Pege Aladár: HUNGARIAN JAZZ WORKSHOP NO.2 2011. szeptember 27., Dr. Gregorits János
Evening Date; Dawn; Icy Street; Debrecen Blues; Clouds; Walter; Walk Street; Eckart; Eastern Egg; Skateboard; Orchidea; Waterski
Pege Aladár (b); Csejtey Ákos (ts, ss); Horányi Sándor (g); Csomós Ferenc (dr);
+ Lakatos "Ablakos" Dezső (ss 1, 2, 9); Babos Gyula (g 4, 10); Kőszegi Imre (dr 4, 10); Vukán György (p 5, 6).
Hungaroton-Gong HCD 37790
Pege Aladár tulajdonképpen egy, a kör négyszögesítéséhez hasonlítható dolgot művel egész pályafutása során: egy kifejezetten kísérő funkcióra koncipiált hangszer változtat át szóló-instrumentummá. Volt már ilyenre példa a jazz történetében, gondoljunk csak Gerry Mulligan-re, bár nem vitás, hogy az ő esetében a dolog könnyebben ment, a baritonszaxofont könnyebb volt erre a feladatra „betörni”, mint a bőgőt. Végül is azonban minden teljesítménynél a végeredmény az, ami számít, és elmondhatjuk, hogy Pege Aladár ezt elérte, kezében a nagybőgő igazi szólóhangszerré vált!
Ez az eredmény imponáló, de mindjárt forrása is egy alapvető problémának: az együttes muzsikálás során a basszistának végül is a legtöbb időt mégiscsak a fundamentum, vagyis a kíséret adásával kell eltöltenie, még akkor is, ha – mint esetünkben – egy virtuózról van szó, aki alig várja eközben, hogy szólóban mutathassa meg képességeit. Természetesen ez az igény teljesen legitim, hiszen egy Pege-album vásárlója éppen erre a delikát produkcióra kíváncsi, nem pedig egy diszkrét "walking bass"-re végestelen-végig. Ezért kell egy Pege-korongnak mindig borotvaélen táncolnia a helyes arány kialakításánál szóló és kíséret között, ki kell alakítania azt az egyensúlyt, amitől nem billen fel a produkció. Elmondhatjuk, hogy ez teljesen sikerült.
Az album három különböző formációt vonultat fel: kvintettet (a kvartettet is idesorolhatjuk a szaxofon „overdubbing”-ja miatt), triót és duót. Legtöbbet a kvintett jut szóhoz, 12 számból nyolcat játszanak. 2-2 marad a triónak és a duónak.
Kezdjük hát a kvintettel. Itt két kitűnő szaxofonost hallhatunk, Ablakost és Csejteyt. Nagy várakozással tekintettem Ablakos szereplése elé, nosztalgikusan emlékezve induló korszakának fékezhetetlen sodrású rögtönzéseire. Némi csalódás ért, az egykori csiszolatlan gyémántból lehiggadt, fegyelmezett profi lett, aki korrekt módon, némi hűvös távolságtartással abszolválta szólamát. Csejtey Ákos sokkal jobban tetszett! Technikailag nem marad el semmiben sem nagyhírű kollégája mellett, improvizációi pedig sokkal invenciózusabbak voltak. Egyáltalán, sokkal nagyobb volt az affinitása a Pege-kompozíciókhoz, mint Ablakosnak, aki sokhelyütt nem tett mást, csak a harmóniai vázat járta körül. Horányi Sándor kitűnő volt gitáron! Elsőrangú a kísérése, mindig igazodott a szám karakteréhez, különösen tetszett, hogyan döfködött közbe-közbe a straight darabokban.
A trió tiszta straight ahead jazzt játszott. Nem véletlen, hogy itt hallhattuk Pegét a legenergikusabban menetelni. A hangzás nagyon kompakt és homogén volt, a partnerek kitűnőek, elsősorban Babos Gyula, aki a "Debrecen Blues"-ban nagyszerű chorust játszott. Sajnáltam, hogy ennek a legénységnek csak két szám erejéig jutott hely az albumban. Végül a duó. Vukán György és Pege Aladár ideálisan egészítették ki egymást, különösen a „Felhők” című kompozícióban, ami ízlésem szerint a legmélyebbre hatoló, lírai darab volt. Némi Bill Evans-Eddie Gomez reminiszcenciákat is ébresztett bennem, de nem hiszem, hogy ezért a rokonításért szégyenkezniük kéne az előadóknak. A másik szám, a „Walter”, igazi „up tempo” volt, Vukán György jó kopogós zongorázásával. (Miután a borítóra kísérőszöveget nem írattak, csak találgatok, vajon nem Walter Norris-ra utal-e a cím?) Apropos borító, nem tudom, nincsenek-e elírások benne, mert például a 9. helyen szopránszaxofon-szólót tüntet fel, jóllehet tenort hallunk.
Last, but not least, az arrangementek. Legjobban a kvintettre írt anyag tetszett, a kvartett tulajdonképpen ugyanígy szólt, mert a szaxofon itt is két szólamot játszott. A duóban és a trióban már a kamarazenei jelleg volt a lényeg, és ez teljesen érvényre is jutott.
