Gereben Zita: Our Places 2013. július 16., Zelencsuk Gréta

Lemezkritika. De ki vagyok én ahhoz, hogy egy ilyen formációról, mint a Gereben Zita Quintet kritikát írjak? Nevezzük inkább véleményezésnek egy zenekedvelő, műértő, „szintén zenész” tollából!

Nem szeretem a zenében az éles műfaji elhatárolásokat, szerintem nem csak fekete és fehér létezik. Sokkal izgalmasabb egy kép is, ha játszunk a színekkel. Az „Our Places” lemez épp ezért gyorsan a szívembe lopta magát stílusbéli sokszínűségével.

Nem titok, hogy Zitát nem most ismertem meg, az első szál egészen a Magyar Rádió Gyermekkórusának iskolapadjáig vezet vissza, ahová egy osztállyal Zitáék alatt jártam. Ott még szoprán volt! Egyedi hangszíne már akkor szólók énekeltetésére ösztönözte a kórusvezetőket, visszafogott személyisége miatt pedig mindig csapattag maradt.

Évekkel később tudtam csak meg, hogy a zenei pályát nem hagyta el, sőt mi több, a jazz mellett tette le a voksát. Zita adottságaival ez a legjobb választásnak bizonyult. Szerencsére a zsák megtalálta a foltjait olyan nagyszerű zenészek személyében, mint Horváth „Tojás” Gábor (zongora), Gyémánt Bálint (gitár), Eged Márton (basszusgitár) és Gálfi Attila (dob). Első közös lemezük jazz anyagát a második albumon populárisabb műfajok bevezetésével spékelték meg, megőrizve a jazzes hangzást.

Egy élvezetes koncertanyagnak megfelelően kerültek fel a dalok az albumra, ami így otthoni előmelegítésre is szolgálhat egy-egy esti, zúzósabb koncerthez. Mert ez a zene nem a keménykedésről szól. Ha egy szóban kéne összefoglalnom az „Our Places” hangulatát, akkor azt mondanám: lágyság. Semmi hivalkodás, semmi erőlködés vagy izzadságszag nincs benne, színtiszta örömzeneként hat az emberre. Olyannyira, hogy még útközben is kedvem támadt Zitával énekelni a dalokat.

Könnyed kezdésként a „One Night” című számmal ismerkedünk, majd slágergyanús dalok következnek: „125”, kellemes funky gitárral, aztán a telitalálat „Something New” szintén a funky vonalat erősítve. Az erős kezdést követően a „Linger On”-nal, egy szépséges dallamívű pop balladával lassíthatunk le. Ami ezután következik, az egy vérbeli, érzelemdús 6/8-os blues „Don’t You Dare to Love Me This Way” címmel. A torzító ebben a számban nem csak Bálint gitárjára, hanem Zita hangjára is rákerül, és előbújik belőle a benne lakozó „dög”. Ha az eddigieknek megfelelően halad a csapat a népszerűség terén, ez a dal abszolút bekerülhet Adele „Set Fire to the Rain”-je mellé a karaoke bárok legfelkapottabb számai közé.

Újra gyorsabb ritmusok következnek a „Love Me Boy”-ban – nehéz lenne erre a felhívásra nemet mondani, mert a számban gyors tempója ellenére ott húzódik a kihívó, fülledt hangulat. Táncparketten is bizonyította már a szerepét. Itt következik egy kevésbé karakteres szerzemény, a „Flow”. Talán a címével összhangban nem akar világot megváltani, csak úgy áramlik minden magasztosabb cél nélkül. „Better Day” címmel egy igazi inspiráló, filmbe illő, pozitív végkifejletet sugalló dal jön a sorban, felvezetve a legbulisabb „Ready for the Night”-ot. Ez a szám még úgy is beemelkedhet a populárisabb tánctérre, hogy ennek a verzéje tartalmazza a legtöbb kapcsolatot a jazz-zel. Jól is esik!

Szerencsére ebből a számból sem kapunk sokkal kevesebbet 5 percnél, ahogyan a videoklippel is rendelkező „Runaways”-ből sem. Visszafogottabb tempója ellenére ez is közönség kedvencnek számít. Bossás lüktetése és az akkordhangszerek bontogatásai finoman ágyaznak meg Zita gyönyörűen megírt és előadott énektémájának. Keserédes, mégis reménnyel teli.

„The Only One” – a totális finálé. Elektronikus alappal dúsított, mégis 100%-ban élő zene. Ebben ismét meghallhatjuk Zita érzelem dús énjét és kiengedett hangját.

A címadó „Our Places” jellegében és szövegében is a hazatérésről szól, a megnyugvás érzését hozza el, és mint egy ráadás-csalogató, visszatapsoltatja magát a „One Night” című első szám akusztikus gitár-ének felállású verziójára. Soul teljes lélekből – mi másból.

Negatívumként az albummal kapcsolatban nem nagyon tudok (és nem is akarok) felhozni semmit. Egyedül egy dolgot hiányol az énekes muzsikához szokott fülem: a többszólamú vokálokat. A „125”, a „Something New”, a „Love Me Boy”, a „Ready for the Night” és a „The Only One” számokban hallhatóak ugyan, de én szívesen kipróbálnám őket bátrabb, dúsabb verzióban is. Ízlések és pofonok.

A különféle hangszínek és stílusok kavalkádja a kiváló zenészgárda prezentációjában újra és újra hallgattatja magát akár zenei aláfestésként, akár főműsorszámként a színpadon. Az élő koncerteken, hála Istennek, jócskán előfordulnak Zita, Gábor, Bálint és Szalai Tamás (szöveg) szerzeményei, mivel ilyen anyaggal és egyre növekvő ismertségükkel a szélesebb körökben is megállják a helyüket csupán egy-két feldolgozás beillesztésével. Lelkiekben feltöltődő, érzelmekben gazdag, minőségi könnyűzenei órával számolhat az, aki a Gereben Zita Quintet „Our Places” című lemezét választja.