Faragó Miklós: JaBaRo 2015. december 11., Németh Márta
Faragó Miklós – JaBaRo (Szerzői kiadás)
JaBaRo (fn) ejtsd: Ja-ba-ro.
Mozaikszó, a jazz – barokk – romantika szavak első szótagjainak összevonásából alkotta Faragó Miklós jazzgitáros és az a maroknyi zenész, akik hét éve létrehozták azt a különleges együttest, mely ezt a nevet viseli.
Első albumuk ebből a széles spektrumból mutat meg majdnem egytucatnyi számot. A jazz-blokkban két standard mellett három Faragó-opusz hangzik el, Hárs Viktor bőgőzik és Dely Robi dobol bennük. Robi ebben a szerepkörben is remekel, mint ahogy a trió is; finom, míves muzsikálást hallhatunk tőlük.
A barokk csokor mi mással is kezdődne, mint Bach zenéjével? Két tánctétel szerepel a lemezen, egy Bourrée zongorán (Bauernfeind Éva), illetve egy Menüett a csellószvitekből (Bántai Erzsébet). A klasszikus zenészek feladata az az együttesben, hogy a saját stílusuk szabályrendszere szerint játsszák el a műveket, aztán a gitáros keresi a kapcsolódás lehetőségét az improvizációja során. A korábbi klasszikus- és jazz-zenei ötvözeteknél a jazz ritmikai és harmóniai világa alapozta meg a hangzást, Faragó azonban meghagyja az eredeti környezetet, és ő keresi az új vegyület kapcsolódási lehetőségeit. Ritmusszekció nélkül is stabil a létrejött keverék, szerves kötelék alakul ki a különböző zenei gondolkodásmódok megszólalásai között.
A romantikus blokk igazi jutalomjáték: a harmóniák és az előadás stílusra jellemző szabadsága ugyan közelebb áll a jazzhez, mint a barokk esetében, azonban ez csak akkor válik az előadás előnyére, ha – mint az esetünkben történt – igazi kamaramuzsikálás születik a színpadon, a stúdióban. Chopin és Schumann tételeit hallgatva a levegőben érezzük a kölcsönös figyelmet, az érzékenységet, amelynek eredményeként megszólal ez a zenei különlegesség.
.. és itt véget is érne ez a lemezbemutató, ha a sorok írója nem állna ismeretségben az előadókkal.
Személyes elmesélésekből tudom, hogy a kezdetekkor mennyi felvételt adtak egymásnak a tagok a darabok kiválasztásához. Aztán a lázas próbaidőszakok hírei, a kísérletezés: mi szól jól, melyik darabot kell újragondolni. A lemezkészítés szándéka is régóta érlelődött, míg sikerült támogatást szerezni a megvalósításhoz. Faragó Miklós szervezte a felvételt, készítette a vágást, a zenei kiegészítéseket, tervezte a borítót – igazi ’one man show’ tanúi lehetünk. Kiváló zenészkollégákat nyert meg maga köré, akik átérezték a kezdeményezés nagyszerűségét, és alkotó módon segítették a repertoár kiépítését.
Sajnos Vékony Ildikó már nem érhette meg a lemez megjelenését, tragikusan derékba tört karrierjének egy picike emléke az a két darab, amivel szerepel az albumon. (A Nevermore (J. and P. in the Sky) című, elégikus hangvételű szerzemény pedig a nemrég elhunyt Regős házaspár előtt tiszteleg.) Természetesen nem az elmondottak miatt jó az album. De megerősít abban, hogy ötletesen kitalált, gondosan kidolgozott, alaposan megérlelt anyaggal állunk szemben, amelyet a szakmájukban jónevű zenészek játszanak, éreznek sajátjuknak.
Miklós sosem adta fel civil foglalkozását, jelen pillanatban is dolgozik a Központi Statisztikai Hivatalban. Egy hosszabb szünet után jelentkezett a JaBaRo első albumával, és a régi jazzegyüttese, a Jazz Consort újjáélesztését is megkezdte. Visszatérése egy érdekes színnel gazdagítja a magyar jazz palettáját; remélem, hamarosan és még sokáig hallgathatjuk gitárjátékát a klubokban.
