Lénárd Béla: My World 2016. június 12., Horváth László
Béla Lénárd & His Friends – My World (Szerzői kiadás)
Dr. Lénárd Béla nem csak Cegléd városának gyermek betegeit segíti gyógyuláshoz az orvosi rendelőjében, hanem „szabadidejében” basszusgitáron játszik és billentyűzik is. Ennek az elköteleződésnek a legújabb eredménye a „My World” című lemez, amelyet hasonlóan zeneszerető, illetve zenész barátaival együtt készítettek el a közelmúltban. Az eredmény egy nagyon kellemes, igényes, jól kimunkált album, amelyre méltán lehet büszke a doktor úr, és mindenki, aki közreműködött benne.
A ceglédi kötődést tovább erősíti, és egyben érdekesség is, hogy a méltán híres Dobmúzeum alapítója és gyűjtője, Kármán Sándor üti a bőröket. Mellettük Perneczky Gábor tubán, Fülöp Attila klarinéton játszik, illetve Dr. Zonda Igor vendégszerepel gitáron a „Summer Breeze” c. dalban, László Attila pedig több számban is hozzátette saját, párját ritkító gitártudását. Így aztán ez a felállás volt adva, és a zenészek szépen hozták is, amit várunk tőlük.
A zene inkább a könnyedebb, populárisabb jazz felé tolódik, ugyanakkor a kompozíciók általában összetettebbek, és a hangszeres tudás, a szólók is felfelé húzzák. Örömzene a javából, így aztán bátran ajánlható mindenkinek, aki épp csak ismerkedik a műfajjal, szinte biztos, hogy nem fogja egy hallgatás után félretenni.
A hangzás nagyon jól el van találva, a harmóniák szépen épülnek egymásra a vidámabb és a lírai dalokban egyaránt. A billentyűk és a basszus jó alapot szolgáltatnak – az előbbit külön kiemelném, kellő alapossággal ki van dolgozva minden számban, mégis hagy teret saját magának és társainak is az improvizációra, akár csak egy-egy ütemen belüli futamokra is. Erre a stabil, mégis változatos alapra a gitár és a fúvósok viszonylag szabadon bontogathatják a szárnyaikat.
A lassabb, lágyabb dalok (mint pl. a „Márton”), és a tempósabb számok (mint a „Circle”) jól váltják egymást. Ugyanígy stílusban és hangulatban is mászkálnak egy kicsit ide-oda: a „Wurlitzer” vidámabb, míg a „For the Memory of My Friends” lassabb táncolásra készteti a hallgatót, és vannak egészen fülbemászó dallamok is. Egyszóval mindenből egy kevés, ami igazán érdekessé, változatossá, többször újra hallgathatóvá és élvezhetővé teszi az albumot.
Mivel maga a műfaj nem követeli meg a grandiózus szólókat, itt inkább a kompozíciók értékelendőek, az összhatás jobban érvényesül, mint az egyéni teljesítmények. Én mindkét „típust” szeretem, azt is, ha egy egyszerű alapra a szólista improvizációs készségével varázsol valamit, és azt is, ha a zenész, mint zeneszerző igyekszik alkotni, és olyan darabokat írni, amiket már önmagában is érdemes hallgatni. Nem mondanám, hogy teljes mértékben az utóbbi érvényesül itt, de azért inkább afelé tendál. De többek között ezért is szép műfaj a jazz, mert az igényes zenét és a magas szintű zenei tudást ilyen sokféleképpen öleli át, és nyitott teret enged az adott zenész(ek)nek az alkotásra, és a zene közös élvezetére.
Ezúton is gratulálok Lénárd Béla doktor úrnak, és a barátainak, akik részt vettek a lemez elkészítésében. Kifejezetten élvezetes, jól sikerült lemez, igényes munkát adtak ki a kezükből. A kedvenc számom talán a „For the Memory of My Friends”, a remek zongorajáték és a klarinét hangja miatt, de elég nehéz a választás, mert több nagyon jó dal is van a CD-n. Aki nem hiszi, járjon utána – nem fog csalódni…
