Peet Project: Turn You On 2012. január 10., Albert Zoltán

Itt az új év és a sok nehézség ellenére örömmel konstatálom, hogy végre van lehetőségem beszélni magyar smooth jazz lemezről. Mégpedig egy fiatal, tehetséges csapatró,l a Peet Project-ről, valamint legújabb lemezükről, a "Turn You On"-ról.
Elöljáróban annyit, hogy adott egy fiatal zenekarvezető Ferencz Péter (Peet) (1990), aki rendkívül ügyesen zsonglőrködik a smooth jazz-el és a hozzá köthető műfajokkal, elsősorban a funky-val és mindezt technikás hegedűjátékával fokozza.
De kezdjük az elején: egyből slágerrel (Does the Music Turn You On?) indul a - nagyon kellemes - közel 44 perc, melyből egyből érezzük, hogy valami szokatlan történik velünk, hiszen a hangzás nemzetközi, a lendület pedig elsöprő.
A folytatás funkysabb (Step into the Party) és becsatlakozik Pély Barnabás is, a következő dalban (Hey Girl) pedig Gájer Bálint is, utóbbi dal lett az egyik személyes kedvencem a sok hallgatás után. A "Now You're Gone"-ban valami smooth jazz-esebb dologgal találkozhatunk ("some fresh and funky"), majd (Don't You Worry) egy újabb vendég egészíti ki a már így is teljes csapatot, Nagy Laci Gitano énekét és gitárszólóját hallhatjuk, majd a lemez végén (a bonus track-ben), ugyanennek a dalnak a magyar verzióját (Nem kell félnem). A már eddig is színes anyag folytatódik két, vérbeli smooth jazz dallal, előbbi (Grown Up) egy igazán kedves és őszinte szerzemény, külön kiemelném a több dalban - többek közt itt is - megszólaló élő fúvósszekciót. Utóbbi dal pedig tényleg egy lazítósabb, ahogyan a
címe is mutatja (Chill with Us), azonban mégis valami érdekesen drámai hangulat van a dallamokban, abszolút filmzenés hangulatú. A fiatalság és a lendület azonban újra a funky felé "kormányozza" a hajót (Funky Guy 2.0) egy tapasztalt "kapitány", Pély Barnabás segítségével. A "How It Feels", Romhányi Áron vendégszereplésével kicsit a 80-as évek végének zenei világát juttatja eszembe, a
- korábban említett - bonus track előtti zárásként pedig a már-már klasszikusnak mondható "September" című dal smooth jazz-esített verzióját hallhatjuk, ami nekem némileg kilóg a sorból, ennek helyére el tudtam volna képzelni a "Summer Jam"-ből készült nagyszerű feldolgozást.
Kétségtelen, hogy egy külföld-kompatibilis anyag született, melynek egyetlen kevésbé erős pontja az angol kiejtésben rejlik. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a zenekar önmagában, vendégek nélkül is fantasztikus.
A lemez pedig garantáltan "bekapcsol mindenkit" az itthon egyre inkább működő smooth jazz vérkeringésbe, ezért ajánlom mindenki figyelmébe.