Sárik Péter Trió: Lucky Dog 2018. február 17., Horváth László
Sárik Péter Trió - Lucky Dog (Hunnia Records)
Sárik Péter zongorista nagyszerű zenekart szedett össze magának, akikkel megjelentették legújabb lemezüket, amely a “Lucky Dog” címet viseli. A trió nemrégiben ünnepelte 10. születésnapját, rengeteg sikeren túlvannak már, reméljük, ez a lemez is egy ilyen sikertörténet lesz. A “Lucky Dog” elnevezés (az album, és annak záró dalának is a címe) Sárik Péter néhai jóbarátjára, Fodor Péterre utal, aki saját magát nevezte el így humorosan - erről a lemezborító belsején egy rövid anekdota is található.
Sárik Péter rendkívül sokoldalú zongorista, ezt mi sem mutatja jobban, minthogy több különböző formációnak a tagja, szerteágazó stílusokban képviselteti magát. A saját triójával elsősorban a modernebb irányt képviselik, letisztult, de közben mégis gazdag hangzásvilággal. Két zenésztársa, Fonay Tibor (basszus), és Gálfi Attila (dobok) nagyszerűen adják a kíséretet, nagyon dinamikus ritmusszekció, akik a finomabb, líraibb daraboknál is szépen helytállnak (például: “Whisper in My Drowning Mind”).
A lemez erős felütéssel kezd, az első két szám a fúziós és a smooth jazz felé kalauzolja a hallgatót, aztán lírai szerzemények, népzenei beütések, néhány elvontabb részlet, poposabb, latinos dallamok, és szép sorban mindenféle egyéb. Mindezek tekintetében nem túlzás azt állítanom, hogy egy elég heterogén lemezről van szó, ha csak simán egymás után következnének a dalok, nem mondanám meg, hogy egy előadó ugyanazon lemezét hallgatom végig. Talán csak a remek zongora szólamok kötik össze a lemezt, ami egyedüli hangszerként mindenhol fellelhető - az “I Let You Go” pl. egy remekül kimunkált szólódarab.
Ha csak azt nézem, hogy a lemezen milyen vendégművészek szerepelnek, már az is sokat elárul. Borbély Mihály a szaxofonjával, Gyárfás István ‘Gyafi’ és Gyémánt Bálint a gitárjukkal, Várallyay Petra hegedűvel és énekhangjával, Tar Gergely pedig ütőhangszerekkel tesz hozzá a hangzáshoz, emelve ezzel a lemez fényét. Egytől egyig fantasztikus zenészek, akik sokat tesznek hozzá a lemez hangzásvilágához, és a dalok minőségéhez. (Bár alapvetően meg lehet ismerni őket, én szoktam örülni, ha feltüntetik, mely számokban működtek közre, itt ez elmaradt…)
A lemezt bátran merem ajánlani kezdő jazz hallgatóknak, vagy akár jazzt nem kedvelőknek, akik kissé “unalmasnak” találják a műfajt. Ez alatt az egy óra alatt, amíg végighallgatják, a jazz műfajának több stílusával találkozhatnak, szinte elejétől a végéig könnyen emészthető, de nagyon igényesen kidolgozott és előadott formában. Mivel szinte mindegyik szám különbözik a másiktól, ezért nehéz kiválasztani a személyes kedvencemet, talán keretszerűen az első (“Instinct”) és az utolsó (“Lucky Dog”) dal áll hozzám legközelebb, de hallgassa meg mindenki, és döntse el maga, hogy jó ízlésem van-e…
