugrása után megmaradt egynyári fecskének, a „folyt. köv.” bizony elmaradt. A „Pieces” az én szememben egyfajta helyzetjelentés; összefoglalja, hogy éppen hol tart pályáján Sárik Péter, úgy is mint zeneszerző és úgy is mint előadó. Az album tizenegy darabjából nyolcat Sárik szerzett, kettőt a trió basszistája Frey György, egyet pedig az ütőhangszeres Berdisz Tamás. Az album darabjait nagy akkordikus változatosság jellemzi, amit a trió tagjai improvizációikban maximálisan ki is használnak. Nekem különösen tetszett a nyitó-számként elhangzó „Looking Back”, helyes választás volt ezt az élre tenni. Sárik nagyon hatásosan használja ki a fent csilingelve induló motívum és az alatta megnyíló téma közt feszülő kontrasztot, egy pillanatra szinte azt hittem, hogy a nagy John Williams valamely, általam eddig nem ismert filmzenéjét hallom. Ezt véletlenül se tekintse senki plágiummal való gyanúsításnak, mert ilyenről szó sincs! A darab Sárik eredeti alkotása, de hangulata szinte kínálja magát filmzenének, ezért éltem az összehasonlítással. (Miután szerény véleményem szerint Williams a legnagyobb kaliberű filmmuzsikus, - Morricone és társai legfeljebb kulloghatnak utána - ez a társítás a „Looking Back” szerzőjére nézve biztosan nem dehonesztáló.) Ugyancsak tetszett a harmadik szám, a monkos akcentusú „The Stroppy”, nagyon jó téma! (Egy kis számmisztika: ez a darab harmadik volt az amerikai szerzői versenyen is, igaz nem a műsorban, hanem ami ennél sokkal fontosabb; a helyezési sorrendben.) Harmadik kedvencem, (úgy látszik, a hármas számtól nem tudok szabadulni) az album legrövidebb, de egyben legfrappánsabb darabja, a „Karma”volt. Motorikusan szuggesztív téma, nagy hangszertudást igénylő párhuzamos passzázsokkal zongora és basszusgitár között, miközben a dob végig majdhogynem szólisztikus szerepet játszik. Az interakciók mutatják a trió teljes összeforrottságát, azt hiszem ez a három muzsikus nagyon egymásra talált ebben a formációban. Frey György mindkét kompozíciója a többi darabhoz illő, magas színvonalú alkotás, ugyanezt attestálhatom Berdisz Tamás szerzeményével kapcsolatban is, ami nem dobszólókhoz ürügyet szolgáltató háttérzene, hanem egy szép dal. A trió tagjainak hangszeres teljesítményei egyszerűen felsőfokúak. Sárik Péterről csak annyit, hogy jelenlétével a zongoristák felsőházában szinte pattanásig kiegyenlítetté váltak az erőviszonyok, esetenként legfeljebb az eltérő ízlések milligrammjai dönthetnek – bárki javára. Frey György frenetikusan basszusgitározott, olykor a zongoraszólam legtechnikásabb részeit is együtt játszotta, nagy teljesítményt nyújtott. Egy apró megjegyzésem azért lenne: a „Crazy Race”-hez, ami az album egyetlen „straight ahead” száma, véleményem szerint az akusztikus bőgő jobban illett volna. Tudom, persze, hogy ez a hangszer nem használatos a trióban, de ha esetleg mégis… (Az akusztikus bőgő drive-jával azonos játékot basszusgitáron eddig csak Bob Cranshaw-tól hallottam.) Berdisz Tamás dobolását az állandó interaktivitás jellemezte, hangsúlyozottan jelen volt a zene minden percében. A zene mellett azonban a „Pieces”-nek képzőművészeti vonatkozása is van. Minden darabhoz egy-egy szép grafika társul, magukat a zenészeket is megörökítve. A képek Arnon és Okina, polgári nevükön Zsoldos Csaba és Boros Anikó festőművészek alkotásai, akik az album design-ját készítő Arnon D&C kreatív műhely tagjai. Alkotásaik a magyar hanglemezkiadás egyedülállóan igényes kiállítású produktumává avatták a „Pieces”-t.
