Neumann Balázs: Faith (kritika: László Attila) 2018. szeptember 17., László Attila

Neumann Balázs Trio: Faith (Ebizone Records, 2018)

Jó antré az, amikor egy regény izgalmas mondattal indul… Szoktak is gondolkodni rajta az írók.
Nahát, ezen a lemezen Neumann Balázs beletalált, mindjárt olyan akkordokkal indít, hogy az ember háta bizseregni kezd tőle.
A Faith lényegében szerzői lemez, a saját darabokat Neumann Balázs írta, ő is hangszerelte, az „Indulj el egy úton” című pedig népdal, aminek a hangszerelését szintén ő készítette.

Az album három nagyszerű muzsikus és zenész vendégeik összjátékának olyan élvezetes lenyomata, - milyen jó, hogy megörökítették… - ahol a kompozíciókon túl a zenei egymásra hangolódás is erőteljesen előrelép.

Balázs zenéjének van egy jellegzetes feelingje, ami egyszerre humánus és professzionális.  Ezt végig éreztem az anyagon, a lemezt egyébként érdemes egyben is végighallgatni, mert amit így még nyer az ember: az a dramaturgia, koncepció…
Nagyszerű jazz zenészek játszanak az albumon ezekkel a mély vagy olykor szárnyaló érzésekkel, könnyedén és gördülékenyen.
Kritikát írni lemezről… már most megmondom, jókat fogok írni, mert kedvelem az albumot.
Inkább arról szeretnék hírt adni, hogy mik azok a felvételeken, amik engem különösen feldobtak. Nézzük, minek lehet örülni…

1. For Them

Figyelemre méltó kezdés, szép dallamvilág vezeti a hallgatót Balázs zongorajátékában, amire a zenésztársak is ráéreztek, és a kíséretet ezzel nagy harmóniában játsszák minden megmozdulásnál.

No, és kiváló a sound, a zongoráé is, meg együtt is… Romantikus 6/8, de itt annál többről van szó, hiszen ez a szám lényegében előrevetíti az egész lemez hangulatát.

2. My Noir Blues

Nagyszerű, lendületes téma Borbély Mihály közreműködésével. Úgy van eljátszva együtt, hogy az ember csak hátradől és várja a folytatást…  Moll blues körök adják egymásnak a „kilincset” különböző hangnemekben, ami viszont nem különbözik, hogy a szólisták milyen jól felveszik a nagy tempó adta sodró lehetőséget.  Balázsnak - ahogy mondani szokás - nagyon kijött a lépés, Borbély Mihály tenor szólójának time-jában a hangok között pedig olyan kohézió van, hogy eltartana vele egy egész szabadcsapatot, nem hogy egy jazz zenekart. Ebben a számban szívesen hallgattam volna arányaiban egy kicsit több bőgőt, Máté László basszus szólama viszi - húzza  ezt a zenét.  Az egész albumhoz sokat hozzátesz plasztikus játékával.

3. Eternal

Csúcs zongora hang! Balázs ismét elárulja magáról, hogy kedveli a romantikát. Winand Gábor elénekli a témát Szőke Szandra szövegével, és utána az improvizációjában bemutatja, hogy az ének improvizációnak miért is, és hogyan van igazán értelme...  Kaszás Péter dobolása üdítő végig a lemezen, dobhangja pedig „szövetbarát”, jó hallgatni. Erre mindig rájön nála az ember a koncerteken, felvételeken.

A lemez hangzásáról külön is érdemes szót ejteni, színvonalas, nemes megszólalás, jók a hangszínek. A felvételeket Mohai György, a keverést Erdélyi Péter celebrálta.

4. Hope

Szép téma, a vége felé pedig az orgonapont felett - harmonizálás Neumann Balázs módra.

5. Inner Source

Néhány akkordra és egy koncepcióra épülő muzsikálás, ami aztán belefut egy különös atmoszférába. A 8 harmónia alatt hallható dobszóló után szellősen „repetálnak” a zongora akkordok, mintha az űrbe kilőtt üzenetként, - zajokkal terhelve - haladnának kijelölt útjuk felé… Balázs elmondása szerint ezzel a résszel a keveréskor órákon át foglalkoztak. A jó eredmény a visszaigazolás.

6. Altered perceptions

Ostinato, 11/4- 12/4… Azt kérdezhetné az ember, mire fel? De olyan szervesen tartozik a témához, hogy megint csak érdemes inkább hátradőlni és élvezni a muzsikálást!
Zongoraszóló: lélek, tudás van benne...  Dobszóló egy ostinato alatt - sok ilyen van.
Dob szóló ilyen sound-on - nem sok ilyen van.

7. Indulj el egy úton

Népdal feldolgozás, ami szoprán szaxofon szólóval kezdődik, Borbély Mihály hallhatóan nagyon jól érzi magát ebben a helyzetben. Igazi perfekt zongorázás követi.
A szoprán szaxofon szólóban az a fajta romantika jelenik meg, ami a lemez nagy részén is végig vonul. Aztán a témában egy ponton Balázs 4 akkordból álló passzázsa berántja a jazzbe az egészet. Így van jól, kis részlet, de azért fontos…

8. Gratitude

Gyönyörű szaxofonozás, harmóniában a zongora játékával.
Itt már bizonyos, önálló zenei, érzés - és hangulatbéli  világgal van dolgunk, melyre a szerző és zenekara egyformán ráérzett.

9. Veled

Balladával záródik a lemez, tiszta, jó érzésekkel búcsúzva a zenei anyagtól.

…………………………………………………………………………………………………

Kiforrott zenei karakter lett megörökítve egy nagyszerű albumon, a „Hit” című lemezen.

Az egész zenekarnak Bravo…!

……………………………………………………………………………………………………..

Neumann Balázs – zongora

Máthé László – bőgő

Kaszás Péter – dob

km.:

Borbély Mihály – szaxofon

Winand Gábor – ének

felvétel: Mohai György

keverés: Erdélyi Péter

Pannonia Stúdió, Ebizone Stúdió

Ebizone Records 2018