Palágyi Ildikó: Körbeér 2023. szeptember 21., Hegedüs Zsuzsanna
Palágyi Ildikó – Körbeér (Szerzői kiadás)
Megjelent 2023. március 24.
Kétségkívül az egyik legmegrendítőbb album, amit hallottam.
Miért tartom annak?
Mert lelkem legszűkebb vidékeit tárta fel, olyan helyekre vitt, amelyeket már régen elfelejtettem, vagyis inkább el akartam felejteni. És mert ugyanakkor feloldozást kaptam az élet nehéz helyzetei alól.
Hallgatásakor semmit nem tudtam a számok eredetéről. Forrásuk a művésznő saját élete, ahogy a cikkem végén ezt beidézem.
Ékes anyanyelvünkön írott dalszövegek, érzékeny, bensőséges már-már pszichedelikus dallamok.
A dalok szövegei mindennapi életünket szólítják még. A történetek, amiket ez a négy szerzemény elbeszél: elgondolkodásra hívnak meg bennünket.
S így már nem csak a szerző gondolatai, hanem saját belső vezérfonalaink, ha inkább úgy teszik, az igazi vezérlőelv megtalálásához vezethetek el minket.
Ehhez párosul az az énekhang, ami egyszerre felemelő felkavaró és megnyugtató. Mert hogyan lehet így énekelni ilyen dolgokról? Ilyen objektíven? Ilyen fényesen? Hogyan tud a művész felülemelkedni ezeken, mondjuk ki, nagyon nehéz élethelyzeteken?!
Talán úgy, hogy maga a művészet, s itt most a zene és a mögötte álló szellemi szféra veszi át a történetmesélés szerepét, s gyógyítja a gyászt, a nehézséget, a félelmet. Mindent, ami egyébként lefelé húzná az embert.
Palágyi Ildikó végtelen kedves, egyszerű, tiszta lénye éterien sugárzik át a szerzeményeken. Hangja lágyan átfon, átkarol, bátorítóan, vigasztalóan, gyógyítón.
S így a hallgató egyszerre kapja meg azt az élményt, hogy a dalokban együtt van, magával az előadóval, és egyedül van saját magával, az ő legbelső, saját érzelmeivel. Ám az énekes-közvetítővel, annak szférákon átívelő hangjával egyúttal megkapjuk a reményt. Hogy az élet minden kihívásában van velünk valaki, áll mögöttünk valami. Mondjuk ki: a Gondviselő megtart bennünket az élet tenyerén.
„Az (...) emberek számára (...) az élet egy hosszú vonal, amiről azt gondolják, hogy van egy pontos kezdete és egy elég egyértelmű vége. De a létezés az élet és a halál folyamatossága és egybefonódása, egy nagy körforgás, és ennek a körforgásnak soha nincsen vége. Élet és halál - végül is a kettő lényegében ugyanaz, az idő pedig teljesen lényegtelen.”
A felvidéki születésű Palágyi Ildikó (Királyhelmec) dalszerző-énekesnő eredetileg klasszikus énekesnek készült, később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-ének előadóművész szakán, majd tanári mesterképzésén diplomázott. Zenei tanulmányaival párhuzamosan az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán gyógypedagógus-, logopédus- és pszichopedagógus-diplomát, majd Boldizsár Ildikónál meseterapeuta végzettséget szerzett.
A dalszerző-énekesnő az art-pop, a jazz és az elektronika határán alkotó művész.
„A „Körbeér” dalai minden kétség nélkül az eddigi legszemélyesebb szerzeményeim, a veszteségeim nyomán születtek. Megírásuk számomra gyógyító út volt, ahol hangot adhattam gyászomnak, fájdalmamnak, dühömnek, hogy aztán a mélységeket megjárva egy másik minőségben nézhessek rá az életemre és az engem körülvevő világra. A teljes szétesést egy belső átrendeződés követte, amikor már nem csak nehéz érzések kapcsolódtak a megéléseimhez, de megérintett a gondviselés, az élet és a halál örökös körforgása, és nem utolsósorban az életöröm és az élet szeretete. Úgy gondolom, a dalok egyfajta tükrök, amelyek akkor érintenek meg minket, ha saját magunk történetét is meghalljuk bennük. S meghallani magunkat egy dalban azt is jelenti, hogy nem vagyunk egyedül az érzéseinkkel. Ezért is hiszek a történetekben és a történetmesélés erejében” – emeli ki Palágyi Ildikó.
Közreműködnek:
Palágyi Ildikó - ének
Gyémánt Bálint - gitár
Bartók Vince - basszusgitár
Szabó Dániel Ferenc - dob
Számlista:
01. Indák 3.22
02. Kezeim között 3.53
03. Körbeér 3.34
04. Pillangó
(Lemezkritikákhoz nem szoktam zárójeles megjegyzést fűzni, de itt most kell, ti. a kísérő zenekar (Gyémánt Bálint Trió) teljesítményét nem méltatta kritikusunk… Azért viszont nagyon megdicsérem, hogy Ildikótól el van ájulva!
Akkor nézzük a zenészeket időrendi sorrendben: Gyémánt Bálint (1983) gitáros-zeneszerző. A Harcsa Veronika-Gyémánt Bálint Duó, valamint saját együttese, a Gyémánt Bálint Trió tagja. Róla 2011. július 15-én írtam először. A Bartók jazzkonzi és az LFZE gitártanára szokása szerint kiemelkedő színvonalon játszik ezen a lemezen is. Persze ezúttal ez jutalomjáték, hisz Palágyi Ildikó a felesége!
A dobos Szabó Dániel Ferenc (1992) neve először 2012. január 6-án jelent meg nálunk, mikor közzétettem az általam a Budapest Jazz Clubban szervezett Jávori Vilmos Jazz Dob Tehetségkutató Versenyre jelentkezők névsorát. Azóta egyéni ízű dobolását már több zenekarban is megmutatta. Jelenleg a Gyémánt Bálint Trió és a New Fossils zenekar tagja, a fiatal nemzedék egyik kiemelkedő képviselője!
A basszusgitáros Bartók Vince (1994) neve először 2014. január 16-án jelent meg nálunk a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékének félévi vizsgakoncertje kapcsán. Már az előző évi általam a BJC-ben szervezett Orszáczky Jackie Basszusgitár Tehetségkutató Versenyre beküldött demója nagyon tetszett, de a zsűri többi tagja akkor leszavazott, magyarul Vincét nem juttatta be a döntőbe… Az idő azonban engem igazolt, Vince mára már a magyar mezőny teljesen egyéni hangú kiemelkedő képviselője!
Palágyi Ildikó neve először 2013. április 5-én jelent meg újságomban. Akkor egy nyereményjáték nyertese volt. Amikor A Thália Színház előcsarnokában átadtam neki a Snétberger Tehetség Központ gálaestjére szóló jegyet, megkértem, hogy írja le élményeit! És ő meg is tette, így 2013. április 8-án nálunk jelent meg élete első koncertbeszámolója! Akkor már a Bartók jazzkonzi növendéke volt. Végig követtem diákéveit - a konzi után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékének növendékeként is. Már előző lemeze, az „Indigó” is tetszett! – A szerk.)
