Pleszkán Trió: Figaro Going Jazzy 2011. július 13., Csányi Attila
Aki figyelemmel kísérte a JazzMa kezdeti lépéseit, talán emlékszik még, hogy 2011. február 27-én, egy hosszabb írásban búcsúztunk el a váratlanul elhunyt Pleszkán Frigyestől. Akkori írásunk egyik utolsó mondata így szólt: „A mesebeli garabonciáshoz hasonlóan tud még meglepetést okozni, hiszen készen áll Péterffy András 70 perces dokumentumfilmje, a „Jazzember” és hamarosan megjelenik a Pleszkán Trió klasszikus szerzők darabjainak jazzfeldolgozását tartalmazó CD-je.” A filmet azóta már bemutatták sikerrel és most a kezünkben tarthatjuk a megígért CD albumot, amely a Pannon Jazz kiadásában jelent meg és a sokat eláruló „Figaro Going Jazzy” címet kapta. Közismert volt Pleszkán Frigyes vonzódása különböző ismert klasszikus zenei témák iránt, amelyeket ő, a saját értelmezése szerint dolgozott fel. Ugyanakkor többször is szóbahozta, hogy nem tartja követendő útnak sem az Eugen Cicero, vagy Peter Nero által megkezdett zenei irányzatot, amelyben a klasszikus szerzők modorában próbálnak az előadók rögtönözni, de a Bach világában elmélyült és nagyon jártas zongorista, Jacques Loussier útja sem vonzotta. Egyszerűen csak szép dallamokat keresett, amelyeket saját tetszése szerint formált, ritmizált és díszítgetett, ha úgy gondolta, egészen robosztussá téve, vagy személyes hangú lírai vallomássá alakítva. Ez történt most is a „Figaro Going Jazzy” című albumon, kiválasztott neki tetsző témákat és kilépett abból a skatulyából, amelybe őt Oscar Peterson ürügyén beleerőltették. A Peterson iránti vonzalmat egyébként gyakran hangsúlyozta, de néha türelmetlenül tiltakozott ellene, nem lehetett tudni, hogy mikor és miért tett így. Ez az album a funky és rhythm and blues ritmizálás felé való kitekintésben nem előzmény nélküli, néhány évvel korábban, Csóré János dobossal, aki évfolyamtársa volt a Jazztanszakon, már kísérletezett ilyesmivel. Játékukat ezzel a kísérlettel, a Rádió Archívuma is megőrizte. A mostani lemez tartalmaz Mozart, Schubert, Chopin, Liszt, Vivaldi és Haydn szerzeményeket és két további darabot, mégpedig Lara „Granada”-ját és az „A csitári hegyek alatt” című népdalt. A most megjelent lemez eklektikus, abban az értelemben, ahogy a témákat kiválasztotta. És abban is, hogy semmiképpen sem összeillő szerzeményeket szerepeltet. Nála békésen megfér a „Granada” című sláger és Schubert „Pisztráng ötös”-ének közismert dallama. De abban semmiképpen sem tér el az eddig megismert és megszeretett Pleszkán Frigyestől, aki bármikor megcsillogtatja a kivételes hangszertechnikáját, mégis, hallgatva őt, elsőként a játék és a jazz játékossága jut eszünkbe, nem a fölényes technika. A Chopin „Nocturn” felvételekor pedig könnyű elképzelni, ahogy eszébe jut az egykori Tanítónéni, aki azt mondja: kisfiam, énekeljen az a zongora. Nála, ha akarja, énekel. Pleszkán Frigyes köztudottan szólista alkat, ezért is említésre méltó, hogy ennek a felvételnek a során milyen figyelemmel volt a trió tagjai iránt. Horváth Zoltán dobol és Gayer Ferenc nagybőgőzik, aki már sokféle alkalommal és különböző formációkkal játszott vele. Itt, most különböző virtuóz zongora-nagybőgő párbeszédek is színesítik az albumot. Gayer Ferenc nem csak muzsikustárs, hanem a váratlanul gazdátlanul maradt zenei anyag gondozója, aki nélkül ez a tisztelgő kiadvány nem került volna az érdeklődő közönség elé.
