Révész Richárd: La Comparsa 2017. március 21., Gáspár Károly

Révész Richárd Trió - La Comparsa

„Ricardo’s Way”

Töredelmesen bevallom: a latin-jazz nem tartozik kedvenc stílusaim közé. Nem mondom, hogy nem hallgatok szívesen egy kis Astrud Gilberto-t Stan Getz-ék kíséretével, vagy Chick Corea ezen vonulathoz tartozó felvételeit, de egy-két dal után valahogy geil, szirupos és sok -vagy ahogy az angol mondja-,  „busy” számomra a dolog.

Na, ehhez képest most a Révész Richárd Latin Trió új albuma, a „La Comparsa” forog lejátszómban. Régóta ismerem a nagyszerű zongoristát, és tudom, hogy hosszú évek, sőt, már évtizedek óta a latin-jazz avatott képviselője. Többször volt szerencsém élőben hallani Őket a BJC színpadán, ahol mindig teltház előtt mutatták be műsorukat, melyet nagy ováció övezett.

Richárd ezúttal is a megszokott, jól bevált ritmusszekciójával vonult stúdióba, tehát Fonay Tibor bőgős-bassusgitárossal és Czibere József dobos-ütőhangszeressel, és rögzítettek hét számot.

Két Révész kompozíció mellett („Guaguanco Blues”, „Tenjo”), Ernesto Lecuona munkája, a címadó „La Comparsa” és Ariel Ramirez dala, az „Alfonsina y el Mar” csendül fel, de élvezhetjük Sonny Rollins klasszikusát, a „St. Thomas”-t, az egyik legnépszerűbb jazz standard-et, az „On the Green Dolphin Street”-et, és meglepetésként a gyönyörű magyar népdal, az „A csitári hegyek alatt” is belekerült a jóféle „menübe”. Ez utóbbi is természetesen „latinosítva”.

A lemez minden percében azt éreztem, bizony óriási munka van abban, hogy ilyen profin szólalnak meg a számok. A három kiváló muzsikus töviről-hegyire ismeri a stílus sajátosságait, „törvényeit”, és játszi könnyedséggel interpretálják a szerzeményeket. Pedig nincsen könnyű dolguk, hiszen a latin zene életigenlő, pozitív hangulatának megteremtéséhez bizony komoly technikai képességekre van szüksége minden muzsikusnak, bármely hangszeren is próbálja ezt.

Ricsi zongorázása mintapéldája annak, hogyan kell latint játszani. A ritmizálás, harmonizálás, billentés, mind-mind azt bizonyítja, hogy teljes mértékben bőre alá és szívébe-lelkébe költözött Amerika középső és déli fele. Nem mellesleg, jól is áll Neki! Érdekes, hogy a vonulathoz tartozik a némileg McCoy Tyner-re hajazó „touch” és figurák használata, amelyet szintén perfektül mutat be Révész. Ráadásul mindezt megfűszerezi saját, jól felismerhető jegyeivel; így válik teljessé a „Révész Univerzum”!

Abszolút szívesen, jól eső érzéssel hallgattam végig az albumot! Nem jelentkeztek a „most már nagyon sok ez nekem!” effektus tünetei, mert Richárdék olyan változatosan, ízlésesen válogatták össze a repertoárt, hogy nem kell feltétlenül latin „fan”-nek lenni ahhoz, hogy élvezzük a „La Comparsa”-t. Tegyenek így Önök is; hiszen a tavaszi-nyári „feeling”-hez mi illene jobban, mint egy ilyen jellegű, világszínvonalú zenei anyag!

Révész Richárd Latin Trió: La Comparsa

1. Guaguanco Blues

2. La Comparsa

3. Tenjo

4. On the Green Dolphin Street

5. St. Thomas

6. Alfonsina y el Mar

7. A csitári hegyek alatt

Révész Richárd - zongora

Fonay Tibor - bőgő, basszusgitár

Czibere József - dob, ütőhangszerek