EastWing: Napsugár 2016. január 28., Hevesi Lia
EastWing Group – Napsugár (Periferic Records)
„Ec-pec ki lehetsz?” Első hallgatás után ez a kérdés járt az eszemben. Őszintén szólva nem tudtam „hova tenni” ezt a kortárs zenei anyagot, majd hosszas töprengés után rájöttem, hogy talán nem is kell. Miért kéne bármire is címkéket, kategóriákat ragasztani? Kétségtelenül könnyebb, amikor „skatulyázunk”, mert a rendszerezésre vagyunk „programozva”, de olykor a jobb megértéshez pont az vezet, ha nem megérteni, hanem ráérezni próbálunk az adott, jelen esetben, zenei anyagra. Én ezt a módszert alkalmaztam, és hagytam, hogy a lemez dallamai előhívjanak emlékeket, érzéseket, hangulatokat és képeket. Innentől beindult a képzeletem, és elengedtem a jelent, hagytam, hogy teljesen befolyásoljon a zene. Itt is az egyik kulcsszavam, ami az albumot illeti.
Rendkívül impresszionista, és széles vásznon mozgó ez a zenei alkotás, amiben részt vett Kéri Gábor (gitár, zenekari alapító tag), Frankie Látó (hegedű), Megyaszay István (basszusgitár), Mogyoró Kornél (ütőhangszerek). A formációt a lemezen kiegészítik Kozma Orsi (vokál), Agócs Gergely (vokál), Balogh Guszti (vokál), Eichinger Tibor (gitár) és Kovács Norbert (dob). Betyárvilág (2014) című lemezüket követte a Napsugár (2015) című lemez. Miközben hallgattam az albumot, leírtam épp mit hallok, vagyis milyen kultúrák, tájak fel és leköszönését, illetve milyen hangulatok váltakozását tárják elénk a dalok. Visszaolvasva a jegyzetet, olyan címszavakat találtam rajta, mint a „Jó ebédhez szól a nóta”, „Nótaszó”, vagy a „Röpülj Páva”, amiket kedves nagymamám révén volt szerencsém megismerni. Szerepeltek még a papíron a „balkáni népzene”, és Chick Corea „Children Song”, ugyanis még emlékszem azokra az érdekes kétszólamú darabokra, amiket hallás után le kellett írnunk szolfézson, majd a következő órára reprodukálnunk kellett a zongoránál, és ezeknek a dallamoknak az emlékeit, illetve a balkáni zene hangulatát idézte számomra a dalcsokor. Az indiai zenében hallott elnyújtott, hajlításokkal tűzdelt és hátborzongatóan különleges hangzású éneklési technika, és az arab kultúra címszavai már bizonytalanabb, és kuszább betűkkel, de szintén szerepelnek a listámon.
A kapott jegyzetet ezután összevetettem a „hivatalos leírással”, és szerencsémre nem álltam messze a valóságtól, hiszen az album a magyar népzenei hagyományokat ötvözi a cigány, indiai és más keleti kultúrák zenéjének jellegzetes elemeivel. Ezt a zenei olvasztótégelyt emelik az elektromos gitár lágy hangzása, és a modern jazz feszültséget teremtő harmónia sorai, és akkordbontásai a kortárs jazz-világzene magaslatába. Nagyon jól esett hallani, milyen jól beleolvad a hegedű markáns hangzása a jazz-zel keretezett dalokba, így az első szám, vagyis a címadó dal (Napsugár) tökéletes felvezetése a további 10 számnak. Tökéletesen meglepett, mennyire jól esik a latinos ritmusokban hallani a hegedűszólót, és egyéb népi hangszerek egyedi hangzását, így a Con Vallaria az egyik kedvenc dalom lett az albumról.
A Szivárnyván Havasán című dal egyszerre nyújtott számomra egy virtuóz keleti tánczenét (csakúgy, mint 7 év), és egy csodaszép, Kozma Orsi selymes hangjával megszólaltatott, népdalt.
A Gustillo a másik nagy kedvencem az izgalmas dal-listáról. ”Láttatja”” velem a megszólaló világ színeit, karaktereit, amit az énekes jellegzetes, technikás dallami tesznek még különlegesebbé.
Lezárásként a Lakjatok a mi szívünkben egy nagyon kellemes dallamvilágba foglalt ima, ami bebizonyítja, mennyire jól kijön egymással ez a számos különleges, varázslatos, és sajátos zenei kultúra.
