Kéknyúl Hammond Band: Crowded Universe 2016. március 23., Barcsik Anna
Kéknyúl - Crowded Universe (Magánkiadás)
Örültem, mikor megtudtam, a Kéknyúl Band 2015. december 4-én megjelent harmadik lemezéről kell írnom. Hiszen Magyarország legszínvonalasabb zenekarai között tartom számon az egyedülálló, improvizatív soul-funk-blues együttest.
A „Crowded Universe” köszönőviszonyban sem áll a jazz-zel, inkább igényes popfunkynak nevezném.
Bár a korong címe jelezte, mire számítsak, mégis nagy meglepetés volt a hallott anyag. Mikor először végigpörgött, nem tudtam hová tenni, aztán meghallgattam újra… és újra… végül megszerettem ezt a változatos kavalkádot, ami tele van popos, rockba hajló, slágerjellegű dallal, funky-s, soul-os bulizós zenével, de mély pszichedelikus hangulatba is elrepítenek olykor. Olyan érzés volt, mint mikor nem tudom eldönteni, milyen stílusú zenét is hallgatnék szívesen, ezért véletlenszerű lejátszásra állítom a zenelejátszóm. Szóval mintha nem egy albumot, sőt nem is egy zenekart hallgatnék, de mégis egységes. Az amerikai, Magyarországon élő, alkotó énekes Andrew Hefler kaméleonként változtatja hangszínét stílustól függően. Hasonlóságot véltem felfedezni rengeteg ismert énekes hangjával: pl. James Brown, Steven Tyler, David Bowie, Adam Levine (stb…) Profi és jó ízzel nyúl mindenhez. Ez valószínűleg színészi vénájának is köszönhető. Hazánkban ő az improvizációs színház egyik fő meghonosítója, ez a zene iránti hozzáállásában is jól érezhető, ami számomra nagyon pozitív.
A borító ízlésesen kifejezi a színes, pszichedelikus tartalmat.
„Zsúfolt univerzum”, avagy táguló univerzum és zsúfolt album. Benyomásom, hogy az alkotók mindent, amit szeretnek, jónak találnak egy albumra sűrítettek. Elrugaszkodva az eddig megszokottaktól, sokkal szélesebb zenei spektrumon átívelő, sokszínűbb anyagot alkotva, mind a zene, mind a hangszerelés szempontjából.
Újdonság, hogy basszusgitár is hallható az albumon, melyen Bata István nyújt kiváló teljesítményt, megalapozva a hangzásvilágot. A Hammond orgona (Premecz Mátyás) kiemelt szerepe megmarad ugyan, de nincs mindig jelen.
A fúvósszekciót, ami elengedhetetlen a ’70-’80-as évek soul-funk hangulatához, Puskás Csaba (trombita), Jász András (altszaxofon) és Bognár Attila (harsona) alkotja. Gitáron Csókás Zsolt, doboknál pedig Badics Márk.
Vokalistaként közreműködik Jónás Vera és Declan Hannigan. Változás még az előzőekhez képest, hogy Premecz Mátyás felügyelete mellett, Ligeti György zeneszerző, zenei rendezőként, producerként fogta össze a munkát. Határozottan érezhető, hogy rengeteg gondolat, munka áll a háttérben és, hogy a 2008-ban alakult zenekar albumról albumra változik, fejlődik.
Ajánlom a lemezt mindenkinek, aki szereti az igényes zenét, a funky-t, a változatosságot! Akik pedig buliznának egy jót, mindenképp látogassanak el a koncertekre!
Erre többek között lehetőség nyílik (reklám): Székesfehérváron az Alba Regia Jazz Fest-en, 2016. augusztus 11-én 20:00 órakor. Az énekes ugyan itt nem működik közre, de a korábbi albumok instrumentális jazzes-funkos, izgalmas hangulatára lehet számítani, sok Hammond orgonálással!
