Kozma Orsi Quartet: Soulprints 2014. július 06., Szőke Szandra

Kozma Orsi Quartet – Soulprints (Tom-Tom Records)

A Kozma Orsi Quartettől 2007-es megalakulása óta mindig igényes, fülbemászó, szép hangzásvilágú jazzt hallhattunk. Legújabb, „Soulprints” című lemezük a harmadik a stúdióalbumok sorában, és pont, ahogyan az egy hét éve fennálló, összeszokott zenekar esetében várható, mostani dalaik is érett, egyedi hangzásvilágot mutatnak. Mondhatjuk tehát, hogy a Soulprints az előző két lemez – „Hide and Seek” (2008), „Embrace” (2010) - méltó folytatása:  egy friss zeneiségű, tartalmas mondanivalójú, mozgalmas lemez született.

Az album zeneszerzői (egy dal kivételével) ezúttal is Cseke Gábor és Hárs Viktor (aki a jó ízzel megírt, karakteres dalszövegek szerzője is). Izgalmas hallgatni, hogy bár mindkét zeneszerző nagyon egyedi stílussal bír, dalaik mégis kiegészítik egymást, s egymás mellett egységes képet alkotnak. Az album Cseke Gábor műveivel nyit  – színes, árnyalt, dinamikus, kifejező tónusú dalok ezek –, míg az album második felére Hárs-szerzemények kerültek, melyek nyugodtabb, levegősebb, derűsebb hangot ütnek meg. Ebben az instrumentális színkavalkádban hangzik fel Kozma Orsi tiszta, finom hangja, mely a mozgalmas zenei alapok fölött nyugalmat, biztonságot áraszt. Az énekesnő a sok helyütt kifejezetten bonyolult énektémákat irigylésre méltó könnyedséggel és pontossággal énekli. A doboknál ezúttal is Pusztai Csabát hallhatjuk, aki a lemezen mindvégig alázatosan, de izgalmasan kísér, gyakran ki-kikacsintva, s játéka meghatározó és abszolút sajátja a Quartetnek. A lemezen közreműködik továbbá a Tilia vonósnégyes, akik szép, ízléses vonós-hangszereléseknek adnak hangot, és tovább árnyalják a dalokat.

Az album egyik legerősebb trackje a „Getaway Pass” című  Cseke-Hárs-szerzemény, mely a lemez nyitódala is. Ötletes választás egy album elindítására, hiszen rögvest „útlevelet” ajánl fel a hallgatónak a Quartet zenei világába. A zene itt dinamikusan építkezik; a dal kísérteties hangulatú, drámai, fülbemászó énektémával és sejtelmes dalszöveggel bír, mely idillinek hat, holott voltaképp keserű („Getaway pass... to an evil land”). Ez a fajta kétértelműség a lemez legtöbb dalára érvényes: itt semmi sem fekete-fehér, itt a boldogság sosem teljesen felhőtlen, a szomorúság sosem csitíthatatlan.

A lemez másik meghatározó dala számomra a „Peace Comes Near” címet viselő Hárs Viktor-szerzemény. A dal szövege képekben mesél („My dear is riding through screams of the wood, It’s tales are soft yet hard like a shell”), s a szöveg különös hangulatát szépen követi le maga a dal is. Képek cikáznak a hallgató szeme előtt. Az idilli, tündéri, mégis baljós hangulatot a zene is gyönyörűen leköveti, zuhatagszerű zongorameneteket hallunk, légies, harmonikus zenét, melyben az énekesnő hangja is belesimul ebbe az álomszerű, elvarázsolt világba.

A „Soulprints” lemez dalai tükrözik a címet, „lélek-lenyomatok”, hangulat-patchworkök, melyek a zenekar történetének egy fontos állomását vetítik előre. A dalok egy-egy külön világot rejtenek, s minden újrahallgatáskor találni benne egy-egy új, izgalmas részletet. Jóízű, változatos, értékes lemez – ez a verdikt!