Koós-Hutás Áron: Experimental Trumpet Project 2015. november 16., Barcsik Anna

Koós-Hutás Áron – Experimental Trumpet Project (Szerzői kiadás)

Koós-Hutás Áron az album címadásakor megfogalmazta, mi az, ami a korongon hallható munkásságát leginkább tükrözi: a kísérletezés. A  trombita játék ötvözése a kozmikus hangszínekkel ellátott elektronikai zenével, aminek eredménye: mély érzéseket és hangulatokat kiváltó, különleges kissé pszichedelikus hangzás..
Koós-Hutás Áron és az E.T. Project munkáját a 2015-ös Jazzy Dalversenyen hallottam élőben. Ahol a trombitás a legjobb szólistának járó díjat nyerte el. Ezúton is gratulálok neki. És ami hatalmas dicsőség, a november 2-án Magyarországon járt világhírű jazz-szaxofonos, Kenny Garrett előzenekaraként mutathatta be debütáló lemezét a banda. – Kezdésnek nem rossz..
A zenekart a szakma kiváló muzsikusaiból válogatta össze. Szerzőtársa, s a zenekar billentyűse, Milosevits Mirkó Milán, a sajátos hangzást adó EWI-n  Zana Zoltán játszik, a basszusgitárnál Kolta Gergely, a doboknál és ütőhangszereknél Oláh Gábor, a vokális, rap-vonalat pedig Zeek viszi. Énekhangjával közreműködik a fantasztikus Sena is. És persze Farkas Olga, az űrlény hangon és angol nyelven beszélő narrátor, aki egy univerzális filozófián alapuló történet szerint kapcsolja össze a számok tartalmát. Aminek hallgatása közben nyomasztó érzéseim támadtak.
Számomra egyes számok „foltokban” a ’70-es évek hangzását idézik. (Pl. Miles Davis fúziós korszaka.) (De azért lássuk be, hogy Chick Corea és Herbie Habcock sem múlt el nyomtalanul Áron és Mirkó tudatából! - A szerk.) Ezek a részek álltak hozzám legközelebb, így álltunk kettesben jó messze a többi blokktól.
Talán a vegyes hallgatóság számára a legbefogadhatóbb szám a „Milk & Honey”. Ez a track tetszett legjobban az albumról, nem csak Sena iránti elfogultságom miatt, de (én, mint laikus zenekedvelő, aki újabban lemezekről írok véleményt…) jobban szeretem az ének centrikus nótákat. És az ilyen „funkys lüktetésű”,  jó vokálokkal ellátott zene az, ami ízlésvilágomnak legmegfelelőbb. Visszatérve, nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy a ghánai énekesnő is közreműködik a CD-n. Elképesztő energiája, egyedülálló hangja, jóízű éneklése és erős egyénisége miatt tartom Magyarország egyik legjobb énekesnőjének (ha nem is a jazz, inkább az r’n’b’ műfajában). (Nekem meg a befejező opusz, a "Singularity" tetszett a legjobban, mert az illik karakterében az E.T. Project-hez! - A szerk.)
A modern szordinós trombitahangzás ellensúlyozza a Moog és az EWI morózus, baljós soundját. Koós-Hutás Áron nem hiába kapta meg a legjobb szólista díjat, ezen a hangszeren véleményem szerint is ő az ország egyik legjobbja.
A borító grafikája, nagyon aprólékos és igényes munka. Sejteti, az érdeklődővel, mire számíthat vásárlás után. Feltűnnek rajta a trombita, az univerzum, és a gépek szimbólumai. Ízléses.
Összességében egy érdekes anyag található az albumon. Néhol azt éreztem, kicsit előre keverték a vokális részeket, gondolom a dominancia végett, de szerintem ennek a fajta rétegzenének jobbat tesz, ha egységes hangzást kelt.
Azoknak az olvasóknak ajánlom, akik kedvelik az elvontabb elektronikus fúziós zenét.