Fusio Group: Wanna Dance? 2014. június 24., Potesz Balázs
Fusio Group - Wanna Dance? (Tom-Tom Records 2014)
Amikor ezt a CD-t a kezembe kaptam, elmosolyodtam és már azonnal gondolkodóba estem, hogy miként küzdjem le a bennem lévő nagyfokú elfogultságot az objektív véleményformálás érdekében. Ennek egyik oka, hogy gyerekkorom óta hallgatom Szendőfi Péter játékát többek között Charlie, Cserháti Zsuzsa, László Attila és persze Fusio Group lemezeken, másik pedig, hogy Péter 4 éven át tanított középiskolai, majd főiskolai kereteken belül. Hála Istennek az utóbbi években a zenekar több tagjával is játszottam együtt, ami csodálatos élmény volt. Köszönöm előre is, hogy elolvassák, elolvassátok az őszinte gondolataimat.
A zenekar életében ez a hatodik lemez, valamennyit hallgattam már és a mostani anyag is az első hangról felismerhető "Fusio Group-os" lett, a szó legnemesebb értelmében. A szaxofon, gitár uniszónók, a Rhodes csilingelő hangja, a dob és a basszus soundok, amelyek a legprecízebbek, amit valaha magyar lemezeken hallottam, végigkísérik a Fusio Group munkásságát, ami így van jól. Az utóbbi munkákon rendszerint megjelennek loop-ok, amik a hús-vér zenélés mellé adnak egy modernebb izgalmasabb köntöst.
Szendőfi Péter zeneszerzői vénája mindig is lenyűgözött, ezek a nóták és hangszerelések pedig gazdagon tanúskodnak Péter széles ismereteiről. Ami azonnal feltűnt és megfogalmazódott bennem, hogy mind zeneileg mind hangzásában egy nyitottabb, ha úgy tetszik jazzesebb anyagot hallhatunk.
Az első kettő darab, a „Sa Turn Us” és a „Wanna Dance?” igazi dobos csemege, hisz az egyik 7-ben, a másik pedig 21/16-ban van, ami a billentyű „rázás” alatt is marad, amelyet Áron elképesztő stabilan körbejátszik. A 3. nóta, a „Sam” abszolút akusztikus jazz-rock nóta tele energiával. A kissé swinges intrót egy vérmes groove követ, amitől aztán igazán leesik az ember a székről. (Személyes kedvencem!) Kettő zenekari improvizáció is helyet kapott a műsorban, melyből az első „India” címmel engem azonnal megfogott a zenekartól kissé szokatlan valóban indiai világával. Számomra az aranymetszést a „The Way Home” című szerzemény jelentette. Természetesen jó pár finomságot tartalmaz a lemez, de minden dalról ezúttal sem írhatok, ez a pár mondat szolgáljon egyfajta előételként kellőképpen kiéheztetve a hallgatóságot az egész CD-re. Minden tiszteletem a zenekar tagjaié, akik ilyen hosszú ideje kényeztetnek minket, és nem utolsó sorban megvetették a lábát eme zenei stílusnak Magyarországon. Aki követi Szendőfi Péter munkásságát, annak kötelező anyag, aki pedig csak szimplán szereti a fúziós zenét, annak jó szívvel ajánlom, mert egy érdekes sokat nyújtó energikus lemezről van szó, tele jobbnál jobb dallamos szólókkal.
A zenekar tagjai:
ELEK ISTVÁN – SZAXOFON
KORMOS JÁNOS – GITÁR
ROMHÁNYI ÁRON – BILLENTYŰS HANGSZEREK
BARABÁS TAMÁS – BASSZUSGITÁR
SZENDŐFI PÉTER – DOBOK, ZENESZERZÉS
