PapaJazz: Let’s Dance 2017. szeptember 27., Gáspár Károly
PapaJazz - Let’s Dance (Hunnia Records)
„Időutazás táncléptekkel”
Világszerte újra tombol a „swingőrület”, a ’20-as, ’30-as és ’40-es évek muzsikáját játszó zenekaroknak köszönhetően. Az „oldschool” jazz visszatért és hódít, ráadásul nem csak az idősebb korosztály körében, hiszen az ifjú generációk soraiból is rengetegen ropják a táncot az efféle muzsikára.
A stílus hazai képviselői közül ezúttal a PapaJazz nevű formáció jelentkezett új albummal, a „Let’s Dance”-szel, mely a Hunnia Records gondozásában jelent meg. A zenekart két nagyszerű művész vezeti; Korb Attila, akit nyugodtan nevezhetünk multiinstrumentalistának, amit szóban forgó lemezünkön újra bizonyít, hiszen kornetten, harsonán, basszus szaxofonon, és zongorán működik közre, sőt, még énekel is!
A másik „band leader” Dennert Árpád, aki ezúttal „csak” klarinéton és tenorszaxofon csillogtatja meg világszínvonalú tudását.
És persze ne feledkezzünk el kiváló társaikról sem: Sidoo Attila gitározik, Kovács Péter tubázik (első osztályú „bőgő pótlóként”), és Cseh Balázs dobol a felvételen.
Nem tudom, szeretik-e a srácok a focit, minden esetre pontosan 11 dal került a „kezdőcsapatba”. Olyan, a korszak hangulatát tökéletesen megidőző darabok, mint például a „Flying Home” (Benny Goodman, Lionel Hampton, Sid Robin), a „Blue Skies” (Irving Berlin), vagy a „Lulu’s Back in Town” (Harry Warren).
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezen vonulat nagy tudója, ismerője vagyok, de azt gondolom, a PapaJazz teljesen autentikusan képviseli és mutatja be az éra zenéjét, hangulatát. Rövid, de annál jobb szólók, amelyek igazodva a tradicionális jazz „törvényeihez”, sok esetben egyszerre hangoznak el Attila és Árpi épp aktuális „csövéből”. Ráadásul Korb úgy énekel, hogy arra gyanakszom, egy időutazót tisztelhetünk személyében, aki rendszeresen visszalátogat az 1920-as, ’30-as, ’40-es évek Amerikájába, és anyagot gyűjt a klubokban! Persze ugyanezt tudom elmondani a többiekről is! Szóval, „légyszi” mutassátok má’ meg nekem azt a „time machine”-t, és küldjetek vissza egy kicsit New York-ba, mondjuk egy John Coltrane Quartet koncertre!
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy jó néhány alkalommal volt szerencsém játszani Korb Attilával, Dennert Árpáddal és Cseh Balázzsal, méghozzá modern mainstream jazzt. Kedves Olvasóink, higgyék el nekem, az előbb említett „fősodrást” szintén felsőfokon interpretálják az urak, tanúsítva, hogy bizony otthonosan mozognak a jazz minden területén!
Erről jut eszembe; néhány éve, egy soproni fellépésünk alkalmával, asszem én hoztam össze minden idők legeklektikusabb magyar jazz felállását, hiszen Dresch Mihály szaxofonozott (elsősorban etno-jazz), Ajtai Péter bőgőzött (elsősorban free jazz), Cseh Balázs dobolt (elsősorban tradicionális jazz), jómagam meg zongoráztam (mások által elsősorban mainstream zongisként aposztrofált) jazz standard-eket adtunk elő, és nagyon jó vót! (Nem én mondtam, a helyi Közönség!)
Írásomat a PapaJazz tagjai által írt, a CD belső borítóján olvasható szöveg utolsó mondatával zárom, hiszen -úgy érzem- ez fejezi ki igazán a „Let’s Dance” célját, mondanivalóját röviden, tömören, frappánsan.
„Jó szórakozást és táncra fel!”
PapaJazz: Let’s Dance (Hunnia Records 2017)
1. Flying Home
2. When the Midnight Choo Choo Leaves for Alabam’
3. Darktown Strutters Ball
4. Blue Skies
5. I Would Do Anything for You
6. Poor Butterfly
7. Lulu’s Back in Town
8. Some of These Days
9. Sugar
10. Perdido
11. Blues My Naughty Sweetie Gives to Me
Korb Attila - kornett, basszus szaxofon, zongora, ének
Dennert Árpád - klarinét, tenorszaxofon
Sidoo Attila – akusztikus gitár
Kovács Péter - tuba
Cseh Balázs - dob
