Mózes Tamara: Album of the Ear 2014. december 03., Gáspár Károly
Mózes Tamara - Album of the Ear (TAZ Producrions)
"A szépnevű leányzó"
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szépnevű leányzó. Így hangzott a bizonyos "nomen": Mózes Tamara. Feltűnt ám mindenkinek, mennyire jól cseng e név. Dallamos, vidám, ugyan akkor komolyságot is tükröz. No, a leányzó idővel szerelmese lett a muzsikának, és bizony nem elégedett meg a zongora billentyűinek megismerésével, birtokba vételével, még éneke erejét is használni kezdte, hogy minél inkább körbe fogjanak, átöleljenek bennünket lelkének ágacskái. Hosszú útra indult Franciahonba, ahol híres mesterek segítségével csiszolódott tudása. Hazatérve magyar földre, elkezdte ontani magából, belülről fakadó, ékes melódiáit. Egyre több, és több helyen bukkant fel a szépnevű leányzó, a publikum pedig mindannyiszor hálásan csapta össze tenyerét előadásain.
A mese még korántsem ért véget. Koncertek, lemezek, sikerek. Itt tart most Tamara története. Bizton állíthatom, garantáltan szép folytatása lesz a story-nak, hiszen a Közönség szereti a fiatal hölgyet (ne "csak" leányzóként aposztrofáljam már), mert önzetlenül ad és ad; őszintén, tisztán.
"Zene, füleinknek"
Hát igen, mostanság valóban rengeteg helyen tűnik fel Mózes Tamara. Az egyik legnépszerűbb énekes-zongoristává lépett elő a hazai mezőnyben. Szem-, és fültanúja voltam magam is, milyen sok embert vonzanak koncertjei. Ezen alkalmakkor jobbnál jobb művészekkel lép színpadra. A teljesség igénye nélkül, néhány név partnerei közül: Gadó Gábor (gitár), Nagy János (zongora), Benkó Ákos (dob). Friss, üde vonulatot hozott a magyar jazz köreibe Tamara, amire -valljuk be- nagy szüksége van a stílusnak. Persze az egész világon, szinte minden muzsikus keresi az új, járatlan utakat. "Mission imposibble"? Egyrészt, igen. Mert lehet-e Miles Davis, vagy John Coltrane után még novumot alkotni...? Másik oldala a kérdésnek viszont, hogy szinte "erőszakosan", de mégis kutatni kell a "new way"-t, és ha csak pillanatok erejéig sikerül, már az is óriási teljesítmény.
Az ünnepi időszak egyik ezüstösen fénylő korongját, Mózes Tamara szolgáltatja, francia zenészekkel karöltve, az "Album of the Ear" című albuma kapcsán. A felvételen -természetesen- Tamara énekel és zongorázik, Florent Souchet gitározik, Anders Ulrich bőgőzik, Simon Bernier dobol, Nadia Feknous fuvolázik és piccolozik. Kereken tíz dal hangzik el, ezek -kivétel nélkül- Újházi János kompozíciói. Vannak köztük latinos és swinges lüktetésű, illetve balladisztikus, már-már az egyházi zene határait súroló darabok. Egy dologban megegyeznek a melódiák, kicsit sem követik a "megszokott" jazz standard-ek szabályait, harmóniaköreit. Ez első hallásra igen furcsa lehet, főleg azokak, akik "nem vetik meg" a mainstream irányzatot. Negatívumként nem tudom, és nem is akarom felróni Újházinak, de azért igen "fájdalmas" tud lenni, amikor egy swing számban olyan akkordok váltják egymást, amelyek -enyhén szólva- stílus idegenek. Na de, ez sem "hiba", hiszen Jerome Kern, Cole Porter, és a többi géniusz már megírták dalaikat, és miért kéne bárkinek Őket követni. Ráadásul, nem is lehet utolérni zsenijüket...
Eklektikus. Ez lehet pontos meghatározása az albumnak. Bevallom őszintén, tán jobban állnának Tamarának a filozofikus jellegű témák, mint például az "Alla Luna", vagy a "Choeur des ombres". A határozottabban "igazi" jazz felé hajló kompozíciókban esetlennek tartom éneklését, és zongora játékát. Már a téma megformálásai is megkérdőjelezhetőek, de az improvizációkban -elnézést!-, de nyomát sem vélem felfedezni annak a "time"-nak, és azoknak a motívumoknak, frazeológiának, melyek bármelyik vonulatához tartoznának a jazz muzsikának. Persze mondhatja -joggal- Tamara, hogy nem is akarja. OK, de akkor miért kell belefogni, egyértelműen olyan jellegű darabok interpretálásához, amelyek ritmikája egyértelműen kiált(!) a mainstream jegyek felvonultatásáért...?
Minden elismerésem a francia "kísérő" zenészeké. Alázattal, szeretettel, és komoly tudással felvértezve működnek együtt Tamarával. És akkor visszatérve a "főszereplőre"; Mózes Tamara új lemeze, az "Album of the Ear" minden bizonnyal az év egyik legérdekesebb anyaga. Skizofrén állapotba kerültem hallgatása, majd a cikk írása közben, mert bizonyos dalok esetében, minden porcikám tiltakozott ellene, hogy tovább pörögjön a CD, miközben éreztem; félre kell tennem "megszokott fülem", és nyitottan, pozitívan kell hozzá állnom Tamara világához.
Kedves Olvasók! Arra buzdítom Önöket is: legyenek "open"-ek, és helyezzék be lejátszójukba Mózes Tamara produktumát (persze előbb vásárolják meg), és próbálják a szépnevű leányzó szemüvegén keresztül látni az Univerzumot!
"Karcsi okosságai, Part 1"
Új sorozatot indítok a JazzMa.hu hasábjain, kedvenc, nagyra becsült zongoristám, Gáspár Karcsi aranyköpéseiből.
Kéretik nem komolyan venni a fenti mondatot, az alant következőt viszont "tök" komolyan gondolom: Minden jazz zene improvizáció, de nem minden improvizáció jazz!
Mózes Tamara: Album of the Ear (2014)
1. Alla Luna
2. Stop Sign
3. Nobody Loves Me
4. La Farfaletta
5. Interscience
6. Maintenant que Paris
7. Nonscience
8. I'm Going to Find Me a Way
9. Warm Me Up
10. Choeur des ombres (Orphée)
Mózes Tamara - ének, zongora
Florent Souchet - gitár
Andres Ulrich - bőgő
Simon Bernier - dob
Nadia Feknous - fuvola, piccolo
