Lakatos Tóni (Tony Lakatos): To Meet Again 2017. február 20., Joe Fritz
Trio Midnight feat. Tony Lakatos + Szakcsi Lakatos Béla Solo - To Meet Again (Tom-Tom Records)
Érdekes lemez született a Tom-Tom Records jóvoltából, méghozzá újra egy eddig kiaknázatlan területről, miszerint hogyan is lehetne népszerű és magyar dallamokat átdolgozni jazz-verzióba. Ezúttal viszont nem a népzenei vonal, hanem egy magyar táncdalszerző műveivel kacérkodtak el a zenészek. Volt már a magyar jazzpiacon mindenféle Tribute, vagy Salute lemez, George Gershwin-nek, Ella Fitzgerald-nak stb, de ezúttal sikerült egy olyan dalszerzőt megtalálni, aki maga is részt vett a felvételek elkészültekor. Igazság szerint, már jó pár éve megjelent egy ilyen anyag, és ez a CD annak megemlékezése is egyben, de ez a korábbi anyag már nem forog közkézen. Most már leleplezem, kiről is van szó: Gábor S. Pál remekműveit dolgozta fel ezen a dupla CD-n egy quartet (Tony Lakatos és a Trio Midnight) és egy zongorista (Szakcsi Lakatos Béla).
A dupla CD érdekessége, hogy két teljesen különálló sessiont vonultat fel. Az első CD-n Tony Lakatos a Németországban elő szaxofonzseni játszik a Trio Midnight-tal. Meg kell említeni, hogy a trió zenészei, név szerint Oláh Kálmán zongorán, Egri János bőgőn és Balázs Elemér a doboknál, annyira régen zenélnek együtt, hogy esély sincs arra, hogy bárhol is felfedezzünk olyan hibákat, ami az összeszokatlanság miatt lenne felróható. Az egész lemezen együtt lélegzés van, kiváló kamara jazz. Tony Lakatos világszínvonalú zenész, és ezt mi sem mutatja jobban, minthogy egyik pillanatról a másikra hiteti el velünk, hogy egy budapesti bárból, azonnal átrepülünk New York bármelyik jazzklubjába. Szopránszaxofonozása már az első számban lehengerlően mutatja hangszerkezelésének tökéletességét, hallani-érezni, hogy a nagy szopránosok nyomdokain halad maga is, Steve Lacy, Ornette Coleman soundja után bátran leírhatjuk a Tony Lakatos szoprán soundot is. Tenorszaxofonon már más a helyzet, itt még jobban kinyílik az olló, ugyanis Stan Getz meleg bársonyossága ugyanúgy érezhető játékában, mint Coltrane mélyről jövő keménysége, kiválóan ötvözi minden számban a megfelelő érintést, mindemellett végig saját hangján mesél.
A trió hozza azt a kiváló szintet, amit megszokhattunk tőlük az évtizedek során. Biztosan állíthatjuk, hogy a Trio Midnight az egyik leginkább nemzetközi sztárok mellé rendelhető formáció a magyar jazz palettáján. Oláh Kálmán zongorázása valahol a korai Blue Note korszakot idézi ötvözve a Bill Evans Trio légzésével, Egri János bőgőjének fás hangja és lüktetése minden lábat elindít, aki hallgatja. Balázs Elemér sokoldalúságát pedig mi sem mutatja jobban, mint az a fajta kamaradobolás, amit itt hallhatunk tőle. Úgy van ott, hogy nem elnyomja a többieket, hanem jelen van, mindig mindenhol, kiszolgálva és mégis egyenlő partnerként a többiek mellett. Az ütőhangszeres Zsoldos Béla is kitűnő hangszínekkel csatlakozik néhány számban.
A dalok sorozatából kiemelném a "Kicsi, gyere velem" című Cserháti Zsuzsa által népszerűsített dalt, melyben Bach fugisztikus rendszerére fűzik fel a témát. Lakatos a régi időkben szaxofonozott Cserháti lemezein, tehát az összefüggés ennél a számnál adhat nemi támpontot.
A 12 dal végig Gábor S. Pál legnagyobb slágereit szedi egy csokorba, szép színekkel ötvözve, kimunkált játék, végiggondolt hangszerelések, nagyívű szólók, remek hang! A csapat ügyesen lavíroz az emészthetőség határán mozgó modernség és a letisztult dallamos jazz határain belül. Nincs újraértelmezve a zene, csak ki van használva minden értéke.
A CD második darabján egy teljesen más "történet" íródott. Itt Szakcsi Lakatos Béla boncolgatja szólóban a Gábor S. dalokat. Mit lehet írni egy élő legendáról? Le kell ülni és meg kell hallgatni, hogy egy ilyen klasszis, mint Szakcsi, mit és hogyan szed ki a néhol legegyszerűbb dallamokból. Minden szám egy remekmű, zongora-concerto. Talán a legjobb mutatója ennek, hogy a "Kicsi, gyere velem" a quartet lemezen három és fél perc, addig Szakcsi kezei közt hét és fél percig épül. Ez persze nem azt jelenti, hogy jobb, vagy mélyebb zeneileg, mint a quartet, hanem azt, hogy egy szólista egyedül sokkal nagyobb szabadsággal nyúlhat hozza egy adott műhöz, hiszen nem az együttjáték az előadás elsődleges szempontja, hanem maga a mű. Szakcsi zseniális. Minden dalt szétszed, összerak, majd megint szétszed és újraértelmez. Közben hallunk, mélységeket, kellemes lüktetésű jazz frazírozást, és magasszintű zongorázást. Engem Oscar Peterson MPS korszakaiban készült szólólemezeire emlékeztetett ez a CD. Hangulatában érezni, hogy a művész egybeforrt a zongorával és szabadon használhatta saját ötleteit.
A „To Meet Again” egy igen gondosan összeválogatott dupla CD, Gábor S. Pál eddig inkább táncdalénekesektől hallott műveiből. Vastag füzetéből pedig minden információt megkaphatunk, akár angol nyelven is. Igazi nemzetközi produkció.
