Chabanda: Flow 2017. október 02., Kézdy Luca
Chabanda – Flow (Hunnia Records)
Fókuszálni, csak arra figyelni, amit éppen teszünk, elvinni saját magunkat (és másokat) a belőlünk folyó energia által, médiumként szolgálni a zenét, hagyni ki és átáradni magunkon, rajtunk keresztül, egy lehetőség szerint minél inkább akadálymentesített pályán. Ilyenek jutnak eszembe a flow-ról, és hogy mennyire jó néha teljesen céltalannak tűnő dolgokat nagyon komolyan venni és mélyen elmerülni bennük. Azt a féle örömöt és boldogságot, amit a játék ad, csak a játékkal lehet közvetíteni. Ha a játszó zenész szabad a játékban, akkor a közönsége is szabad lesz, feloldódhat a zenében, átélheti ugyanazt a folyamatot, amit a zenész is, és aminek a zenész az eszköze.
A zene játszóterén fontos ez az élmény, felszabadít, felemel, miközben megnyugtat és megtisztít. Sok esetben távolinak tűnő dolgokat egymással összesző. A játék akkor jó, ha a szabályokat betartva minél nagyobb szabadságunk van. A „Flow” játéka szabad és ötletes, jó ízléssel és jó arányokkal hoz létre egy sajátos hangzás és tartalombéli fúziót, a különféle szálak szépen összefonódnak. Sok fúziós zenében - azaz a magukban különböző stílusú, eredetű zenéket ötvöző muzsikákra gondolok – elmennek egymás mellett a különböző zenei világok, eklektika születik valódi találkozás, valami közös új hang, szintézis nélkül. A jó fúzió igazi ötvözet, egy olyan homogén vegyület, amelyben ugyanannyira feloldódott minden addig különböző elem.
A Chabanda tavasszal, online megjelent új lemezén hét kompozíción keresztül a jazz és a világzene oldaláról keresnek és találnak közös utakat a zenészek.
A lemezen a kedvenceim azok az energikus és egyben nyugodt derűt árasztó részek, amikben megszólal Gyulai Csaba log drumja, és Ávéd János, vagy Zana Zoltán szaxofonjátéka.
Az első kompozíció is így kezdődik Mogyoró Kornél rendkívül finom, de pregnáns ütős kíséretével alátámasztva. Ahogy először és sokadszorra is hallgattam a lemezt, egyre inkább kirajzolódott a párhuzam Jan Garbarek felvételével, a „Star”-ral, a log drum és a szaxofon finom pentatóniája, de leginkább a muzsika belső nyugalma és fényessége miatt. A zongora és a gitár megjelenése aztán jótékonyan szétborzolja az addigi pentaton jelleget, és előre vetíti a lemez egyébként izgalmas és színes harmóniavilágát.
Gyulai Csaba gadulka játéka kristálytiszta, tartalmas és jó értelemben visszafogott, szerény, de magabiztos. Ütős-vonós hangszereshez méltó loop-jai nagy teret adnak a szólóknak, szép és különleges színű uniszónókat játszik a szaxofonnal, vagy éppen a fuvolával.
A lemezen jól kiaknázták a zenekar adottságait, mindenféle konstellációban hallhatók kettes, hármas, négyes felállások. Márkus Tibor éppúgy játszik kicsit borongós, filozofikus szólókat, mint pregnáns groove-os, szinte loop-szerű kíséreteket.
Rácz Krisztián jelenlétével általában szépen támogatja a zenei folyamatokat, némi zenei humort hoz blues gitárszólójával a lemez történetébe.
A népies vonalat legerősebben egyértelműen az énekesek – Horváti Kata és Lovászi Edina - hozzák, viszont a népi énektechnika és a keverés kombinációja miatt kicsit lelógnak a vokális részek a zenéről. Az utómunka során a hangszeres játékmód és az énektechnika különbségeit fókuszban tartva bele lehetett volna jobban simítani a néha kissé bizonytalanul énekelt dallamokat a zenei szövetbe. A hangszerek lágy és pontos megszólalásai mellett túl harsány és kissé nyersnek hat az énekhang. A feldolgozott népdalok viszont nagyon szép harmonizációkat kaptak.
Gyulai Csaba „Flow”-jával jó utazni, sokféle tájra elviszi a hallgatót, színes történeteket mesél, jellemzően erős hangulatok, szép zenei szövetek jönnek létre, magát a zenét és nem az egyéni teljesítményeket előtérbe helyezve. Mindez egy érdekes és sajátos kerek egységet hoz létre, amiből összességében nyugodt derű, a komolyan vett (gyermeki) játék önfeledtsége, és a dolgokra rácsodálkozó öröme árad.
Gyulai Csaba – gadulka, ütőhangszerek, Ávéd János – szoprán- és tenorszaxofon, fuvola, Horváti Kata és Lovászi Edina – ének, Keönch László Farkas – ütőhangszerek, Márkus Tibor – zongora, Rácz Krisztián – gitár, Mogyoró Kornél – ütőhangszerek, Zana Zoltán – tenorszaxofon, EWI.
Megjelent online, Hunnia Records & Film Production, 2017
https://open.spotify.com/album/2jsvnQN2oSbEMa5e9iguLv
