Ronee (Hervoly Renáta): Wake 2021. szeptember 19., Kolta Péter

Rønee - Wake

Hervoly Renáta (1991) a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagjaként kezdte zenei pályafutását, majd a Bartók Béla Konzervatórium elvégzése után, 2014-től Németország egyik legelismertebb művészeti egyetemén, a Folkwang Universität der Künste Jazz-ének Előadó Művészet szakán folytatta tanulmányait.

Első ízben jelentkezik saját albumával, melyet Essen városában rögzített kiváló zenésztársaival. A lemezen hallható öt dal, egy kivételével, mind Renáta szerzeménye, beleértve a szöveget is.

Egységes hangulat járja át az egész albumot, ami számomra roppant szimpatikus. Mintha csak egy történetet néznék végig, vagy egy könyvet olvasnék, amit nem tudnék letenni. Sokszor meghallgattam a lemezt és mindvégig azt éreztem, hogy érdemesebb elejétől a végéig meghallgatni, semmint kiragadni egy-egy dalt.

Hervoly Renáta hangja légies könnyedséggel játszik a dallamokkal, ritmusokkal. Billie Holiday jutott eszembe – nem a hangszínről, vagy a dallamvilágról, hanem arról az őserőről, játékosságról, vagy az imént említett légies könnyedségről, veleszületett tehetségről.

A nyitódal (Golden Leaves) nagyon finom témája, hangszínei, Fender Rhodes-szólója megadja az alaphangot. Véleményem szerint nagyon jó választás volt ezt a dalt sorrendben az első helyre tenni. A dal végén két harmóniából és pár hangos dallamból álló fokozás hihetetlenül érdekes, több sávon rögzített, többszólamú énektémából áll. Mint ahogy egy ér patakká, majd hömpölygő folyóvá fejlődik, úgy épül fel. Végül gyönyörű, lírai összjátékkal nyugszik meg.

Hasonlóan érdekes közjátékkal folytatódik a lemez, ahol egy orgonapontra épülő, csodálatosan felrakott harmóniákkal tűzdelt, „szőnyegszerű” alapból indul a zenei hömpölygés, zongorajátékkal, vonójátékkal a bőgőn, cintányér színezgetéssel a dobon. A mű egy német kortárs művész, Anna Kpok Kollektíva egyik előadásához készült eredetileg. A másfél perc hihetetlenül felcsigázza a hallgatót, feszültséget teremt, ami oldódik a következő balladában, a csodálatosan szép „Wake” című dalban.

Ejtsünk szót Hervoly Renáta zenésztársairól is. A „Wake” mesterien épülő bőgőszólója lebilincselő, nagyon szép dallamvilággal, hangszínnel szól. A Hanoi-ban született Duy Luong korábban trombitán, majd klasszikus gitáron tanult zenét mielőtt bőgőzni kezdett volna. Sokféle formációban, stílusban muzsikált Vietnámban, végül egy Amsterdam-i zenei workshop után tette le a voksát a jazz mellett. Többek között olyan világsztárok mesterkurzusain vett részt, mint Jay Anderson, John Patitucci, Billy Hart, John Riley, Thomas Morgan, Aaron Goldberg, Danilo Perez, Peter Bernstein, Dick Oatts, Chris Potter, Joe Lovano, Terence Blanchard.

A ritmusszekció másik tagja a (szintén) fiatal Pablo Liebhabe. Jazz és egyéb rögtönzött műfajokban vesz részt. Fellép szólóban csakúgy, mint színházi, vagy tánc produkciókban. Nagyon sokat hozzátesz az albumhoz, rendkívül kifinomultan, alázatosan és mindvégig izgalmasan dobol. Soha nem sok a játéka, mégis, mindvégig mozgékony, nagyon aktív szereplője az együttesnek.

A billentyűs Jan Alexander is sokféle, a hagyományos értelemben vett jazz együtteseken túlmutató, kortárs produkcióban vesz részt. Példaértékű, ahogyan kísér zongorán, ahogyan olykor finoman beúszik a háttérben szintetizátoron, vagy ahogyan játszik a legendás Fender Rhodes hangszínen.

Mindegyik muzsikus első osztályú zenész és tökéletes választás Renáta részéről.

A „The Peacocks” című dal egy régről ismert szerzemény Jimmy Rowles tollából. A Stan Getz-cel duóban, vagy a Bill Evans Trióval játszott felvételek talán a legismertebbek. Hervoly Renáta lemezén többek között a tíznyolcados lüktetés és a többszólamú énektéma teszi izgalmassá a dalt.

Az albumot a szintén Anna Kpok Kollektíva előadásához készült felvétel koronázza meg. Hervoly Renáta szintén a többszólamúsággal teszi hihetetlenül egyedivé és utánozhatatlanná a dalt. Egyetlen téma forog körbe, fokozódik, majd megnyugszik – én, mint hallgató pedig csak sodródok az árral és azon kapom magam, hogy vége az albumnak.

Wake – ébredés, eszmélés, vihar utáni csend. Véleményem szerint zenében ennyire jól, egységesen, igényesen, egyedi módon nem is lehet jobban írni, eljátszani - alkotni.

https://roneeband.bandcamp.com/releases

Ha Magyarországon jár a csapat, én mindenképpen elmegyek koncertjükre és várom következő, reményeim szerint hosszabb lemezét.