Peet Project: Overseas 2013. április 05., Albert Zoltán
Több szempontból is jó dolgom van most kritikusként, hiszen egyfelől újra magyar lemezről írhatok, ami ráadásul smooth jazz, méghozzá a műfaj egyik legjelesebb hazai képviselőjétől, mindehhez pedig az társul, hogy a hivatalos lemezmegjelenés előtt hallgathattam meg a zenekar amerikai útja előtt. A Peet Project harmadik nagylemezéről lesz most szó.
Igen figyelemre méltó az út, amit a zenekar bejárt eddig, hiszen ebben a műfajban hazánk eléggé gyerekcipőben jár még, körülbelül féltucat zenekart tudnánk megemlíteni, ennek kevesebb, mint a fele állandóan működő formáció. Egy ilyen környezetben három nagylemez már önmagában is nagy teljesítmény.
Jelen helyzetben ennyi lemeznek további előnye, hogy az idő folyamán kiforrnak bizonyos stílusjegyek, melyek a befogadást segítik. Ebben elég erős és karakteres a csapat zenéje, a lemez első dala (24 Hours) kompromisszum-mentesre sikerül, az erős refrén mellett pozitív a dobszóló, amit ritkán hallani smooth jazz lemezen. A dal egyből útmutatást ad a lemez többi részéhez, hogy mit is várhatunk az egyébként több mint 50 perces hangzóanyagtól.
A "Trafiq Jam" a nagyvárosi éjszaka hangulatát hozza el, a "buli hangulatot" kiválóan emeli Herold Péter szaxofonjátéka, majd a lendület marad, csak némileg másmilyen formában, a "By Your Side" számomra egy új "ízként" társul a Peet Project világával, a vokális refrén még populárisabbá teszi a dalt, élőben egészen biztosan ütős lesz. A folytatás egy-egy lassabb és tradicionálisabb hangszerelést sejtet, és hamár az énekről volt szó, egy vokális szerzeményt kapunk, ami bátor és kifejezetten jó döntés. Az említett vonal marad a "Lightyears"-ben, azonban ének nélkül, balladisztikusabb és filmzenésebb hangvételben, majd a címadó dal (Overseas) hallható, ami egy teljesen tengeren túli világot "mesél el" hitelesen, talán nem véletlen a dal és a lemez címe sem, ebben az esetben. Ha pedig átértünk az USA-ba, akkor ideje valami újnak, a "No More Lies" egy vérbeli újító dal, ízlésesen használ modern hangzásokat a mai popzene elemeiből, nem mellesleg a hallgatás során az egyik személyes kedvencem lett.
A továbbiakban is marad a popzene varázsa (Tell Me You Want It), valamint a "Playground" önfeledt vidámsága, ezt oldja fel a "Heavy Rain" című szerzemény, ami egy modern ballada, a zongora, a szaxofon és persze a hegedű teljes harmóniájával. És itt még mindig nincs vége, a "Wanna Have A Party" felpörgeti a hallgatót, a dal maga Brian Culbertson 2008-as lemezének világát juttatja eszembe vegyítve az igazi funky életérzéssel és egy nagyszerű basszusgitár szólót is lehet végre hallani Szedlár Dávid jóvoltából. A zárásban még egy ballada vár a hallgatóra (So in Love) - már enélkül is bőven teljes lenne a lemez - valamint az ismert 80-as évekbeli R-Go sláger, a "Megy a lány" kiválóan áthangszerelt verziója, ami az itthoni zenei piacon arathat babérokat.
Összességében csak dícséret illeti Ferencz Petit (Peet) és az egész csapatot: újra letettek valamit az asztalra, ami példás az itthoni körülmények ismeretében.
Érdemes a zenekart élőben is megtekinteni első, amerikai turnéjuk előtt (a floridai Seabreeze Fesztiválon játszanak április 20-án!), mindezt ma este, azaz április 5-én (pénteken) mindenki megteheti a New Orleans Pubban!
