Juhász Gábor: Making a Change 2014. március 02., Éles Gábor
Juhász Gábor Trió – Making a Change (Fonó)
Maloschik Róbert felkérésének engedve vállaltam a Juhász Gábor Trió közelmúltban megjelent lemezének méltatását, kritikáját.
Ez a feladat megtisztelő számomra. Juhász Gábort régóta ismerem. Első alkalommal egy belvárosi kávéház falai közt hallottam gitározni egy alkalmi trióban, akkor jazz-standardeket játszott. Aztán hosszú ideig nem találkoztam vele. Majd kollégám, s tanárom lett egy személyben. Történt ez a Postás Zeneiskolában, valamikor a kétezres évek elején. Ott egy évet tanulhattam nála.
Juhász Gábor Triójának lemezborítója a kezemben és két kiváló művész társaságában áll a gitáros a fotón: Szalai Péter ütőssel és Lukács Miklós cimbalmossal.
Csinálni egy Coltrane lemezt egy ilyen felállásban, igen izgalmas vállalkozás. John Coltrane „Love Supreme” 1965-ös lemezének darabjait hallhatjuk a Juhász Gábor Trió átdolgozásában, ráérzésével, tisztelegve a nagy jazz szaxofonos előtt, egy időben vállalva az újragondolás lehetőségét. A négy Coltrane kompozíciót három Juhász Gábor szerzemény követi a lemezen, ami kapcsolatot épít Coltrane és Juhász zenéje között. A lemezen végül egy Debussy darabot hallhatunk Lukács Miklós zeneszerzői érintésével. A lemezről még azt is jó tudni, hogy a felvételek élő felvételek. Ez a Trió magas szakmai felkészültségéről tanúskodik. Mivel Coltrane kvartettben vette fel a híres lemezét, ezért ez esetben a funkciók elosztása és a zenei beszélgetés stílusa is újragondolást igényel. Itt a Trió ezt remekül oldja meg, szép kapcsolat alakul a gitár és a cimbalom együttjátékában. A ritmushangszer finoman, lüktetve a zenei folyamatokban részt véve azt alakítva, kisegítve játszik, jelenléte mégis markáns marad. Mindhárom muzsikus tanúságot tesz a hangszeres virtuozitásról, de ennek birtoklása nem uralkodik a zenén. Lényegre, atmoszférára törekedve játszanak, tisztelettel nyúlnak Coltrane muzsikájához.
Juhász Gábor gitárjátéka, egy érthetően, tagoltan, beszélő jazz nyelv, mély zenei szívvel, telis tele zeneszeretettel, zenélésszeretettel, kiemelkedő hangszeres képességgel, puritán, lényeget megfogó, tiszta elektromos gitárhanggal. Lukács Miklós cimbalomjátéka, magával ragadó, teljesen egyedi, zenei funkcióját tekintve igen sokrétű, a beszélt zenei nyelv igen elmélyült, tiszta és igen tájékozott! Szalai Péter a keleti muzsika ritmikai világában járatos, magabiztos ütős, aki játékával meri alakítani ezt a lemezt, s mer hatással lenni a két másik művész játékára, nem kiszolgáló ütős, hanem felelősen résztvevő kommunikálni akaró ritmust ad. A dalokról részletesen nem írok, mert ezek a festett zenei színek nagyon érettek, s mélységesek, hallgatásra és elmélyülésre méltóak, s a művészek játékát nem az általánosság tehetetlenségével írtam körül, hiszen korunk legjobb magyar jazzmuzsikusai játszanak a lemezen.
A lemezborító nagyon puritán és fegyelmezett, nekem egy kicsit túlságosan is. A belső oldalakon Coltrane útkereső, küzdelmes zsoltárát olvashatjuk, ez nagyon jó. Juhász Gábort ismerve, sejtem, hogy fontosnak tartotta ennek megjelenését is.
Örülök ennek a lemeznek, s büszkén hallgatom. Jó, hogy ma, itt van létjogosultsága egy ilyen muzsikának. Sok sikert kívánva a kiváló zenészeknek.
