Micheller Myrtill-Pintér Tibor Duó: Voice & Guitar 2011. november 06., Dr. Gregorits János
Évek óta nem élveztem úgy magyar gitáros játékát, mint most Pintér Tiborét. Ez az első mondandóm ezzel a kitűnő albummal kapcsolatban és ezzel körülbelül ki is terítettem a lapjaimat. De menjünk sorjában.
Az album a Micheller-Pintér duónak az Új Színházban 2010. október 19-én adott koncertjét rögzíti CD-n és DVD-n, mely utóbbi jóvoltából vizuálisan is megtapasztalhattam, hogy milyen jól fogadta a közönség a produkciót. Ez ugyanis entertainment volt a javából, jobbnál-jobb számokból álló műsorral. Dianne Reeves, Tuck & Patti, Ella Fitzgerald, Henri Salvador, Paul Desmond, Antonio Carlos Jobim, Nat Cole, Judy Garland, Stevie Wonder, Charles Trenet , Diana Krall repertoárjából választották ki az emblematikus dalokat. A duó interpretációja természetesen nem tagadta meg az eredeti előadókat, de nem is imitálta őket. A „Mr. Paganini” esetében például nem lett volna meglepetés, ha ez a Fitzgerald-féle tempóban, az ő kadenciáival hangzott volna el. Erről szó sem volt, eleve gyorsabban, más kiállásokkal és dupla-tempókkal fűszerezve játszották el, nagyon jól!
A koncerten minden szám karakterének megfelelő előadást kapott. Ebben a főszerepet Micheller Myrtill játszotta, aki éneklésével és szövegmondásával egyaránt otthonosan mozgott úgy az angolszász, mind a latin világban. Bár a zenészi teljesítmények értékelését – lehet, udvariatlan módon – nem vele kezdtem, mégis meg kell állapítanom, hogy a duó produkciójában énekesként ő viszi a prímet. Hangja, intonációja, ritmus- és stílusérzéke elsőrangú, ez teszi alkalmassá arra, hogy duóban ki tudjon állni, hiszen ebben a formációban pőrén áll az énekes a közönség elé: egy mégoly jó Gibson-gitár sem tud egymaga jótékony fátylat borítani esetleges gixerekre. (Amelyekről persze szó sem volt!)
És most folytatnám Pintér Tiborral. Korábbi recenzióimban többször is emlegettem Joe Pass-t, mint – szerintem – utolérhetetlen kísérőt. A Pass-i örökséget Pintér Tibor játéka méltóan képviselte. Ő is virtuóz módon tudja egyesíteni az akkord-játékot a walking bass-szel, amellett olyan a dinamikája, hogy bátran alkalmazhatja akár a legfinomabb pianissimo-kat, azok nála rendre érvényesülnek! Harmonizálása gazdag, egyszerűen jólesik hallgatni.
A duó vendéget is hívott a koncertre: Tátrai Tibort, aki két számban működött közre. Vele kétszemélyesre bővült a gitár-szekció és a zene jellege is megváltozott: a duó intim hangzását erőteljes blues-játékával harsányabbá és keményebbé tette. Jelenléte új színt adott a műsornak, és növelte a megérdemelt sikert. Mindent összegezve elmondhatom, hogy nagyszerű volt a koncert: egy énekhang és egy gitár elég volt ahhoz, hogy életre keljenek a dalok, zenészek tucatjai és wattok ezrei nélkül.
