Bolba Éva: Gyerek a Világ 2015. december 09., Hevesi Lia
Bolba Éva és a Jazzterlánc - Gyerek a Világ
Jazzterlánc, jazzterlánc…? Zseniális ötlet és jópofa név. Gyerekeknek jazzt játszani, befogadhatóvá, szerethetővé tenni a műfajt, kifejezetten nekik szóló kis dallamokkal? Ez az, amin Bolba Éva, személyes küldetéseként, nap mint nap dolgozik. Személyisége persze ennél jóval összetettebb, izgalmasabb. Szerencsés, és hiteles helyzetnek tartom, hogy olyan művész ismerteti meg a gyerekeket a jazz-zel, aki maga is gyermekként csöppent, jelen esetben született bele ebbe a világba, hiszen egy karmester (Bolba Lajos) és egy színésznő (Póka Éva) lányaként már kicsiként a színpad volt a játszótere. Olvasgattam róla, és nagyon inspiráló, sokoldalú embernek tartom, mivel alapos zenei képzettségén kívül a tánc világában is otthonosan mozog, számtalan fesztiválon lépett fel, versenyeken kamatoztatta tehetségét, szinkronizált (kiderült számomra, hogy az egyik kedvenc mesém karakterei egyikének énekhangja), mára pedig 2 kis gyerkőc édesanyja.
Az élőzene nagy hatással van a gyerekekre, jobban emlékeznek a dalokra, odafigyelnek a szövegre, a zenészekre. Tény, hogy egy jazzkoncert nagy kihívás a kicsiknek, mégis gyakori jelenség a mikrofonállvány körül legyeskedő, tipegő-totyogó, táncoló gyerekek látványa. Manapság az olyan „nagy sikerű számok” térhódítása jellemző, mint a „Dodo maci”, vagy a „Számolódal”, amik bár a maguk módján bájosak, zeneileg nem szeretném őket minősíteni. Nagyon nehéz feladatnak tűnik, hogy egy olyan összetett, és nagy odafigyelést igénylő műfajt, mint a jazzt, megismertessünk a gyerekekkel, de Bolba Éva (ének), Szili Róbert (gitár) és Bera Zsolt (harsona) „jól vették az akadályt”, és egy tüneményes, szórakoztató, dallamos, fülbemászó dallamokkal tarkított zenei anyaggal rukkoltak elő.
Maga a grafika és az illusztrációk is dicséretre méltóak, csak úgy, mint a fotók. A kivitelezésért gratuláció a teamnek! A dalszövegek tökéletesen körüljárják a mesék világát, hatnak az érzékekre, hihetetlenül imaginatívak, humorosak. Szeretném kiemelni, hogy nagyon jó a dalok felépítése! Rövidek, frappánsak, viccesek, vidámak, énekelhetőek, és a jópofa szövegeknek köszönhetően megjegyezhetőek. Nagyon gyorsan repül az idő, amit az album hallgatásával töltök, pedig 24 cím szerepel a hátsó borítón. El tudom képzelni, hogy a karácsonyfa körül zsizsegő, vagy éppen maszatos szájjal és cukormáztól fénylő mancsokkal rohangáló gyerekek, a lemezt hallgatva, gajdolják az ünnepi dalok aranyos szövegeit. A szólók hangulatosak, táncolhatóak - ami gyerekek esetében nem utolsó szempont- és hát az effektek… A „Béka Bál”-on, bevallom hősiesen, nagyon jót kacagtam, és nem csak a „Béka hadnak járt a lába”. A szúnyogok utánzása, a hangulatfestő kis közjátékok, az alkalomadtán andalító altatók teljesen magukra vonják a gyerekek figyelmét. Bevallok még valamit. Bevetettem a CD-t egy Mikulás rendezvényen, és a sikere nem maradt el! A „Reggeli Kavalkád”-nál már a szülők is sunnyogtak felém, hogy nem tudom-e véletlenül, mi is ez, mert a gyerek –és nem mellesleg ők maguk is- csípik ezt a lemezt. A „Havazik” című dalról eszembe jutottak a mesék dalbetétei. Nem tudom, a „Jégvarázs”-t ismerik-e, de mialatt ment a szám, egy kislány már lelkesen csicseregte a szöveget, és szerintem minden szülő boldogabb lenne, ha inkább ezt csicseregné, mint azt hogy „Legyen hó, legyen hó”. Hatásos indítás, ha egy gyerekeknek szóló lemezben megszólalnak azok a kis emberek, akiknek szól, ugyanis a „Csiga dal” és a „Maszatoló” alatt az átlagosnál többször hangzott el a szülők részéről az a rövid kis mondat, hogy „De ééédes!”. Egyetlen mesét ismerek, ami kifejezetten gyerekeknek címzett jazzdalokat vonultat fel, és a „Lazacozás”, a „Hintatánc” és a „Kacsafutam” többek közt emlékeztet arra. Eszembe jut, hogy mennyire rajongva tudtam, édesanyám nagy örömére, századszorra is a „Macska-arisztokraták” (azaz imént említett animációs film) főcímdalát harsogni.
Nem tudok egy rossz szót sem szólni az albumra. Én személyesen most ezekkel a sorokkal szeretném meghálálni a Jazzterláncnak ezt az albumot, és azt a kezdeményezést, hogy a jazzt ilyen módon ültessük el a gyerekek fülében, ami a gyerekszoba ajtaja alatt átszűrődve a szülők fülét is „megmozgatja” majd, ezt biztosra veszem! Remélem, sok ilyen lemezt fogunk még a lemezpolcon találni. Most már tudom, mit veszek az unokahúgomnak Karácsonyra!
