Frey György: Squarengle 2017. február 03., Szentgallay György
Frey György – Squarengle (Szerzői kiadás)
A nagyszerű basszusgitáros, Frey György „Squarengle” című szólóalbuma 2016 decemberében jelent meg.
A lemez bepillantást enged a zenész saját világába. A számok a könnyűzenei stílusok széles skáláját fedik le, azonban közös bennük, hogy szinte mind egyfajta populáris jazzes felfogásban íródtak. Fogalmazhatunk úgy is, hogy nagyrészt jazzes igényű popzenét hallunk, valami olyasmit, amilyennek a popzenének amúgy lennie kéne hazánkban.
A közreműködő muzsikusok terjedelmes és impozáns listájára pillantva már előre izgatottak lehetünk az anyag miatt, hiszen a zenei élet különböző szegleteiből érkező művészek maguk jogán is neves játékosoknak számítanak.
1. Red Apple
A szám összetett zongora-basszusgitár unisonoval kezdődik egy modális körre. Szép, megkomponált jazzes dallamokat hallunk Berdisz Tamás és Födő Sándor kreatív kísérete fölött. Ezt követően női vokál (Pocsai Kriszta) lép be Révész Richárd szép zongoraakkordjaira, majd Pintér Tibor ízléses gitárszólóját hallhatjuk (fül alapján klasszikus gitárt hallunk, de ebben nem vagyok biztos).
2. Annabell
Az „Annabell” főhőse a basszusgitár. A dal elején Frey György prezentálja a témát fretless basszusgitáron, s utána szenzációsat szólózik is. Játékában az éteri fretless-sound mellett játékosságot, néha bebop line-okat, remekül megalkotott, énekelhető dallamokat hallhatunk.
3. Wonders
A harmadik szám poposabb az első kettőnél. Ebben Szolnoki Péter énekel, Schneider Zoltán gitározik (funky-s wah-wah effekttel), Szentmihályi Gábor dobol, Gátos Iván billentyűzik és Czibere József perkázik. Frey György itt bundozott Fender JazzBass-en játszik klasszikus ujjas és slap technikával. A számot komoly unisonok tarkítják, de mindezzel együtt ez az egyik legrádióbarátabb felvétel az albumon.
4. Joie de vivre
Személyes kedvencem, elsősorban a kompozíció és a hangszerelés mívessége, valamint Pocsai Kriszta hangja miatt. A Gil Evans textúráját idéző hangzást négy fúvóssal (kürt, fuvola, oboa és klarinét) érik el. Itt Cseke Gábor zongorázik és Berdisz Tamás dobol. Frey György nagybőgőn kísér nagyon ízlésesen, visszafogottan. Noha a lemez a saját nevén fut, ő mégsem tolakszik előre, hagyja kibontakozni a zenei folyamatot. Persze két rövid szólófill erejére azért bőgőszólistaként is megjelenik a számban.
5. Red Giant
Itt Frey Marcus Miller nyomdokain halad egy slapgroove-központú, bólogatós funky nótában. Érdekes színfolt egy amúgy is színes albumon. Külön csúcs Stencli Tamás tenorszaxofon-szólója, majd Frey nagyszerű fingerstyle improvizációja, és akkor még nem beszéltünk Gátos Iván elvetemült effektezett keyboard-szólójáról.
6. Squarengle
A címadó szám 5/4-es lüktetésű és ebben hallható talán a legjobb basszusszóló is. Frey itt szintén a fretless-t hívta társául. Elképesztően gyönyörű dallamokat csal elő hangszeréből mesés frazírozással, frazeálással. A szólója alatt a háttérben különleges, 5/4-es latin kíséretet hallunk, amire később Pintér Tibor is szólót játszik. A szám harmadik harmadában kellemes megkomponált epizód szerepel, melynek főszereplője Makovics Dénes fuvolája. A zárásra ő is szólót improvizál.
7. Little Did I Know
Ebben a számban kivételesen nem igazán találtam jazzes alkotóelemet, ellenben egy szép popdallal van dolgunk, ami az igényes harmonizálás, a kellemes hangszerelés és Pocsai Krisztina gyönyörű énekhangja miatt válik feledhetetlenné.
8. Don’t You Know It in Your Soul
Kiváló funkzene, ahogy a legnagyobbaktól ismerjük. Jól megírt hangszerelés, dögös basszusgitározás. Az ilyen zenének a basszusgitár a lelke, gondoljunk csak a Tower of Power-re és Francis ’Rocco’ Prestia-ra. Frey György kezében is lüktetnek a funkos bass line-ok, a gyors unisonok. Egy ütős, rövid slap- és dobszólót is kapunk feelinges fúvósokkal, szaxofonszólóval, énekkel (Farkas Zsófi és Pocsai Kriszta.)
9. The Last Meeting with My Dad
Újabb érdekes színfoltként érkezik a kilencedik szám, mely egy klasszicista, komolyzenei ihletésű darab vonósokkal, vonós pizzicato-val és balladát idéző dobolással. Frey bőgőn kísér és szólózik is.
10. BubbleGum
Smooth jazzes vizekre evezünk a következő nótában. Visszatér a JazzBass. A témát a basszusgitár és a gitár unisono-ban prezentálja, majd Pintér Tibor és Frey György szólói következnek. A basszusszóló ismét dallamos, szinte a megkomponáltságot idézően helyükön vannak a frázisok.
11. Hedi Dance
A 11. számban visszatér Makovics Dénes fuvolája. Ez a kompozíció is a smooth jazz kategóriájába tartozik. Cseke remek Rhodes-szólóját és Czibere József izgalmas kongaszólóját hallhatjuk, utóbbi a megírt hangszerelésre játszódik.
12. Song for Paquito
A Paquito D’Rivera-nak címzett dal természetesen latin lüktetésű, a főszerepet Kedl László szaxofonja, Révész Richárd zongorája és Frey György basszusgitárja kapják (Berdisz Tamás dobja és Czibere József perkája mellett természetesen). Frey György szólója egyenesen parádés, csakúgy, mint a megkomponált részek.
13. Reminiscence
Lassú zárószám, Frey György csodás fretless- és Pataj György élvezetes zongorajátékával. Kettejük szólóit csodálhatjuk, így zárul a lemezanyag.
A „Sqarengle” basszusgitárosoknak kötelező tananyag, de minden más zenésznek is érdemes tanulmányoznia, hiszen vagy féltucat zenei műfajba tartozó szám jelenik meg rajta igen magas színvonalon. „Egyszerű” zenehallgatóknak előtérbe és háttérbe is ajánlott anyag. Frey György szólóalbuma színes és játékos, miközben könnyen befogadható, mégis tele van tartalommal. Még sok ilyet szeretnénk!
