Gyémánt Bálint: Vortex of Silence 2024. február 01., Szili Róbert

Gyémánt Bálint Trio - Vortex of Silence (Jazzhaus Records)

Megjelent Gyémánt Bálint legújabb szólólemeze a Vortex Of Silence. A megjelenéssel és a nemzetközi vonatkozásokkal kapcsolatban már olvasható egy korábbi cikk ehelyütt, ezért én most inkább magáról a zenéről illetve szerzőjéről ejtenék pár szót.

Az 1983-ban született gitáros, egyetemi tanár hazánk kimagasló művészei közé tartozik. Magas képzettsége, stílusokon, játéktechnikákon átívelő tudása komoly hallgatni valót ígér, és nem is okoz csalódást. Aprólékosan kidolgozott, érett produktum ez. A zeneszámok nem egyszerre születtek, hanem évek termékei, melyek most egységes albummá kapcsolódtak össze. Talán nem túlzok, ha azt mondom, nem egyszerűen zenét hallunk, hanem egy különleges világban találjuk magunkat. Már a cím is feszültséget hordoz: a csend örvénylése. A kontrasztot szinte végig felfedezhetjük a kompozíciókban. Tapasztalatom szerint a zenéket nem egyformán hallgatják az emberek. Más részletekre figyelünk mi zenészek, mint az átlag hallgatók, és jelen esetben ez különösen igaz, hiszen most gitáros hallgat gitárost. A gitár sound mindenhol nagyon szép, és a bőségesen alkalmazott effektekkel, a legato játékkal, a hangok összecsengetésével jellegzetes, és egységes az egész albumon.

Már az első, „Pyramidion” című dalban megjelenik a szintetizátorszerű gitárhang, illetve az akkordokat kitartva szőnyegként megjelenő alap. A dobokon Szabó Dániel Ferenc feszes, nagy tempót hoz, ráadásul más metrumban, mint a basszust játszó Bartók Vince. Mintha idősíkok találkoznának. A hangzás Pat Metheny-re emlékeztet.

A „Waltz for Mr. Diamond” viszont inkább John Scofield hatását mutatja szép akkor-dallamos kezdéssel, overdrive-os legato szólóval, amely a balladisztikus világból fokozatosan egy már-már agresszív hangzás felé ível egészen fel.

A „Storm Is Aproaching” kicsit kakukktojás, de Bálint végtelen szabadságának a jelképe is lehet, hiszen nem egy klasszikus kompozíció, inkább egy hangkép, játék, kísérletezés a hangokkal, effektekkel.

A stílus palettát azután alaposan kiszélesíti a keményebb rock hangzás irányába a „Dunning Krueger Effect”, amelyben virtuóz, egekig emelkedő gitár, majd dob szóló tornáztatja a füleket. Mintha egy modern Jimi Hendrix lépne közénk.

Kellemesen pihentetően szólal meg utána akusztikus gitáron a „Finding the Way Back”. Puha basszus, a dobon filc verők. Igazából nincs kifejezett téma, szépen bontott akkordok sorát halljuk a pluszban feljátszott „szőnyeg” felett.

A „Flint” kicsit megint másik világba kalauzol minket. A téma egy bűnügyi film zenéje is lehetne. Finom percussion jellegű a dob, ritmusok kavalkádja álló harmóniára, dinamikus mozgalmas basszussal. A gitározásba most Scofield, vagy Abercrombie mellett Szabó Gábort is belehallom időnként.

A következő darab kivételesen egy népdal feldolgozás, amely a „Tavaszi szél” egy erősen újragondolt interpretációja. Itt az akusztikus gitár és a lemezre egyébként is jellemző már-már elektronikus zenei alap találkozik. Köztük itt is végig örvénylik elektromos gitáron, az effekttel előállított és a távolban szétfoszló harmónia felhő.

Ha már az elektronikus zenét említettem, a „Dancing Dragon”-nál ez egészen kézzelfogható. Egy jazz-el megfűszerezett drum and bass darab kerekedik ki itt. A szólóban a gitárhang már nem is gitár, inkább orgonára emlékeztet, az oktaverrel hozzáadott felharmonikusuk által. A hangszer megszólalása egyébként nagyon inspiráló tud lenni a gitáros számára. Egy új hangszín, esetleg megváltozott hangindítás új dallamokat, gondolatokat képes előhozni.

Végére maradt a címadó darab. Én először ezt ismertem a lemezről, hiszen korábban néhány számról már videó is készült. Már akkor is nagyon megfogott ez a meditatív, éteri hangzású kompozíció. Az egész teret betölti a katedrális méretű reverb, melyben szépen megtalálja helyét az akkordfogásokból kibontakozó téma. A dob „menetel” puha hangon, a basszus hosszú hangokkal támasztja alá a kompozíciót, sőt még egy szólóval is gazdagítja azt.

Összegezve, egy nagyon igényes, egyedi albummal lett gazdagabb a zenei világ, és nyilván nem véletlen, hogy ezzel a trió bekerült a németországi Jazzahead24 jazz showcase előadói közé. Gyémánt Bálintnak és triójának további sikereket, a hallgatóknak pedig kellemes zenehallgatást kívánok!