Grencsó Open Collective: Derengés 2015. augusztus 04., Dr. Nagy Sándor

Grencsó Open Collective - Derengés/Dawn Compositions by György Szabados (Hunnia Records)

Nagyon szép kiadású, két hete megjelent dupla CD-ről írhatok – igazán megtiszteltetés. (Különösen, hogy a borítón a szerző egykori zenésztársai, Ráduly Mihály és Anthony Braxton gondolatai olvashatóak.)

Minden idők egyik legnagyobb magyar jazz-zenésze, a négy éve elhunyt Szabados György kompozíciói "derengenek fel" a múltból az idén áprilisban készült felvételek segítségével. Grencsó István évek óta készült Szabados zenei- és szellemi örökségének "kézzel fogható" gondozására. Úgy érezte, most állt össze az a zenekar, akikkel "hozzá tudnak nyúlni" a nagy előd és zenésztárs darabjaihoz.

Szabados György (1939. 07. 13. Budapest - 2011. 06. 10. Nagymaros) Liszt- és Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész méltatása nem ezen írás feladata. Személyes megjegyzés: kolléga volt - 1963-ban orvosi diplomát szerzett, amely a "nehéz években" biztos hátteret jelentett. Magyarországon először játszott free jazzt a hatvanas évek elején szólóban vagy zenekarával; sokáig "falakba" ütközött - csak 1980 után kezdték elismerni.
Lemezei gyűjteményem féltve őrzött darabjai; az 1991-ben megjelent "Homoki zene" borító-szövegéből idézném a Mester ékes gondolatait: "...meglátogattak minket az istenek, s mi egy különös révült nyugalomban, engedelmesen fogadtuk őket... a lélek hű tapintatossága kellett: a legotthonosabb nyíltszívűség és a hangok pontos, de szabad birtoklása... Azonosulás és játék, sors és emlékezet, az égi-földi közellét álmodozása..."

Grencsó István (szoprán- és tenorszaxofon, basszusklarinét, furulya) 30 évvel ezelőtt alapította a Kollektívát, amely azóta több változáson ment keresztül; jelenlegi társai: Benkő Róbert (bőgő), Pozsár Máté (zongora) és Miklós Szilveszter (dob, ütőhangszerek).

A "nyitott" zenéhez (ezen a lemezen) Mezei Szilárd (brácsa 1. 2. 3. 6.), Meggyes Ádám (trombita, furulya 3. 6.), Fazekas Ábel (klarinét, furulya 6.) és Kováts Gergő (baritonszaxofon, furulya 6.) társul.

Az "Open Collective" lényege éppen az, hogy a változó társakkal mindig új, szabad zenét lehet játszani. Ez a "szabadosi útmutatás" méltó követése. (Talán nem is idézőjelbe kellene tenni, hanem inkább csupa NAGY betűvel írni!)

1. Az esküvő (Eredeti felvétel: Szabados Quartet; Hungaroton, 1974 LP - Kathy Horváth Lajos - hegedű, Vajda Sándor – bőgő, Kőszegi Imre - dob)
A kompozíciót Fejes László díjnyertes (1961 - World Press Photo) fényképe ihlette, amely az akkori lemezborítón is szerepelt volna, ha a politikai hatalom engedi... (A 2002-ben újra kiadott CD-borítón már ez a kép látható.) A következő szöveg viszont megjelenhetett rajta: "Ez a muzsika Bartók és Kodály szelleméhez kötődik, ám elevenen és eredeti ízzel illeszkedik abba az áramkörbe, amit Coltrane, Shepp, Taylor vagy Jarrett fémjelez..."
A bevezető bőgőszóló - ahogy a régi felvételen is - "csendes" feszültséget kelt: az esküvő egy életre szóló esemény. Pozsár Máté "belépése" zseniális; aztán jön Grencsó és Mezei - "tétova" dallam-töredékek: mintha némi bizonytalanság merülne fel. Akarjuk mi ezt? A zongoraszólót Miklós Szilveszter és Benkő Róbert gyönyörűen kíséri - majd a vidám, "táncos átvezetésből" Mezei Szilárd nem mindennapi brácsaszólója bontakozik ki. Aztán Grencsó szopránszaxofon-szólója tovább építi a művet – közben eszembe jut, hogy a szerző biztosan őrülne, ha hallaná (ezt a változatot). A több mint 21 perces számon végig vonul a szertartással és a "körítéssel" járó minden "gyűrődés", küzdelem a "kettősséggel": magabiztos erő és eltitkolt szorongás - felszabadult öröm és felszínes szomorúság. De: nekünk nem kell semmit eldöntenünk, a jövő majd megmutatja...

