Mrs. Columbo: (re)make up 2012. február 11., Vörös Janka
Mrs Columbo: (Re)Make Up
Galambos Dorina- ének,
Sárközy Fanni- billentyűk,
Hudák Zsófi - bőgő,
Kovács Norbi - dobok.
Én most már kezdem megszokni, hogy Maloschik Róbert előszeretettel kínoz azzal, hogy olyan énekeseket kell kritizálnom, akiket nem lenne szabad, de végül is már mindegy, a Fábián Juli-Sárik Péter duó lemez után…
Szóval Galambos Dorina számomra mindig rejtély volt. A Megasztár első szériájában tűnt fel, ahonnan sajnos aránylag gyorsan kiesett. És akkor előlem eltűnt Dorina egy időre, bár néha láttam a Lauschmannba (dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskola. 2000-2011) ki-befutkározni Fehérváron. (De én akkor pici voltam (12 éves) és csak a Hello Kittys táskát figyeltem.)
Aztán mikor már kezdtem összeszedni magam és foglalkoztam a jazz-zel, és gondolkoztam a felvételin, mesélte nekem mindenki, hogy Galambos Dorina az LFZE jazz tanszékére jár, és hogy milyen király(nő) módon énekel. Aztán egyszer hallottam élőben Székesfehérváron a Petőfi Moziban a Mrs. Columbo-t a még régebbi felállásában.
De Dorináról ez a lemez az első mély benyomásom jazzénekesi pályafutása alatt, úgyhogy abszolút jó ötletnek tartom, hogy egy egyébként a popszakmából induló énekes popszámokat énekeljen jazzként, jazz zenekarral.
A lemezen olyan örökzöldek hallhatók, mint a Beatles-től, vagy Michael Jackson-tól méltán híres „Come Together”, amit az eredetivel megegyező, dögös (itt) bőgő groove indít és aztán egy legalább ugyanolyan dögös éneklés folytat. A verse-k közti szünetet a témában bőgő „szólók” töltik ki, ezzel is egyedivé téve ezt a már amúgy elcsépelt számot. Majd zongoraszóló és dobszóló is hallható, amit megszakít a téma új variációja és Dorina fokozza és fokozza és vége a számnak.
A lemezen a lelkemnek legjobban tetsző dal, a „Lady”, amit Dorina olyan ízzel énekel, olyan hangulatot adva ezzel ennek az amúgy langy számnak, hogy na. Ezt erősítik még különféle ötletes vokál-betétek is. Hudák Zsófi, pedig viszi a balhét.
A „Black Hole Sun” húzós témát ígér a kitűnő rubato ballada intro-val, de nekem kicsit mackós (Mr. Pély Barnabás) lesz a swing. Viszont a szóló utáni visszatérés abszolút kárpótol, úgyhogy örülök.
A „Light My Fire” –re olyan izgalmas bevezetést írtak a lányok (és Norbi), hogy botrány és botrányosan jól énekli Dorina a témát, hogy na (megint). Sárközy Fanni pedig nagyon finoman, szép felrakásokkal kísér és ezzel jó kiegészítést ad a vivős dallamokhoz. Ennél a számnál kicsit sajnálom, hogy szerintem túlzottan hátra került a bőgő, a dob pedig nem elég pregnáns, pedig hallatszik, hogy Norbi üti, mint az állat, csak tompán szól a felvételen.
A „Je ne veux pas travailler” nekem nagyon nem az esetem, nem a Mrs. Columbo miatt, hanem egyrészt utálom a sanzonokat, másrészt, ha francia nyelvű számot hallok, mindig félre akarok hajolni (jelen esetben) a hangfal elől, le ne köpjenek véletlenül a nagy artikuláció hevében.
Azt, viszont meg kell hagyni, hogy Dorinának nagyon jól állnak a blues-ok, úgyhogy a lemezen található Tina Turner szám és a múlt hónapban elhunyt Etta James-től ismert másik blues kitűnő választás volt.
Ettől függetlenül kijelentem, hogy ami szerintem a lemez és az előadók célja is volt, hogy óvatosan a nem-jazzhallgatók fülébe is odacsempésszék a jazzt, és jó kedvet csináljanak a mai zord időkben, sikerült! Remélem, másnál is.
