Flór Gábor: Merci, Monsieur Django! 2014. május 10., Gáspár Károly
Flór Gábor - Merci, Monsieur Django!
"Tavaszi zsongás"
Néhány hete derékbántalmakkal küszködöm, mivel megszegtem a "Hakni Kódex" tizenhetedik pontját, mely így szól: "Ne vállalj koncertet szállítás nélkül; de ha mégis elköveted ezt a hibát, soha ne vidd fel a majd 30 kg-os elektromos zongorád egyedül a harmadik emeletre!" Izomlazító és fájdalalomcsillapító "hegyek" bevétele után óvatos mozdulattal ültem le és helyeztem lejátszómba a szájharmonikás és gitáros Flór Gábor új lemezét. A "zkv" mellett Birta Miklós gitározik, Marosi Zoltán tangóharmonikázik és Flór Noémi bőgőzik a felvételen. Szóval elindult a lemez és lassan kezdtem konstatálni, hogy jobban, könnyebben érzem magam. Szobám helyett egy párizsi kávézó teraszán üldögélek, a világ legfinomabb kávéját szürcsölöm, cigarillos a kézben, körülöttem mindenki boldog, szerelmes és mosolyog. Ilyen elemi erővel hatott rám Gáborék játéka. Pedig alapvetően nem vagyok igazán nagy híve az elsősorban Django Reinhardt és Stephane Grappelli által közkedveltté tett francia, ún. manouche jazz-nek. Az viszont kétségtelen, hogy magas színvonalon előadva, ez az irányzat biztos sikerre számíthat mindenhol. Nos, Flór és zenekara kiválóan oldotta meg a nehéz feladatot. Mindenek előtt a legfontosabbnak tartom megosztani a kedves Olvasókkal, hogy az album minden hangján hallatszik a végtelen zeneszeretet, a stílus tisztelete és a pozitív kisugárzás a művészek részéről. Közhely, de egyfajta örömzenélést kapunk, ami véleményem szerint nagy érték, hiszen nem (mindig) jó a túlbonyolított, "megvalósítom önmagam" hozzáállás. Ez általában "polcon maradást" okoz a lemeznek, otthon maradást a Közönségnek, és sok kifizetetlen sárga csekket a zenészeknek.
Persze ha elkezdek "szakmázni" (ezt a kifejezést elsősorban futball műsorokban szoktam hallani, amikor a taktikát kezdik el elemezni a szakértők), akkor bizony meg kell állapítsam, hogy Flór Gábor szájharmonika játékával, azon belül elsősorban az improvizációk "time"-jával gondok vannak. Időnként kisiklik, megakad és nem azt az igazi "swingelést" halljuk. Gyorsan hozzá teszem; ezen a kis instrumentumon jól fújni egy igazi kihívás. Itt jut eszembe; ha én is szájharmonikás lennék, most nem fájna így a derekam... De visszatérve Gáborra; nagy élvezettel vették füleim muzsikáját, mert azok a "törésvonalak" nem olyan vészesek, és egyébként tudora a harmonika rejtelmeinek.
Jókora meglepetés volt számomra Birta Miklós közreműködése a lemezen. A nagyszerű gitárost eddig elsősorban a jazz-rock területéről ismertem, és nem tudtam, hogy mestere a Django féle stílusnak is. Brilliáns szólókat élvezhetünk előadásában.
Marosi Zoltán kihasználva minden lehetőségét hangszerének, elsőrangú kíséretet és "improkat" oszt meg velünk. Nyugodt, biztos játéka fontos támasztéka, pillére a quartetnek.
Hát kérem, nem minden nap találkozik az ember olyan hölggyel, aki bőgőn játszik. Ráadásul milyen jól! Flór Noémi -bevallom őszintén, nem tudom milyen rokoni kapcsolatban állnak Gáborral (Karcsi, konkrétan a felesége! – A szerk.) - igazi unicuma a magyar jazzéletnek. Elnézést, ha rosszak az információim, de rajta kívül nem tudok más, a gyengébb nemhez tartozó basszistáról. Ő viszont -Szent Johannaként- a leghatározottabban áll ki a harcmezőre, és veszi fel a kesztyűt a férfi túlsúlyú zenei világban. Bravó, Noémi!
"Merci, Monsieur Flór!"
Szeretem ezt az albumot, mert tele van életvidámsággal, napsütéssel. Szeretem, mert kiváló muzsikusok szívből jövő zenéjét hallgathatjuk, melyet a legnagyobb őszinteséggel nyújtanak felénk. Tizenegy dal erejéig elrepítenek minket Franciahonba, annak legszebb tájaira, legjobb klubjaiba, kocsmáiba.
Köszönöm, Gábor és jöhet a folytatás!
Flór Gábor: Merci, Monsieur Django!
1. Douce Ambience
2. Swing 42
3. Minor Blues
4. Belleville
5. Claire de Lune
6. Minor Swing
7. Nuages
8. Heavy Artillery
9. Nuits de Saint Germain Des Prés
10. Django's Castle
11. Swing Guitars
Flór Gábor - szájharmonika, ritmus gitár
Birta Miklós - gitár
Marosi Zoltán - tangóharmonika
Flór Noémi - bőgő