2. Fohász (Eredeti felvétel: Szabados: Boldogasszony földje/Harangok; BMC, 2008 szóló CD)
Drámai hangvétel, csodálatos összhang, gyönyörű hangszerelés az alapvetően szóló zongora-darabra. Térdelő, fohászkodó emberek, akik soha nem veszítik el a reményt, hogy könyörgésük egyszer majd meghallgattatik - ha nem is most, azonnal, de talán később, valamikor...

3. Adyton (Eredeti felvétel: Szabados: Adyton; Krém, 1983 LP - Vajda Sándor – bőgő, Faragó „Kázmér” Antal - dob, ütőhangszerek,

Lakatos Antal, Dresch Mihály – szaxofon, Fekete István – trombita, Körmendy Ferenc - brácsa)

A görög eredetű szó jelentése: legbelső szentély - az a hely, ahol mélységes misztérium játszódik le. (Annak idején - úgy vélem - a szerző a nagy magyar költőre is gondolt a cím választásakor.)
Borongós zongora hangokkal indul a mostani felvétel; aztán az alap quartet-hez csatlakozik a trombita ("szabadon", remek szólóval) és a brácsa (elképesztően virtuóz, egyéni hangvételű improvizációval). Némi "megnyugvás" után újra Pozsár a főszereplő: gyönyörű, zongorán játszott dallam "hozza vissza" a zenekart - Szabados művészetének egyik legszebb darabját hallhatjuk. A záró percek zongora- és tenorszaxofon-szólója igazi, hamisítatlan free. A "szellemidézés" sikerült - az utódok (szerény véleményem szerint) eljutottak arra a szintre, ahol már csak kevesen vannak...

4. Ajánlás asszonyainknak (Eredeti felvétel: Szabraxtondos; Krém, 1985 LP - Anthony Braxton - klarinét, altszaxofon)
Ez a kompozíció is egy csodálatos duó (basszusklarinét - zongora) – amint az a "régi" felvételen is hallható. Nem egészen négy perc "álom" - kár, hogy nem több...

5. Halott-táncoltatás (Eredeti felvétel: Szabraxtondos; Krém, 1985 LP - Anthony Braxton - klarinét, altszaxofon)

Morbid cím, ismét dráma - és, persze, marad a rendkívül magas színvonal. A leghosszabb szám, Grencsó és Pozsár a két főszereplő. A kezdeti lendület után a középrészben melankólia, álmodozó révedezés dominál – hogy aztán újra a "húrok közé csapjanak" - a záró szakaszban megint tombol a free. Összetett darab, komoly mondanivalóval, bonyolult felépítéssel. Mégis érthető - sőt: szerethető.

6. Regölés ("Hivatalosan" nem jelent meg; a "Jazz Karácsony" keretén belül, 1985. december 26-án, a Kassák Klubban volt az ősbemutató.)

A harminc évvel ezelőtti előadáson a Magyar Királyi Udvari Zenekarban (MAKUZ) - többek között - Benkő Róbert bőgőzött és Grencsó István játszott altszaxofonon.
Itt, most, könnyed, dallamos bevezetés - mindenki a "színen": a teljes "csapat" játszik. Az egyik legnagyobb múltú magyar népszokásról van szó: szerencsekívánó köszöntés. Ennek megfelelő a darab hangulata is: játékos, "éneklős" és egy kissé misztikus. Szép zárószám a nagyszerű CD-n.

Véleményem szerint szenzációs lemez született! Nem tudom, eljut-e a kiadvány külföldre, és, ha igen, milyen "visszhangja" lesz? Évtizedek óta jazzkedvelő vagyok; több mint tíz éve "foglalkozom" mélyebben a szabad zenével (free jazz - ahogy tetszik), volt szerencsém (többször is) élőben látni-hallani a műfaj nagyjait (- legalább is egy részüket biztosan). Ezen a dupla CD-n a legmagasabb szint "szólal meg"! Mind a nyolc muzsikus tudása legjavát adja (nincs értelme egyénileg méltatni Őket): a "fő- és mellékszereplők" is. A magam részéről csak gratulálni tudok - remélem, lesz folytatás!