JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. november 25.
Jazz(Nagy)kanizsa 20242024. november 11.

Lemezpolc kritika:
Kéknyúl Trió - Nahát babám

Kéknyúl Trió: Nahát babám 2011. július 06., Dr. Gregorits János

keknyul.jpg

Ennek a lemeznek a megjelenésével tulajdonképpen meg is kezdhetjük a Hammond nevű intézmény időszámítását Magyarországon. Jó néhány évtizeddel később, mint kellett volna, dehát nem ez az egyetlen dolog, amire az elmúlt fél évszázadban (hiába) vártunk. Igaz, fellépett itt annakidején egy Rhoda Scott nevű csinos hölgy, aki ezen a hangszeren játszott, de olyan felvizezett stílusban, amit még csak viszonyítani sem lehetett a hangszer igazi nagy varázslóihoz. (Mint ahogy a Bambit sem a frissen facsart narancsléhez.) Tehát sok időt vesztettünk, de most, ha későn is, a Hammond-orgona Premecz Mátyás személyében emberére talált Magyarországon. Olyan kiforrott stílussal szánkázik a billentyűkön, hogy meggyőződéssel merem állítani: már ma komoly kihívója lehet az óberliga számos tagjának. Ha az európai mezőnyt tekintem, akkor sem Barbara Dennerlein-től, sem Eddy Louiss-tól nincs mit tartania. Premecz partnerei a „Kéknyúl”-ban valamennyien kitűnő muzsikusok: Jász András (altszaxofon), Zádor Tamás (gitár), Badics Márk (dob), Ávéd János (tenorszaxofon) és Bognár Attila (pozán). Közülük Ávéd szaxofon-improvizációi fogtak meg leginkább, de nem szeretnék igazságtalan lenni: valamennyien élvezetes és stílustiszta produkcióval szolgáltak. Az album darabjai közül Premecz Mátyás négy számot, Reuben Wilson és Jász András pedig egyet-egyet írt, további három,  - köztük a „Nahát babám” - Jász és Premecz közös szerzeménye. A darabok mindegyikéről ugyanazt mondhatom, mint a zenészekről: élvezetesek, változatosak és stílustiszták voltak.  Nekem Reuben Wilson „Ronnie’s Bonnie”- ja  mellett Premecz Mátyás „Könnyű Blues”-a volt a kedvencem. Mindegyik számban nagyszerűen jutott érvényre a Hammond áradó sound-ja és a blues mágikus ereje. A Wilson-számot hallgatva (jó érzékkel a legelejére tették!) még a néhai Otis Redding-et is el tudtam volna képzelni a band előtt, olyan autentikus volt a megszólalásuk. Ami igaz, az igaz: a „Nahát babám”–mal Premecz Mátyás és a „Kéknyúl” mostantól kikerülhetetlenné tette magát  zenei életünkben.


Vissza a lemezhez